Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. február Hit, remény és elszámoltatás A FIDESZRE VÁR A NAGYTAKARÍTÁS TAVASSZAL Pokolian nehéz év áll előttünk. Már a 2009-es esztendő is emberpróbáló volt. Több millió honfitársunk került a létminimum alá. Volt, aki munkáját vesztette el, volt, aki a lakását, és nem kevesen mind a kettőt. Mégis a legszömyűbb helyzetbe azok kerültek, akik a hitüket vesztették el, mert félő, hogy ők mindenüket elvesztették. A hit elvesztéséhez nagyban hozzájárult, és járul a hatalmon lévők arroganciája. Mást sem lehet hallani tőlük és a hozzájuk hű kollaboráns liberális médiáktól, hogy felesleges illúziókat ringatnak azok, akik a választások után a nemzeti erőktől várják a csodát. Szép türelmesen elmagyarázzák, hogy a Fidesz is lopni, fosztogatni fog. Ami köznyelvre lefordítva annyit jelent, hogy lenyúltuk az országot. elloptunk mindent, ami mozdítható, mi már csak ilyenek vagyunk, de senki ne gondolja azt, hogy a következő kormány nem követi a példánkat. Felesleges holmi változásokban reménykedni, mint ahogy felesleges lesz áprilisban elfáradni az urnákhoz. Ha valaki mégis elmegy, mi már megtömtük a zsebünket, ezért nem vagyunk olyan mohók, mint várhatóan az új hatalom, tehát a két rossz közül még mindig jobb, ha minket választ (a kellően félre tájékoztatott) polgár. Összefoglalva, az igaz, hogy gazemberek voltunk és vagyunk, de akik a nyomunkba jönnek azok sem különbek. A suttogó propaganda abból indul ki, hogy azok, akik ezek után otthon maradnak, biztos, hogy nem szavaznak a Fideszre. Van azért egy másik retorika is. Nincs más út a válságból való kijutáshoz, mint a miénk, mely ugyan lemondásokkal jár, (ez igaz is, mert sokan az életükről mondanak le) de a jövő az fényes. Ugye emlékszünk még? A kommunizmusban a jövő az mindig nagyszerű volt! Ez után következik a hivatkozás. Soha nem hallott külföldi gazdasági elemzőkre, lapokra, politológusokra, meg az édesanyjuk emlékére, hogy a fusson ki a két szememet már nem is említem. A szerencsétlen megtévesztett földi elkábul a rázúduló hazugság áradattól, gyámoltalanul áll, és még az is csoda, hogy nem kezd el bégetni. Az egészből valami olyan zavaros következtetést von le, hogy itt már tényleg ezek a „politikai celebek” tudnak csodát tenni. Ez pedig nem más, mint végig menni ezen a rögös úton. ( A temetőnél balra fordulni.) Mire az út végére ér, már saját könnyeitől nem látja a szakadék szélét. Persze a madzag mézzel való kenegetése közben is, „sötét lelkűek” pontosan tudják, hogy nem fognak nyerni. Ez még akkor is igy van, ha a szocialisták szavazatához hozzáadjuk a megszokásból eredő néhány százalékos csalást. Mégis a választások tétje és eredménye a hatalmon lévők bőrére megy. Ugyanis az a bizonyos bűvös kétharmados többségtől, Ildikó asszony az alkotmányt félti. Azt az alkotmányt, melyet még valamikor Rákosi „pajtás” nevű véreskezű diktátor és bandája vett át a nagytestvér országától, mint vazallus. Ezt foltozgatták hatvan éven keresztül. Az igazság az, hogy egészen másról van szó. Ha a Fidesz, akár önállóan, akár a Jobbikkal karöltve megszerzi a szavazatok több, mint 66%át, ezt az enyves kezű társaságot nem fogja megóvni a mentelmi jog. Joggal félnek a nyolc év szenvedést hozó fosztogatás után a törvényes leszámolástól. Ezért szükölnek, mint a sarokba szorított patkányok. Egyenlőre, (sajnos némi sikerrel) megpróbálják összeugrasztani a Fideszt a Jobbikkal, mint említettem az elszámolás elmaradásának reményében. Ugyanis az ifjú radikálisok nem engednék, hogy a babérjain pihenjen a Fidesz. Talán még a rabló privatizációt is felül lehetne vizsgálni, melyet újkori KISZ vagyonként is emlegetnek. Egymillió hektár föld van már most is törvénytelenül külföldiek kezébe. Lebegjen a szemünk előtt a palesztin példa, amikor a Jordán völgyében és máshol, az arabok azt hitték, hogy remek üzletet kötöttek földjük eladásával. Az eredmény ismert! Sokan már most számolják a napokat, ami még hátra van a választásokig. Talán egy új sajtótörvény is szükséges lenne. Az sem baj, ha ez a törvény csak egy mondatból állna, és Deák Ferenc szavait idézné, mely így szól: „Hazudni nem szabad.” Esetleg még ismét törvénybe lehetne foglalni, hogy lopni sem szabad, sem tyúkot, sem országot. Vonatkozna ez az éhes cigányra ugyan úgy, mint a miniszterekre és államtitkárokra. Amit pedig eddig elloptak, vissza kellene adni az eredeti tulajdonosnak. Végül pedig kötelezővé kellene tenni egy szó megtanulását és megértését. Ez pedig az erkölcs szó lenne. Soós Géza
