Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
kulás partik sem mentesek, hisz itt is ajándékokat kapnak a gyermekek a két nyelvet beszélő Santatói. Persze néha előfordul az is, hogy a kis unoka felismeri a Mikulásnak öltözött nagypapát. Az ajándéknak azért örült a gyerek, ha egy kicsit talán kiábrándult egy szép hiedelemből. Sok jószívű magyar ember fáradozik azért, hogy ezek a Karácsonytáji ünnepségek jól sikerüljenek és megőrizzék az otthonról hozott keresztény hagyományokat. Ameddig lesznek önzetlen, önkéntes dolgozók közöttünk, addig lesz magyar közösségi élet Chicagóban. A baj csak az, hogy egyre kevesebben vagyunk, de jó látni, hogy a lelkesedés nem lankad, ezért ha nem is rózsás, de van jövője a chicagói magyarságnak. Ugyanaznap december 6-án tartotta a szokásos Borbála napi ebédjét és ünnepségét a Magyar Bajtársi Közösség - MHBK - chicagói csoportja, a Magyar Tüzérek védőszentje névnapja tiszteletére. Igaz a pontos Borbála dátum december 4, de amikor ez hétköznap, akkor mindig egy közeli hétvégi dátumot választanak a csoport vezetői. A baráti, bajtársi találkozót az Epicurean Hungarian Restaurantban tartották, ahol a Himnusz eléneklése nyitotta meg ünnepet, majd az ebéd előtt Ft. Kovács János beszélt a Borbála mondáról. János atya évekig tábori lelkészként működött Magyarországon és alezredesi rangban szerelt le, amikor 2002-ben nyugállományba helyezték. A hagyományos Borbála tekercset Jankovich Sándor ma. kir. zászlós és Simonyi László főcsoportvezető olvasták fel, és az ünnepség végén a Szózat éneklésével zárult a baráti, bajtársi találkozó. A Borbála napi hagyomány a Magyar Honvédség keretében tovább él Magyarországon, ahol számos ünnepséget tartanak. Az ünnepnapon, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kertjében lévő Szent Borbála szobor koszorúzással kezdődött, majd a Stefánia Palota Óval termében rendezett Tüzérbállal ér véget az ünnepség. A mokány 111. és VI. éves tüzérhallgatók a Katonai Vezetői szakos csinos fiatal hölgyeket vitték a bálba, amely a nap befejező programja volt. Olvasóink bizonyára tudják már, hogy hivatalosan 2009. december 31-én, bezárt a chicagói Magyar Főkonzulátus, amely rövid két évig működött városunkban. Dr. Mezei István főkonzult és feleségét Egri Magda konzulasszonyt áthelyezték New Yorkba, ahol a konzulasszony a helyi főkonzulátuson dolgozik tovább, míg férje a New York-i ENSZ Állandó Képviseleten folytatja diplomáciai munkásságát. Egy ideig még biztosan zárva lesz a főkonzulátus, azonban a tavaszi magyarországi választások után, várhatóan kormányváltás következik, és újra megnyílhat a chicagói iroda. A Chicagói Magyar Társaság régi jegyzőkönyveiben talált adatok szerint, 1940-ben Medgyesy László, majd 1941-ben dr. Baranyai Zoltán voltak a 2010. február magyar főkonzulok a körzetben. A második világháború után már nem működött konzulátusi iroda Chicagóban, és 62 évet kellett várni arra, hogy 2007. októberében újra megnyíljon. Most a Bajnai-kormány anyagi okokra hivatkozva bezárta. Remélhetőleg nem sokáig. A Fidesz stábfőnök Szíjjártó Péter a chicagói magyarokhoz címzett levelében kijelentette, hogy amennyiben a „ közelgő választásokon a Fidesz elnyeri a választók bizalmát, akkor a következő kormány a szűklátókörű költségvetési megfontolásokkal szakítva méltó módon fogja viszonozni azt a ragaszkodást, amellyel a távolba szakadt magyarok kötődnek hazájukhoz. ” A chicagói magyar vezetők és barátok egy csoportja december 4-én rendezett búcsúestet a magyar diplomaták számára, amelynek az Epicurean Hungarian Restaurant adott otthont. A program kötetlen baráti beszélgetéssel kezdődött, amelynek a finom magyaros ételekkel gazdagított all you can eat vacsora vetett véget. A chicagói Magyar Klub és a Magyar Társaság elnökei: Krémer Sándor és Gera Mátyás rövid beszéddel búcsúztatták a távozó diplomatákat, kívánva nekik gyors visszatérést. Ezután Mezei István főkonzul üdvözölte a megjelenteket, majd megköszönte azt a segítséget, amellyel a helyi vezetők a főkonzulátus munkáját támogatták, végül reményét fejezte ki, hogy közép - nyugat Amerika közel félmilliós lélekszámú magyarsága nem marad sokáig képviselet nélkül. A búcsúest után hét nappal Mezeiék fogadták a vendégeiket a főkonzulátusi rezidencián, néhány nappal azelőtt mielőtt a költöztetők elszállították a berendezést. A hangulatos estén már nem voltak beszédek, csak társalgás folyt, és Törley pezsgős koccintás, amelynek lényege nem búcsúzás, hanem a mielőbbi viszontlátás volt. Mezeiék jó kapcsolatot építettek a helyi magyarokkal, olyat, amilyen sosem volt ez idáig az anyaország és a távolban élők között. Köztudott, hogy az otthonélők rossz előítéletekkel néznek Amerikára és az amerikai magyarokra is. Ez még a Kádár- rendszerből visszamaradott nézet, igaz hosszú éveken keresztül a magyar emigránsok sem keresték a baráti kapcsolatokat, az otthonról érkezett előadókkal főképp, ha a Magyarok Világszövetsége nevű belügyi kapcsolatokra épült kiküldöttek érkeztek. Ahogy akkoriban mondtuk: csapataink harcban állnak. Bizonyos helyeken ez még ma is fennáll. Nemrég olvastam Somogyi András volt washingtoni nagykövet interjúját, amelyet a Figyelő tavaszi számában közölt. Somogyi említi, hogy ,.Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek nem volt tizenöt perce fogadni a még hivatalban lévő Micheál Chertoff amerikai belbiztonsági minisztert, amikor idehozta nekünk a vízummenteséget." Fejétől bűzlik a hal, mondja a magyar közmondás! n AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
