Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-02-01 / 2. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. február GONDOLATOK 2010 VÍZKERESZT ÜNNEPÉN Urunk születésétől, December 25-ikétől számított 12-ik napon, január 6-án van Vízkereszt, Krisztus vízzel való megkeresztelésének emlékére. Más fontos események is kötődnek a Vízke­reszthez: a víz szentelés és a ház szentelés. Az egyház.még a vízkereszt napját megelőzően meg­áldja, megszenteli a vizet. Újévtől pedig vízke­resztig a pap megáldja a hívek házát és őket ma­gukat tömjénnel és szentelt vízzel, majd a lakás bejárati ajtajára felírja az évszámot és a három ki­rályok nevének kezdőbetűit így: 20 G + M+B 10 (feledékenyek kedvéért Gás­pár, Menyhárt, Boldizsár). Még sokat lehetne mondani, mesélni, írni a Vízkereszt ünnepéről, a karácsonyi ünnepkör tör­ténetéről, szokásokról. De nekünk nem ez a célunk ezzel az írással. Most, 2010 január hatodikán - tehát vízkereszt napján - volt a 246-ik évfordulója az 1764-es ma- défalvi mészárlásnak székelyföldön. Nemzetünk történelme ezt az eseményt MA- DÉFALVI VESZEDELEM-ként, latinul SICVLI- CIDIVMnéven tartja nyilván. (Érdekességként megemlíthetjük, hogy ha egy­más alá írjuk a római számértékeket jelentő betű­ket és összeadjuk azokat, akkor éppen 1764-et, az esemény évét kapjuk.) A székelyek a régi szabadságjogaikat féltették, amikor 1761-ben a bécsi udvar az osztrák hadse­regen belüli, osztrák tisztek vezetése alatti székely határőrezredek szervezését határozta el. A székelység ezt nem fogadhatta el. Adómen­tességük, saját tisztjeik választásának joga és más ősi jogok forogtak kockán. Protestáltak, de a bécsi udvar nem engedett és 1763 őszén császári ren­delettel kötelezték a csíkiakat és háromszékieket a fegyveres szolgálatra. A székelyek ezt nem fo­gadták el, a férfiak Madéfalván gyülekeztek. Be­jelentették, hogy kérvénnyel fordulnak a hatósá­gokhoz január 7-én. De az osztrák bizottság mást határozott. Mária Terézia császámő Joseph Sisko- vics generálist bízta meg az ellenállás leverésére. Egy sötét, havas, január hatodikáról hetedikére virradó éjjel 1350 katona két ágyúval bekeríti a falut és elkezdi a tüzelést. A menekülőket, asszo­nyokat és gyerekeket is beleértve lemészárolják, többszáz embert bebörtönöznek. Akik megmene­kültek, csapatostól, mintegy 7-8 ezren, elvándo­roltak Moldovába. Itt négy falut alapíttottak. Az új élet megteremtésében, a lelki erejük fenntar­tásában nagy segítséget jelentett számukra Zöld Péter katolikus pap működése.Az erdélyi osztrák hatóságok a menekülést “szökésinek tekintették és nem nézték jó szemmel. Rendeletbe adták, hogy ha “a szökött ember nem kerül elő, két szomszédját pálcáztassák meg és adóját fizettes­sék meg velük”. Mindezt részletesen megírta Nyirő József erdé­lyi író MADÉFALVI VESZEDELEM című hí­res regényében. A Madéfalván 1764-ben történtekről minden évben megemlékeznek. 1905-ben egy emlékosz­lopot állítottak fel tetején egy kiterjesztett szárnyú Turul madárral a mészárlás helyén. Az idén, 2010 január hetedikén, a 246-ik évfor­dulón is megemlékeztek az eseményről. Délelőtt szentmise volt a helyi templomban, ahol a szent­beszédet páter Asztrik, csíksomlyói rendfőnök tartotta. Mise után az iskolások zenés-verses mű­sora következett majd levonultak a SICVLICI- DIVM emlékműhöz, ahol beszédek hangzottak el és a különböző politikai, egyházi és polgári szer­vezetek képviselői koszorúkat helyeztek el. Az ünnepély alkalmából elhangzott beszédek­ben kihangsúlyozták a székely nép életerejét, túl­élő képességét, az újrakezdéshez szükséges erő lé­tezését. Asztrik atya prédikációjában rámutatott arra, hogy “legyen erőnk az újrakezdéshez, hiszen őseinknek, a Madéfalváról elmenekült emberek­nek is volt erejük a teljes újra kezdéshez.” Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere be­szédében, többek között azt mondta, hogy “Szá­munkra, mai székely ember számára is példaér­tékű az az összefogás és akarat, amellyel őseink védték jogaikat, veszélybe került szabadságu­kat ....Ma is vannak nagyobb hatalmak, zsarnoki erők, akik próbára teszik kisebbségbe került nem­zetünket.... arra kell törekednünk, hogy székelysé- günkre jellemző kitartással, múltbéli eseményeink tiszteletben tartásával őrizzük meg sajátos értéke­inket ....olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy biztosítva legyen az itthonmaradás, a szülő­földünkön való boldogulás.” Vízkereszt alkalmából egy másik véres ese­ményről emlékezünk meg Erdélyben. Az 1848-as év igen mozgalmas volt, forradal­mak, zendülések sepertek végig a világon. Erdély­

Next

/
Oldalképek
Tartalom