Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. február 2010-es évben nagyszabású rendezvényekkel akarják megünnepelni (bár, a rossznyelvek szerint, ehhez nincsenek meg az anyagi alapok). Kaposvárott megnyílt az első nagy kínai árúház, amit valószínűleg mások fognak követni. A távolkeleti elözönlés folytatódik, bár ők csak kereskednek, s egymás között háborúskodnak, a bűnügyi hatóságoknak nincsen velük gondjuk. Eszesek, szorgalmasak, alkalmazkodók... A magyarság viszont fogy. A demográfiai mutatók szerint, minden évben 3 nagyváros lakosságával vagyunk kevesebben. A munkanélküliség 10 %-os, de még növekszik! A választásokra az embereket “tudományosan” manipulálják, de persze meg is fogják vásárolni a szavazatokat. Érdekességként említem, hogy az MDF ezúttal az SZDSZ-el lép koalícióra! * Ami végül a magam ügyeit illeti, január elején 3 helyen is sikerült bemutatnom a könyveimet (“Magyarok Dél-Svájcban” szociográfia, “Elvarázsolt kert” életrajzi mozaik, “Téli utazás” versek): geológus múltamra való tekintettel a Magyar Földtani Társaságban (ahol “örökös tiszteletbeli tagságot” kaptam), az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Könyveimet azonban az üzletekben alig lehet megkapni, jóllehet a kiadók mindenhová szállítanak belőlük. A kereskedők csak az “ismert” hazai írók műveit prezentálják, a klikken kívül állóknak a médiában sem csinálnak propagandát. Sokszor azt is elvárják, hogy a szerzők maguk fizessenek könyveik megjelentetéséért, ami eleve erkölcstelen. Ne, de induljunk hazafelé! A repülőtéri ellenőrzést, az amerikai gép felrobbantási kísérlete óta, megszigorították, viszont - legnagyobb ámulatomra - útlevelet már seholsem kérnek. Európában lennénk?? Megint magamba hulltam, kísér, kísért a múltam, szerelmet nem kerestem, mégis vermébe estem. az emlék mind szivárvány, lebegek benne árván. Saáry Éva Harmath István írja Chicagóból Az év végi események mindig anyagtorlódást okoznak a Chicagói krónikában, miután több a magyar esemény, mint amelyekről beszámolót írni lehetséges. Sokszor az újságíró sem tud ott lenni mindenhol, miután egy nap több helyen is vannak programok, ami lehetetlené teszi a jelenlétet. Azután hetvenen túl az ember kicsit lelassul, a korral járó kisebb - nagyobb nyavalyákról, betegségekről ne is beszéljek. Ezért most kicsit tömörebb lesz a beszámoló a helyi programokról, mint amikor egy eseménynek hosszabb hely jut. Legutóbb már egyszer megpróbáltam Fekete Pista barátom, kollégám által egykoron írt Hallottuk rovat szerint vázolni a chicagói magyar eseményeket, eddig sem ő, sem mások nem kritizáltak, támadtak meg miatta. November 21- én szombat este, a Szent István Király templom rendezte, a hagyományos Erzsébet - Katalin napi bálját, amelyet a szokásos este 6 órakor tartott Szentmise vezetett be. Régen bevált a bál napján a szombati mise, így késő estig lehet mulatni, vigadozni, másnap nem kell misére menni, kivéve a papnak, aki ezúttal is, a bál előtt néhány nappal Magyarországról érkezett Ft. Kovács János volt. János atya január végéig marad nálunk, addig szól az engedélye püspökétől, hogy az ünnepekre legyen, aki magyarul prédikál a templomunkban. A bálon a szokásosnál kicsit kevesebben voltak, de a jó hangulatot ez nem akadályozta. Enni, inni volt bőségesen, a fiatalok pedig táncoltak az elektronikus DJ zenéjére. A Szent István Király plébánia Karácsonyi ünnepségét, december 20-án vasárnap, tartották a szentmise utáni rövid reggeli után. A kisgyermekek már a rövid műsor alatt láthatóan nyugtalankodva várták a Mikulást, aki a magyarul nem beszélők számára, mint Santa Claus osztotta az ajándékokat. Az ünnepi műsort a kiscserkészek és Magyar Iskola tanulói adták, kitűnt közülük egy Amerikában született, 7 éves kislány, Kasabian Kamilla aki bátran kiállt a számára hatalmasnak tűnő közönség elé, és szép tiszta magyar kiejtéssel szavalt egy verset. Dicsérendő az Erdélyből származó édesanya, aki örmény származású amerikai férjével, négy magyar kislánnyal gazdagítja a Szent István Király templom közösségét. Kamilla közülük a legidősebb. A két plébániai dátum között a Chicagói Magyar Klub tartotta az évente ismétlődő Mikulás napi ünnepségét december 6-án, a délelőtti mise után. Városunk legnépesebb társadalmi egyesületének összejövetelei minden esetben nagy közönséget vonzanak, ez alól a Mi
