Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. június (ragályos-e a bűn...) Kristóf Attila MN - Én nem tudom, hogy Gyurcsány kormányzása és közéleti tevékenysége valójában mekkora kárt okozott Magyarországnak. Most nem csupán az ellopott és elherdált milliárdokra gondolok, nem csupán arra, hogy ő maga hatalmi mámorában minden másról megfeledkezett, s exhibicionizmusát nem fékezte a kormányzati felelősség, sem a józan ész. Mondhatni, nem személyes tetteit rovom fel és kárhoztatom, sokkal inkább azt a kisugárzást és atmoszférát, amely belőle áradt és táplálkozik, mintegy megmérgezve a magyar politikai és társadalmi életet. Nem állítom, hogy ő maga gonosz, inkább azt, hogy a maga megtévesztő módján működni hagyta a gonoszt, jó szándékú kevélységével kikövezve a pokolba vezető utat. Ama meggyőződését, hogy ő jót akart, nem vonom kétségbe, habár eleve tudhatta volna, miszerint az a hatalom, amellyel rendelkezik, rossz helyről, rossz kezekből való, s az az önhittség, amely táplálja saját tévedhetetlenségébe és felsőbbrendűségébe vetett hitét, katasztrófához vezet. Az őszödi szenvedélybeszéd, ami a lavinát elindította, s amire annyira büszke - sajnos - csakis azokhoz szólt, akiknek lusta korruptsága és tehetségtelensége révén érkezett a csúcsra, akikkel együtt hazudott, s akik lóié fura képességei emelték. Elhivatottsága is innen származik: megfeledkezett arról, hogy vakok között félszemüként király. Nem vonom kétségbe, hogy reformernek és demokratának képzelte, képzeli magát, szellemi és erkölcsi emelkedettségére azonban leginkább az a jellemző, hogy valóban meglévő színészi, imitátori és szónoki képességeit az államférfi jellegzetességeivel azonosította. Soha nem gondolkozott el azon, hogy nem tud mást, mint pózolni és beszélni, s miként egy rossz költőt, az önmagába vetett hit, a szenvedély az egekig ragadja. Szerintem tudta, hogy hülyék azok, akiket magával ragad, mégis büszke volt e kétes szenvedélyre, s büszke mindmostanáig. Nem akarom tovább bírálni. Rossz kormányfő volt, ármányos politikus, de államférfiként impotens. Miután foglyul ejtette az MSZP-t, maga is fogságba esett, a hatalomvágy tartotta pórázon, cselekedni a párt nélkül nem tudott, míg végül paprikajancsi szerű bábbá vált e mohó, korrupt, ostoba társaság kezében. Sajnos az országot is magukkal rántották, csalt, lopott, sikkasztott, rabolt, akinek alkalma nyílt rá. Gyurcsány korán jött és későn ment. Ha figyelmesen olvasta volna a Micimackót, intelméül szolgálhattak volna az egyébként ártatlan Füles szavai: „nagyképűség, ez az én bajom. Nagyképűség”. Ez a Fülesre kevésbé jellemző hazug nagyképűség sok-sok háttérember számára tette lehetővé a csalást, tolvajlást, a hatalommal való visszaélést. S mindennek nyilvánosságra kerülése logikusan kiváltotta egy olyan politikai formáció létrejöttét, amely a meztelen igazságra hivatkozik, miként a Jobbik. A radikális, szélsőséges párt hívei jogos sérelmeken hor- gadtak fel, de a Jobbik pártként másra építkezett: a gyűlöletre. S egyszer csak az MSZP, a félreállni nem szándékozó Gyurcsánnyal együtt azon kapta magát, hogy a szélsőjobb megerősödése az ö kizárólagos érdekük. S rögtön jött a legaljasabb hazugság a demokrácia utolsó bástyájáról. Azok, akik kiengedték a szellemet a palackból, úgy tettek, mintha hajlandók volnának vérüket és életüket áldozni, hogy eme kísértet ne vegye birtokába Magyarországot. Eddig egy kísérletről tudunk, amelyik megtette ezt. A kommunizmus kísérlete nem Európát járta be leginkább, hanem a keleti végeket. Lehetséges, hogy a jobbos és balos kísértet, mint a közép ellenzéke egymásra talál a parlamentben? Az a kár, amit az MSZP és a gyurcsányizmus ily módon is az országnak hozott, valószínűleg csak hosszú évek (évtizedek) munkájával és erkölcsi józan bátorságával hozható helyre. Hogy erre lesz-e elég erőnk és türelmünk, én nem tudom... Etnikai dilemma Már teljesen megszokott jelenség Magyarországon, hogy hol itt, hol ott bukkannak cigányok által tartott rabszolgákra, hol itt hol ott csapnak össze egymással cigány klánok. Ma már vitathatatlan, hogy kialakult egy cigány tömeg, amely semmibe veszi az állam törvényeit, és fizikai erővel intézi el ügyesbajos dolgait. Ezek az emberek törvényen felüliként viselkednek, csak a pénzt és a nyers erőt tisztelik. Nagyon jellemző a HVG-nek egy 2010. április 9-ei „Tömegverekedések” című rövid híre: „Több mint száz rendőr kellett Hatvanban, hogy húsvétkor megakadályozza cigány családok összecsapását. Állítólag egy mátraverebélyi társaság indult a városba, hogy leszámoljon egy helybéli
