Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 famíliával. Az ellenőrzések során egy autóban több lőfegyvert és közbiztonságra veszélyes eszközöket találtak, majd házkutatást tartottak, ahol további lőfegyverek kerültek elő. ... A Borsod megyei Arlón viszont nem sikerült megakadályozni, hogy a faluban húsvéthétfőn a helyi roma családok közötti régóta lappangó ellentétek nyílt összecsapásba ne torkolljanak. A kaszával, kapával, szuronyokkal egymásnak eső tömeg verekedésének egy halálos áldozata van, többen szereztek súlyos sérüléseket. Eddig öt embert vettek őrizetbe. A rendőrség éppen az ehhez hasonló események miatt állította fel Miskolcon április 1-jétől a készenléti rendőrség bevetési osztályát, ahonnan több mint 100 speciálisan kiképzett rendőrt lehet mozgósítani, elsősorban Borsod és Heves megyébe, de akár távolabbi vidékekre is.” Ez egy új jelenség! A rendszerváltáskor még nem volt szükség külön a cigányok féken tartására különlegesen kiképzett rohamrendőrökre, sem Miskolcon sem máshol. Ennek ellenére tovább hangoskodnak Jogvédők”, és tagadják, hogy lenne „cigánybűnözés”. A „cigánybűnözés” tagadása tulajdonképp rejtett bűnpártolás. Bűnpártolók lennének a Jogvédők”? Mindjárt kiderül, ha vetünk egy pillantást arra az útra, melyen idáig jutottunk. A rendszerváltással jóval több, mint egy millió munkahely szűnt meg Magyarországon. A munkanélkülivé vált emberek között rengeteg cigány is volt. Ma több mint 3 millió ember szegénységben él, ezek közé tartozik a cigányság többsége is. Ki és hogyan segít ennek a 3 millió embernek? Senki, sehogyan nem segít. Milyen segítséget kap a cigányság? Kapnak munkát? Dehogy! Hiszen nincs munka, miből kaphatnának munkát? Egyedül a jogvédők „segítenek” a cigányságnak. Kik ezek a „jogvédők” és hogyan segítenek? A Jogvédők” úgy segítenek, hogy megmagyarázzák a cigányoknak, hogy őnekik is vannak jogaik, és arra biztatják őket, hogy harcoljanak a jogaikért. Emellett még folyik egy erőteljes propaganda is, úton-útfélen magasztalják a „cigány kultúrát”. Ennek eredményeképp ma már rengeteg cigány hiszi, hogy magasrendű kultúmép tagja, akit azonban a többség, azaz a magyarok elnyomnak. Az igazság azonban az, hogy a cigányság pont a kultúra területén van leginkább lemaradva. A cigányságnak nincs és sosem volt pl. írása. Cigány írásbeliség nem létezik, még átvett idegen írással sem, mert a cigányok nemcsak saját írást nem használtak, hanem másoktól sem vettek át írást. A cigány kultúra írásnélküli kultúra! A cigány kultúrából teljesen hiányzik a cigány múlt is! A cigány tudatban nyoma sincs a cigányság történelmének. Ha egy cigány ma tud valamit a cigányság történelméből, azt nem cigány történészeknek köszönheti. Egyébként csoda lenne, ha létre jött volna cigány történelmi tudat, a világban egymásról sem tudó, össze-vissza kóborló csoportok 2010. június „történelméből”. A cigány kultúrából teljesen hiányzik a tudományos tevékenység is. A mai napig nem jutottak el még az államalapítás ötletéig sem. A történelemnek eddigi még minden népe legalább kísérletet tett saját állam alapítására, melynek eszköze volt valamiféle katonaság, olyan emberekből, akik a közösség szolgálatának rendelték alá magukat, akár még életük feláldozásával is. Jellemző, hogy a cigányság kultúrájából hiányoznak a hősök, így hiányzik a hősök kultusza is. A más népek többségére jellemző, hogy vonzódnak a katonasághoz, igénylik a katonaéletet, a cigányok nem igénylik, sőt irtóznak a fegyelmezettséget követelő katonaságtól. A cigánykultúra magasztalása megteszi hatását a cigány tömegekre. Több se kell az elégedetlen embereknek, hogy igazságtalanul sértettnek, lenézettnek érezzék magukat és ellenséges indulatokat tápláljanak az őket „elnyomókkal” szemben. A „segítő jogvédők” azonban ott lepleződnek le, hogy semmit sem tesznek azon a területen, ahol leginkább szükség lenne segítségre. A cigányoknak leginkább a kultúra, konkrétan a tudás területén kellene segíteni. Nem dicsérni kellene a „kultúrájukat”, hanem annak hiányait, főleg a tudás terén pótolni. A cigányokat tanítani kellene, nem pedig Jogaikat védeni”! A „kultúra” ugyanis több mint a hegedülés és a tánc. Ha a cigányság kultúrájában helyet kap majd a szórakozáscentrikus zenén és táncon kívül a társadalom szolgálatát lehetővé tevő tudás is, akkor nem lesz szükség a cigányság „érdekvédelmére”, hiszen akkor a tényleges teljesítménye révén a cigányság társadalmi megbecsültségnek fog örvendeni. Egyelőre azonban még az a helyzet, hogy a cigányság kulturálisan - némely szempontból - évszázadokkal le van maradva, mind a mai napig nem tudott teljesen megszabadulni a rabszolgatartástól (főleg magyarokra vadásznak), mások emberi jogait tekintve sokan nagymértékben érzéketlenek, a saját jogok hangos követelését már megtanulták, de a jogállamba való beilleszkedés egyelőre nem is céljuk, mutatják ezt a szaporodó bűncselekmények, melyet csapatostól, szervezetten követnek el. A cigány „csapatok” felfegyverzettségére több bizonyíték is van, egy különösen tragikus példa a következő: „A régóta haragban lévő Rácz és Ramos família tagjai, egyenként húsz fősnél is nagyobb, felfegyverzett csapatokban először csúzlikkal, botokkal, mezőgazdasági eszközökkel estek egymásnak. A súlyos tragédiát végül az okozta, amikor a megtámadott Ráczéktól egy fiatalember kézigránátot hajított a másik csoportra, egy embert megölve és további 14 személyt megsebesítve.” (HVG 2010. február 6. 15. old.) Befejezésül fel kell hívni a figyelmet két fontos
