Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
2010. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 SIRATÓ Őket siratom, az ősöket, kik friss forrásvizet ittak hűvös patakból s ujjaik nyomán új formát öltött az anyag. Őket siratom, kik ezer éves tölgyek árnyékában tudtak pihenni, kik becsülték a kalászt s lábuk nyomán nefelejts nyílt. Őket siratom , kik földbevájt kemencékben sütötték a pogácsát, hallgatva törtető ménesek futását istenfélőén ég felé fordította arccal pogány isteneket imádtak s az atomkorig csiholták a tüzet, hogy nekünk is megőrizzék a szivetfütő lángot. Szunyogh Sándor * Ez már modern vers amelyben nem csengnek rímek mint a megszokott magyar versben. Külföldről jött hozzánk. Az angolban jól hangzik, de a magyar képekben gondolkozik s nálunk ha elvesznek a képek nehezebb követni a mondanivalót. Petőfi Sándor még igy mondta: "...mint porszem fuvatán, repül a legény gyors paripán..."Milyen tablót lehetne festeni erről a két sorról. De ebben a költeményben már több a mondanivaló mint a kép Ezért sok ismeretlen költő van közöttük, mert nem voltak olvasottak, kiadó ritkán vállalkozott kiadásukra, legfeljebb többen szerepeltek egy könyvben vagy szépirodalmi folyóiratokban jelenhettek meg itt-otí. Ez a vers is a "Szivárvány" c. lapban jelent meg több int 20 éve. A modern vers érdekessége még, hogy a magyar költők által annyira használt szép hasonlatok is eltűnnek és helyüket az aforizmák foglalják el. Mózsi Ferenc "72 Apostol" c. verse jobban illusztrálja amit mondtam: a 12 Apostol ül a Világszélén és utolsóelőtti Úrvacsoraként önmaga agyag-kenyértestét mártva a Végítéletbe igy nyújt tapasztalat-táplálékot a lelkiismeretes látogató(k)nak és a Napból létaláfutásos bor csordogál. Súlyos mondanivalói vannak, de ezeket nem lehet megérteni egy olvasásra. El kell merengeni rajta, többszöri olvasás után nem egy kép alakul ki, hanem gondolatok sora sorsunkról, létünk és a vallás értelméről. Szunyogh Sándor verse jobban érthető, én szép versnek mondanám. Szalay Gyula A Magyar Nemzetben Ne várjuk... címmel Demján Sándor nagyvállalkozó, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség frissen újraválasztott elnöke nyilatkozik, aki Magyarország szégyenének nevezte, hogy hazánkban több száz gyermek hal meg alultápláltság miatt. Állítja: „Eltitkoljuk ezt a problémát, pedig a szembenézés lenne a megoldás. A szociológusok ne Budapestről értékeljék a helyzetet, hanem menjenek végig a falvakon, kérdezzék meg a gyermekeket: éheznek-e? A társadalomnak ki kell kényszerítenie, hogy a gyermekek jogai érvényesüljenek. A megoldás a munkahelyteremtésben és a megfelelő ösztönzőrendszerek kialakításában rejlik. Ez kormányzás, politikai akarat és társadalmi összefogás kérdése. Vegyünk példát olyan országoktól, amelyek sikeresen kezelik a szegénységet... A lengyelektől például, ahol a kiszolgáltatottakat önkéntesek hálózata segíti, szoros együttműködésben az egyházakkal. A probléma kezelését hazánkban is nyugodtan rábíznám az egyházakra, természetesen a megfelelő források biztosításával. Annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos, a vagyonomat a történelmi egyházakra fogom bízni, mivel a rászorultakon ők tudnak a leghatékonyabban segíteni. Erre a legjobb példa Kozma atya tevékenysége. Mélyszegénységbe egyébként még nagyon sokan le fognak csúszni Magyarországon a következő időszakban, s a problémával távolról sem csak a cigányok küzdenek.” Magyar Kurír „Az államhatár nem nemzethatár!”
