Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 2010. június köszönte meg a plébánia ajándékát. Megragadom az alkalmat, hogy nyilvánosan köszönetét mondjak Kamp atyának, és kívánjak neki erőt, egészséget és Boldog sületésnapot. Szülői értekezlet A gazdasági válság miatt sokan „visszidáltak” Lukács Csaba MN - Öt éve immár spanyolul tartják a Buenos Aires-i hét végi magyar iskola szülői értekezleteit. Az ötven- hét éve működő intézmény vezetői azért voltak kénytelenek nyelvet váltani, mert az utóbbi években felgyorsult az argentínai magyarok asszimilációja, ma már gyakorlatilag csak vegyes házasságokat kötnek. Tizenötezer kilométerre Budapesttől másod- és harmadgenerációs magyarok küzdenek a megmaradásért- iskolát, folyóiratot, kórust és ezernyi más dolgot bevetve a túlélés érdekében. A szocialista tömb összeomlása után megszűnt a kohéziós erő az első és másodgenerációs argentínai magyarok között, hiszen újra lehetett és kellett gondolniuk az anyaországgal való viszonyukat * Candelaria Rodriguez de! Pozo-Pejkó Rövid hírek az AMH 2010. január-februári számából:- Mizsey Péter előfizetőnk tavaly december 29-én meghalt. Súlyos betegen került öregotthonból kórházba már egy hónappal korábban. Önzetlenül áldozatos, értékes, jó magyar volt. Főleg a magyar őstörténelem, a sumerológia és a magyarországi politikai és gazdasági helyzet foglalkoztatta. Isten nyugosztalja!- Farkasné Ercsey Judit térdoperáción esett át decemberben. Két hónapos utókezelést írtak elő a teljes föl- épüléséig, de a szilveszterestét már a Hungáriában töltötte.- Pejkó Oszkár előfizetőnknek karácsonyi ajándékként december 26-án megjött Laura lányának elsőszülöttje, a majdnem háromkilós kis unoka, Candelaria Rodriguez del Pozo-Pejkó. Gratulálunk! * Dél-Amerika utolsó magyar nyelvű folyóiratát, a két mellékletével együtt tizennyolc oldalas Argentínai Magyar Hírlapot (az AMH a világhálón is olvasható a http://epa.oszk.hu/amh címen) forgatom Buenos Aires egyik szállodájában, és szíven ütnek Haynalné Kesse- rű Zsuzsanna szavai az idén hatodik évfolyamába lépő igényes sajtótermékről: „Lesz, ameddig lesz.” Az utóbbi pár év ugyanis változásokat hozott a kolóniában: egyre nehezebb megőrizniük őseik nyelvét. Ennek több oka van: korábban, a nagy kivándorlási hullámokat követően egymás között házasodtak a magyarok, most viszont szinte kizárólag vegyes házasságokat kötnek, ráadásul a néhány évvel ezelőtti argentínai és a most zajló világválság még jobban eltávolította tőlük az anyaországot. Napról napra kompromisszumot kell kötniük, mondja a hétköznapokról a lap főszerkesztője, és példával illusztrálja a lényeget. Az 1952 óta megszakítás nélkül működő hét végi magyar iskola (Dél-Amerikában ez az egyetlen ország, ahol évtizedekig élt hasonló intézmény) szülői értekezletének nyelvét 2005-ben kénytelenek voltak spanyolra változtatni, mert majdnem minden családban akadt olyan házastárs, aki nem beszél magyarul.- Az összes osztályt, fokozatot egybevéve a tavalyi létszám negyvenkilenc fő volt, ebből nyolc óvodás. Utóbbiak közül csak egy tudott magyarul. Nagyon nagy súlyt helyezünk a nyelv megtartására, most ez a legfontosabb. Korábban nem így volt, hiszen a nyelvet jól tudtuk, szüléinkkel és egymást közt magyarul beszélgettünk. Az akkori nevén önképzőkörbe azért jártunk, hogy különféle ismereteket szerezzünk az óhazáról, történelmünkről és kultúránkról. Most elsősorban a nyelvet kell tanítani a negyedgenerációsoknak, és ezt másod- és harmadgenerációs magyarok teszik. Bátor és igen nehéz vállalkozás, hiszen már ők sem éltek anyanyelvi környezetben, ráadásul nálunk a Duna Tv sem fogható - meséli az újságírónő, aki családjával negyvennyolcban, tízévesen érkezett az országba bevándorlóként. Az Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete sorozatot ad ki Magyar világok címmel. Ennek legutóbbi kötete Szállítható örökség - Magyar identitásteremtés Argentínában (1999-2001) címmel jelent meg Kovács Nóra antropológus tollából. A szerző húsz hónapot töltött kutatással a latin-amerikai országban, ezalatt énekelt a Coral Hungária kórusban, és tevékenyen részt vett az ottani diaszpóra életében, így módja volt alaposan megismerni az életét. A könyv bevezetőjéből kiderül, hogy az egyén vagy szüleinek migrációjával olyan, az egyén életét és mindennapjait átszövő gondok keletkeznek, amelyeknek terhét olykor még a harmadik generáció is cipeli. Megoldásukhoz sokan pszichológushoz voltak kénytelenek fordulni. Haynalné Kesserű Zsuzsanna tapasztalata nem támasztja alá a kutató észrevételét.-- A kettős identitásvállalás köztünk mindennapi tünet. Mindenki ismeri a családi legendát a menekülésről, az első évekről, a nehézségekről, de ez nem nevezhető megoldandó problémának, ami teher! Az első generációnak igen, hiszen nekik volt a legnehezebb: ez az „elveszett nemzedéknek” nevezett korosztály szenvedte meg a legjobban az emigrációt, tagjainak volt honvágyuk, ők illeszkedtek be a legnehezebben. A másod- és harmadgenerációsok már tudatosan magyar származású argentinoknak vallják magukat, erős kötő
