Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. június Tavaly (2009. márciusában) a püspöki beiktatása után Cserháti Ferenc a következőket nyilatkozta ebben a kérdésben: „A legfontosabb feladat jelenleg a közösségek lelkipásztorokkal való ellátása. Tavaly arról beszéltem, hogy a nyugati magyar lelkipásztori szolgálat váltás előtt áll. Most is erről van szó, de hogy meg tudjuk-e valósítani, ez valóban nagy kérdés. Legutóbb a papi ellátás kérdéseit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elé vittem, és a püspöktestvérek segítségét kértem. Nagyváradon pedig a püspökszentelés alkalmával a Kárpát-medence magyar püspökeinek támogatását kértem a külföldi magyarok lelkipásztori szolgálatában. Pillanatnyilag mintegy 7-8 magyar papot tudnék elhelyezni világszerte, s persze be kell látnom, hogy magyar vonatkozásban is óriási a paphiány. A külföldi magyar egyházi közösségek egymástól is különböznek. Teljesen más egy magyar egyházi közösség Münchenben és Hamburgban. Nem is beszélve az ausztráliai, a torontói vagy éppen a New York-i közösségek közötti különbségekről. Nagy szórványterületet ölelnek fel, kevesebben vannak, mások viszont sokkal erősebbek, ahol még infrastruktúra is várja a híveket. A szórványjelleg meghatározza a külföldi magyar egyházi közösségek lelkipásztori szolgálatát. Azonkívül állandóan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy elvesztik magyarságukat, elkallódnak a nagyvilágban. Az ön- szerveződés az egyik legfontosabb jellemző, viszont ha nincs pap, akkor nincs plébánia se és nincs hely, ahol a hívek összejöhetnek. Természetesen a világiak nagy szerepet vállalnak a közösség építésében. Ahol a pap hiányzik, ott nagyon nagy küzdelmet kell folytatniuk létükért. ” A Detroitban működő Szent Kereszt plébánia idén ünnepli alapításának 105. évfordulóját, a jubileumi ünnepséget június 13-án vasárnap tartják (8423 South Street, Detroit, Michigan, 48209- 2709) a szépen karbantartott, katedrális méretű templomban. Jómagam 2004-ben jártam a gyönyörű templomban először, és amikor dicsértem a látnivalókat, Barnabás atya mosolyogva mondta: „Láttad volna miként nézett ki a templom külseje és a belső része tíz évvel ezelőtt, amikor ide kerültünk. ” - A lerobbant környéket látva nem volt nehéz elképzelni a múltat és csodálni a jelent. - írtam a hat év előtti beszámolómban. Most feleségemen volt a sor, hogy csodálkozva dicsérje a látnivalót, a húsvéti díszben úszó templomot, a modem hangberendezést és a zárt parkolót. „Bár nekünk lenne ilyen templomunk Chicagóban, ” szólt a panaszos vélemény. Hát igaz, olyan szép temploma, mint Detroitban a Szent Kereszt kevés észak-amerikai magyar közösségnek van. Négy héttel Húsvét után, Anyák napját ünnepeltük Chicagóban a Szent István Király templomban, amely talán nem olyan szép, mint a detroiti Szent Kereszt, de mi már megszoktuk, és közel ötven év után, második otthonunkká vált. Amerikában május második vasárnapján ünnepük az Anyákat, de itt Chicagóban még Ft. Vas László plébános változtatott a szokásokon, és úgy, mint az Óhazában május első vasárnapján tartjuk a családi ünnepet. A sorrend azért változott, mert Anyák napján mindenki siet haza, étterembe vinni a mamákat, így az ünnepi műsort kevesen nézik végig. Idén úgy a szentmisén, mint az ünnepségen sokan voltak és a Csík Hágó Magyar Iskola, valamint a Hunyadi Mátyás cserkészcsapat tagja kedves műsorral kedveskedtek az édesanyáknak, nagyszülőknek és vendégeknek. Az Anyák nap sikeréhez hozzájárult, Ft. Frank Kamp SVD verbita szerzetes 90. születésnapja, amelyet ezen a napon ünnepelt a Szent István Király templom vezetősége. Ft. Kamp 1952-ben járt először a chicagói magyar templomban, és azóta eltelt 58 éve kisegítőként jár hozzánk, amikor paphiányban vagyunk. Tavaly tavasszal Kamp atya egy szentbeszéd végén mondta: „Ha 1952- ben tudtam volna, hogy ennyi évig fogom a Szent István Király templomot szolgálni, akkor megtanultam volna magyarul. ” A templom közössége így is szereti az idős atyát, aki télen, nyáron kisegíti a plébániát, ha szükség van rá. Igaz most van magyar papunk Ft. Kovács János személyében, aki második alkalommal szolgál templomunkban, és augusztus végén megy vissza Magyarországra. Az ünnepi műsoron a nagyobb cserkészek mellett számos óvodáskorú gyerek lépett színpadra. A szervezők, rendezők és szereplők névszerinti felsorolására nem vállalkozom, sokan voltak és biztos kihagynák valakit, s nem a célom megbántani senkit. A felnőttek jó munkát végeztek, a gyerekek pedig élvezték a szereplést, a szülők, rokonok, barátok örültek a sikernek. Csak gratulálni tudok a résztvevőknek. Végül élvezettel néztük a meglepett Kamp atya arcát, aki vidám mosollyal
