Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
2010. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Harmath István írja Chicagóból Az utóbbi hetekben kissé elhanyagoltam a chicagói eseményeket, de szerencsére Tatár Etelka kollégám írt részleteses beszámolókat az itteni eseményekről, így én dolgozhattam a kedvenc témákon, színházi, operai, valamint könyvekről írt recenziókon. Sokan kérdezik, hogy mi fenének írok olyasmiről, amit nem láthatnak az olvasók, de érdekes, pont az ilyen cikkek miatt keresnek levélben, vagy hívnak fel telefonon az emberek, akik a cikkeimen keresztül élvezik velem együtt az előadásokat. A legtöbb visszajelzést azonban az április 10-én megjelent „Mondd, te kit választanál?” politikai jellegű írásom hozta, amelyben előrevetettem a Fidesz kéthannados győzelmét, a magyarországi választásokon. Tudtam, hogy olvasóink többsége, akárcsak jómagam konzervatív nézetek iránt elkötelezett, magyar emigráns más nem is lehet. Mert az, aki másképp érzett az megmaradt volna a kádári Magyarországon. Viszont tudom, hogy a rendszerváltás óta már eltel húsz hosszú esztendő, ami öt év híján egy átlag emberöltőt tesz ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy a legtöbb új amerikás és új kanadai magyar bevándorló, a jobb élet reményében tette a nagy elhatározást, amikor nekivágott az emigráns életnek. Talán túlzás ezeket a fiatalokat emigránsoknak nevezni, hiszen a szó értelme hosszú éveken át a politikai menekülteket jellemezték. Most megnézve az Idegen szavak és kifejezések szótárát, látom az „Emigráció: gazdasági vagy politikai okokból egyeseknek vagy tömegeknek saját államuk területéről a másikba való vándorlása oly szándékból, hogy új hazát vagy létfenntartást találjanak. ” Természetesnek veszem és elfogadom az emigráns szó új értelmezést, a globalizált világképbe ez is beillik. Ötvenhárom évvel ezelőtt, amikor a levert forradalom után mi érkeztünk Kanadába, Amerikába egész másfajta világot találtunk itt, mint azok, akik manapság jönnek. Nincsenek sokan az új emigránsok és a kihalás problémája elé néz az észak - amerikai magyarság. Úgy hiszem az utóbbi húsz év óta nem jött hozzánk legálisan annyi magyar, mint az 1956-os forradalom után. Katolikus templomaink lassan kiürülnek, ezért a helyi püspökök bezárják a magyar plébániákat, Cleveland esetében a működőképes intézményeket is. Nemrég népszámlálást tartottak az Egyesült Államokban, kíváncsian várjuk az eredményt, bár a nemzetiségi hová tartozás csak a spanyolok számára biztosított. A Hungarian szót, be kellett írni egy rubrikába és nem vagyok biztos abba, hogy ezt minden magyar származású személy megtette. Sőt tudom, hogy rokonaim és ismerőseim közül sokan úgy néztek rám, mint borjú az újkapura, amikor rákérdeztem, hogy beírtátok-e, a bűvös Hungarian szót. Sokaknak fogalma sem volt miként kellett volna helyesen kitölteni a Cenzus kérdőívet, hogy abból az amerikai magyarságnak is haszna legyen. 2000-ben közel egy millió négy- százezren vallották magukat magyar származásúnak, 1980-ben 1, 776, 902 volt a szám, 1990-ben 1, 582, 302. Húsz év alatt 378 ezer magyar tűnt el az USA lakosaiból. Az idő kegyetlenül kaszálja sorainkat! Vajon van-e lehetőség és remény az amerikai magyarság megmentésére? Tulajdonképpen ez járt az eszemben, amikor Húsvétkor meglátogattuk feleségem Detroitban lakó nővérét és családját. Szándékunkban állt az ünnepi vasárnapon, a helyi Szent Kereszt templomban tartott szentmisén részt venni, és meglátogatni régi barátaimat: fr. Kiss Barnabás OFM plébánost és fr. Ligeti Angelus OFM házfőnököt. A ferences rendhez tartozó papoknál szokásos, hogy amennyiben lehetséges ketten vezetik az Egyházközséget. Itt ez azért is szükséges, mert Kiss Barnabás atya Ft. Cserháti Ferenc a külföldön élő magyarok lelkipásztori ellátásáért felelős püspökének, észak - amerikai megbízottja. Ebben a munkában Barnabás atya sokat utazik, hiszen úgy Kanada mind az Egyesült Államok hatalmas terjedelmű országok. Míg Ft. Cserháti Ferenc püspök a külföldön élő magyarok lelkipásztori ellátásáért felel, addig az amerikai és kanadai magyar plébániák napi problémáit Kiss Barnabás atya intézi. Nem irigylésre méltó feladat, hiszen az emigrációval együtt a magyar papság is kiöregedett. Az elhunyt és nyugalomban vonult papjainkat nem tudják fiatal papokkal helyettesíteni, miután Magyarországon is paphiány van. Fülöp szigetekről és Eengyelországból importálnak lelkipásztorokat az otthoni plébániákra, ahol szintén nagy szükség van rájuk. Cserháti Ferenc püspök június 20-án jön Chicagóba, ahol a Szent István Király templomban a vasárnapi szentmisét celebrálja, majd a bérmálás szentségét osztja, az arra igényt tartók számára.
