Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
2010. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Időszerű-e Trianonról beszélni... (Folytatás az 1. oldalról) Végül, ha mi nem hangoztatjuk Trianon igazságtalanságát. akkor ellenfeleink hivatkozhatnak Brilmayer érvelésére, hogy tudniillik a magyarok feladták a jogukat minden határkiigazításra Ezzel elveszítenénk minden jogunkat Trianonra, mint igazságtalan történelmi eseményre hivatkozni, még mint tárgyalási kiindulópontra sem, amiből lehetne engedni, hogy egy elfogadható autonómiát kapjunk, mint kompromisszum. Brilmayer szerint több fontos szempontot kell figyelembe venni. Először a panaszra okot adó esemény időbeli távolsága: minél újabb keletű a panaszra okot adó esemény, annál nagyobb jelentősége van. Például a románok homályos és bizo- nyítatlan, majdnem kétezer éves jogcíme az 1100 éves panaszra (a magyar Honfoglalás ténye) ami az ő részükről képezte Trianonban a panasz alapját sokkal régibb és kevésbé bizonyítható, mint a történelmileg dokumentált Magyar honfoglalás és a hetven évvel ezelőtt történt trianoni igazságtalanság. A második szempont az, hogy mennyire tartotta ébren az esetleg elszakadni vágyó csoport a panaszt. Ezért fontos a Világszövetség, a Trianon Társaság és az emigráció munkája. A szerző ugyancsak hangsúlyozza, hogy a panaszt nemzedékről nemzedékre életben kell tartani. Ha valaki megkérdezné, hogy a fiatalok vagy az emigránsok miért törődjenek vele, Brilmayer azt válaszolja: "azok a te néped, a te őseid voltak, akik ellen ezt az igazságtalanságot elkövették. Te egy vagy közülük, te is osztozol az igazságtalanságban, és küzdened kell annak helyrehozásáért." A harmadik szempont az időközben mesterségesen betelepített lakosság kérdése, mint például a regáti románok áttelepítése Erdélybe. Brilmayer válasza, hogy amennyiben a határkiigazítás célja a történelmi igazságtalanság helyrehozása, akkor ezt nem kell figyelembe venni. "Ha a szóban forgó terület nem kerül idegen uralom alá, akkor az újonnan betelepültek nem lennének ott. Az újonnan odaköltözött többségi lakosság jelenléte csak súlyosbítja a jogtalan elvételt.” Végül Brilmayer megjegyzi: egyik kulcskérdés, hogy a status quo-t mennyire kívánatos megváltoztatni? Ugyanis az sem lenne kívánatos, ha minden határ bizonytalan lenne. Ezért például az emberi-jog sértéseket is figyelembe kell venni a 3 területi igények rendezésénél. Ebből a szempontból Burgenland kivételével, sajnos, minden elszakított területen fennáll az esetleges határkiigazítás vagy elszakadás követelésének feltétele. Itt csatlakozik Brilmayer elmélete az emberi jogokat védők megoldásához: ha semmi más nincs, és történelmileg jogosult, a kisebbségnek az "önrendelkezési jog" alapján joga van a határkiigazítást vagy elszakadást, függetlenséget illetve az anyaországhoz való csatolást követelni. Dr Balogh Sándor Babits Mihály Csonka Magyarország Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőké! A tiétek zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az Ércbálvány előtt! döntsön az erőszak! s döntött az Erőszak... mi jogotok beszélni többé? Nekem van rá jogom! ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét! nem kiálthattok már: én elkiálthatom: Oh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó trombitája! szólj! falak, omoljatok hangjaitól! gerincek, borzadjatok! Európában! és Amerikában! mert borzasztó az Igazság a gerincekben! mit érnek a ma-épített falak körülöttem? ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben! árad a vizekben! Óh tiszta, éles trombita, zengj! ne hallgass sohase! egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint ahogy nem hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség... nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természetes irányában essék... nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér... nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér... nem hallgat a szél, míg él... * Nekem van rá jogom! Én elkiálthatom: Igazság!
