Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-06-01 / 6. szám
1 1 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. június Ti eldobtátok ezt a szót, mint bolond a fegyverét, szegény testvéreim! s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta kezetek, meztelen mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát ütheti esztelen sem lázadni nem tud, sem meghajolni az Ércbálvány előtt igazán de hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám? Van-e reményed abban? a sötét utakban? Nem! - Csak a napban! mely éget a kövön és ragyog a patakban. Ti azt mondtátok: Döntsön az erőszak! s hangotok zavart most, mint mocsarak habja. De én azt mondom: dönt majd az erős Nap! Kitárom tiszta szavamat a Napra. * Ti eldobtátok a trombitát de a trombita zeng tovább, zeng, nem a ti kezetekben, hanem a vízben, a hegyekben, Erdélyben, felvidéken, az égen, s bennem! Én sohse mondtam: »Dönt majd az erőszak!« - most mondhatom: »Nem! Nem!« Kalotaszeg - Lützensömmernben avagy cserkészek regöstábora Németországban „ Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő júniusi Nap. Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és virító sárga, Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok, Ékes párták, leesni áhitók. Papi beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül. Mily pompás vonulásuk a dombon, Oh tempós vonulás, állandóság, Biztosság, nyár, szépség és nyugalom. ” (Ady Endre: Kalota partján) Ebben a pár sorban szinte minden benne van, amit a felületes ismeretekkel rendelkezők erről a csodálatos vidékről tudnak. Mi a táborban azonban sokkal több mindent megtanultunk a Királyhágó, Kolozsvár, a Gyulai Havasok, Vigyázó, Havas és Meszes hegység által határolt területről. Ismerjük a FELSZEG, az AL- SZEG és NÁDASMENTE településeit, viseletéit, énekeit, táncait, jellegzetes épületeit, a csodálatos hímzéseket, faragásokat és bútoraikat. Cserkésztáborunk idei témája ugyanis Kalotaszeg volt. Elöljáróba pár kifejezés, melynek mibenlétét , esetleg a hozzá fűződő szokásokat bizonyára a kedves olvasók sem mind ismerik: BAGAZIA, MUSZULY, SAS-LYUK, ZSÚFOLT HÍMESSÉG, SÚLYTA, PACSIRTA, FARPÁRNA, BUJKA, DARÁZSOLÁS, GYÖNGYÖS BOKRÉTA ÉS GYÖNGYÖS PÁRTA. A Konthur Mária, Makovi Suzan és mások által tartott előadásokon történelmi áttekintést is kaptunk. Kós Károly, Ady és más hírességek munkásságát ismerhettük még meg. Ma már mindannyiunk számára ismerős a Kalotaszegi hitélet és szokásrend is. Na, nem kell száraz, unalmas előadásokra gondolni, mert a korosztály sem engedné ezt meg. Fantasztikus képeket vetítve, a tárgyakat kézbe fogva ismerkedtünk mindennel. A tábor előrehaladtával egyre jobban használtuk a frissen szerzett ismereteket: A lányok koruknak megfelelő tyikába viselték a hajukat, innen-onnan pedig egyre gyakrabban felhangzottak a gyönyörű népdalok és a tánc! Ó, igen a tánc! Mindenkinek ez a nap fénypontja. Az, hogy a legényes nagyon fárasztó és nehéz figurákkal van tele, kit érdekel? Bilicki Viktor vezetésével az idősebb fiúk, Klement Nándorral pedig a fiatalabbak tanulták nap mint nap a LEGÉNYEST. A lányok a tánc mellett „csujjogatásokat” is tanultak, amit később alkalom adtán „használtak” is. Minden nap volt pár óra páros tánc, ami valahogy mindig kevésnek bizonyult. Természetesen a táborhoz hozzátartoznak a kézműves és egyéb foglalkozások is. Faragás, bútorfestés, hímzés, tojásfestés valamint hangszeres oktatás és ének munkacsoportokban tevékenykedett mindenki. Gyönyörű munkák születtek a jól felkészült vezetők irányításával. A liturgikus csoport ezalatt az idő alatt Húsvét méltó megünneplését készítette elő. Papbácsink az idén Csíkszeredáról érkezett. Sebestyén Ottó atya nagyon hamar beilleszkedett a tábori életbe, és örömmel ünnepelt velünk. A tábor fénypontja még is a feltámadási mise utáni díszvacsora, az azt követő táncház és a csoportok bemutatói voltak. A másnapi mise végén pedig szórványcserkészek tettek fogadalmat. Hétfőn, a tábor utolsó napján a szokásos locsol- kodás következett. Mind a 40-50 fiú/férfi versét meghallgattuk, és a lányok illő sikítozással,( ami érthető a fiúk heves locsolókedvét látva) fogadták a vizet és az
