Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-04-01 / 4. szám
28 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG A mosoly országa DÉDAPÁINK VILÁGÁRÓL VALLANAK A SZÁZADELŐI VICCEK A mai kabarékban is gyakran idézik a korszakra legjellemzőbb, klasszikussá vált gégékét. Valamit biztosan tudtak az egykori poéngyártók, hiszen mai kabarék tucatjaiban csendülnek fel a XX. század tízes-húszas éveinek viccei. S ma is éppúgy mosolygunk azokon az élceken, amelyeken dédapáink derültek. Ráadásul, ha figyelmesen olvassuk ezeket a kis gégékét, sok mindent megtudhatunk a korról, amelyben születtek: a korszak divatjáról, társadalmi viszonyairól - és a legégetőbb gondokról is. A századelő egyik legnépszerűbb műfaja tagadhatatlanul az inasvicc volt: Egy cipőben: Ne is próbálja tagadni, Mari, úgy tudom, hogy terhes! - Akárcsak ön, asszonyom! Elhallgasson, maga szemtelen! Engem a méltóságos úr ejtett teherbe! — És mit tetszik gondolni, engem vajon kicsoda...?!" Válóok: A háziasszony kérdezi az új szobalányt: - Maga, ugye eddig egy egyedülálló úrnál szolgált. Miért jött el onnan? - Hát mert nagyon horkolt a lelkem. Tapintatos inas: Bárónő az új inashoz "-...Ja, és valamit. Megszoktuk, hogy a személyzettel tegezve beszélünk. Inas zavartan: - Ahogy parancsolja a méltóságos asszony... de mit gondolnak majd rólunk az emberek?" A báró kiszól a dolgozószobájából:"- Bejönnél egy pillanatra, drágám? Szobalány: - Nekem tetszett szólni, vagy a méltóságos asszonynak?" Nézzük, hogyan illette meg a humoristákat a technika fejlődése: "- Pincér, a panaszkönyvet! Sajnálom, de azzal nem szolgálhatok. De fáradjon az úr a sarokba, és mondja be a panaszát a fonográfba! A tulaj esténként meg szokta hallgatni...” Már akkor is népszerűek voltak a kabarékból ma is elmaradhatatlan feleségviccek. Közlemény: "Feleségem, Fanny egy héttel ezelőtt elkóborolt, vagy elrabolták. Annak, aki visszahozza, vagy bármilyen hírt hoz felőle, beverem a fejét". Terebélyes feleség: "- Mit hallok, Elemér, nélkülem akarsz az orfeumba menni? Ilyen kevés helyet foglalok el én a te szívedbe? - Kevés helyet? Ezzel a korpusszal?" Ideál: "-...Mindig szerencsétlen voltam a szerelemben. Tudod, barátom, az első ideálom meghalt, a második megszökött, a harmadik... nos, a harmadik a feleségem lett". Ma már ugyan ismeretlen, de divat volt akkortájt a profeszoros vicc. 2010. április Udvarias kitérés: Középkorú hölgy egy profesz- szorral cseveg:"- Mégis, hány évesnek saccol, professzor úr? - Megbocsásson asszonyom, de én zenetanár vagyok, nem régész." Szórakozott professzor a borbélynál: "- Mennyi idő alatt tudja levágni a hajamat? - Tíz perc az egész, professzor úr! - Nagyon helyes! Én addig átugrom a szemközti antikváriumba!" "Professzor úr! Kint vár egy ember, akinek falába van... - Mondja meg neki, hogy most nincs szükségünk ilyesmire." Fogadós: - Hogy aludt professzor úr? Professzor: - Sehogy. Egész éjjel a bogár- gyűjteményemet gyarapítottam." Akkortájt előszeretettel fogantak az újgazdagokat gúnyoló, úgynevezett parvenü viccek. Költő: - "Tehát egy szép versecskét parancsol uraságod... Szomorút vagy vidámat? - Mindegy, én smirgligyáros vagyok! Olyat fabrikáljon nekem, bará- tocskám, amiben minden strófa arra rímmel, hogy: smirglizni." "-Egyenest a Trisztán és Izoldából jövök. Parvenü: - Ah, én ismerem őket! Finom régi üzletház!" "- Hé, maga! Rálépett a lábamra! - Na és! Csak örülhet neki! Tudja maga egyáltalán, hogy kivagyok én? Királyi titkos tanácsos, maga szerencsefí!" Persze a viccekből az is kiderül, hogy a hölgyek erkölcse sem volt mindig makulátlan. Kutvaélet: "- A férjem úgy bánik velem, mint egy kutyával! - Csak nem ver? - Azt nem, de folyton azt akarja, hogy hűséges legyek hozzá!" Praktikus: "Szobalány az asszonyához? - Madame, a kapitány úr megint itt felejtette az alsóját... Küldjük utána, vagy majd ezt is elhordatjuk az úrral?" Osgyán Edina (MNO) Kedves Olvasónk! Ha vicceink megnyerte tetszését, kérjük mesélje el barátainak, hátha nekik is tetszeni fog, és megrendelik a lapot. Nem árt egy kicsit biztatni okét! (Egy kis buzdítás a hazai választások elé) *** Talpra Magyar! Itt az idő, most vagy soha. Sehonnai bitang ember, ki most ha kell, szavazni nem megy el. A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy szavazni most elmegyünk. Irta: Petőfia Sanyika
