Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-10-01 / 10. szám

20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Pattanásig feszült a szlovák viszony. Ezen a két kormányfő szécsényi találkozása sem változtatott. Augusztus 21-én Sólyom Lászlót visszafordítot­ták a komáromi hídon, amikor Szent István szob­rának felavatására indult. Ez a barátságtalan és megmagyarázhatatlan szlovák viselkedés nem csak hazánkra sértő, hanem idegen az EU-s törvé­nyekkel. szokásjoggal. Engedtessék meg, hogy most ne Ján Slota pártelnök, vagy Robert Fico kormányfő, illetve Ivan Gasparovic államfő, az incidenssel kapcsolatos álláspontjáról írjak. Ugyancsak mellőzném a nyugati diplomácia lan­gyos, kétértelmű, esetenként gerinctelen megnyil­vánulásait. Más aspektusból szeretném megvilá­gítani a történteket. Még pedig arról, hogy honnan meríti a bátorságot a szlovák politika, az ilyen és hasonló barátságtalan lépésekhez, melynél ese­tünkben Sólyom László megalázásának lehettünk tanúi. Ma egyes hazai és külföldi lapok előszeretettel találgatják, hogy a hatalmon lévők a nemzeti jö­vedelem 25%-át, vagy 40%-át lopják el. A szá­mokon lehet vitatkozni, a tényeken aligha. Gon­doljunk csak bele, ha teszem azt a THE TIMES, vagy a Handelsblatt azt taglalná, hogy Angliában vagy Németországban Merkel asszonyék ellopják a közpénzek jelentős részét, mi történne. Az an­goloknak, a németeknek leégne a bőr szégyenük­ben a képükről. Idehaza a lapok többségében az első oldal arról szól, hogy tegnap és az elmúlt na­pokban, hetekben kinek mennyit sikerült „eltüsz- szenteni” a közpénzekből. Egy nemzet megtanult „tökéletesen együtt élni” azzal, hogy az országot egy bűnöző söpredék vezeti. Slota vagy Ficó, any- nyi tiszteletet ad hazánknak amennyit (és itt Só­lyom László természetesen kivétel) ez az enyves kezű bagázs megérdemel. Tudjuk, mert ismert a szlovák állam vezetőinek nacionalista magyarelle- nessége. De azt senki nem állítja, hogy a két alig úriember kifosztja saját hazáját, hogy koldusbotra juttat egy egész nemzetet. Ezért van az, hogy Eu­rópa úgy tekint a két állam vitájára, mint két „szomszédvár” marakodására, ahol az egyik szomszéd „jeles képviselői” nem érik el a szicíliai maffia erkölcsi színvonalát. Ezt pedig északi maffia erkölcsi színvonalát. Ezt pedig északi szomszédaink maradéktalanul kihasználják. A je­lenlegi helyzet kísértetiesen hasonlít 1918-ra, amikor is a félkegyelmű Károlyit bízta meg IV.Károly kormányalakításra. A következmény a vörös zsidó terror, és részben Trianon lett. Káro­lyinak viszont ott virít a szobra a Parlament előtt. Azok, akik rendről, erkölcsről, morálról álmod­nak, vagy említést tesznek, ebben a fejre állított világban, naponta szembesülhetnek azzal, hogy a neoliberálisok céltáblájává válnak. Pár napig az újságok címoldalán, a tévé képer­nyőjén premier plánban volt látható, egy Horváth Éva nevű „úrleány,” aki arról híresült el, hogy nyolc óra alatt 16 órát dolgozott, és egyszerre két helyen is lehetett vele találkozni. Csodába hajló jelenésének az előnyéről a székely góbé Áron bá­tyám valami olyat mondana, hogy faros, bögyös kis menyecske ez az Éva asszony, aki talán még egy szex lapon is megállná a helyét. De félre a túlfűtött erotikával, a hölgyemény Hagyó Miklós MSZP-s alpolgármester szóvivője volt, első vagy másodállásban. Miklósról az a hír járja, hogy „nagy tisztelője” a fehémépnek, és mint emlí­tettem Éva asszony szemre való menyecske. Itt és most nyomatékosan hangsúlyozom, hogy huncut, aki rosszra gondol, az egész történet mögött nincs több, mint hogy, Hagyó Miklós gondolatait Hor­váth Évának kellett szóba öntenie, és mondatokba fűznie, függetlenül attól, hogy mi hogyan feszül rajta. És ez így van jól. Nem csak azért, mert mint tudjuk, a szocialistáknál az erkölcs mindenek fe­lett. A tízparancsolatban a ne kívánd felebarátod feleségét kőbe vésett aranyszabály, ( a második, hogy ne lopj) hanem azért is, mert oly kellemes volt látni, a sok fehér ember között egy európait, a fővárosi Balkánon. Lubickolni jó. Egy mártózás a Balaton selymes vizében oly felséges, oly finom. Valahogy erre gondolhatott az a közalapítvány is, mely céljául tűzte ki, hogy hátrányos cigány gyermekek része­sülhetnek ebben a kiváltságban. Csak hogy, a kisebbségi közalapítvány kuratóriumának sikerült a kecskére bízni a káposztát. A kecske az nem más, mint Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, aki különböző fórumokon eljárás alatt áll. Kolompár úr hosszas keresgélés és válogatás után rájött, hogy egy ilyen szociális lábáztatás és pancsolásra az ország legrászorul­tabb cigányai a saját családja. Azért annyi „jóér­zés” még szorult bele, hogy a saját családján kívül 2009. október

Next

/
Oldalképek
Tartalom