Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-04-01 / 4. szám

16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. április

Gyúrcsány ismét egymásnak ugrassza a jobb és baloldali választókat. Szerencsére már a baloldal egy része is rájött, hogy őket ugyan úgy átverték mint a jobboldalt, és a hazugságokból már tényleg elég volt.

Pánikban vannak, honnan veszik elő azt az ösz- szeget, amit az egészségügyben a vizit- és napidíjjal akartak megoldani. Ötletem lenne, vissza kellene adni az ellopot milliárdokat. A kormánynak az a dolga, hogy ezt megoldja, végre tenni kéne valamit ami az érdekeinket szolgálja.

Nem akarják észrevenni, hogy az országnak mi lenne jó, csak a saját óriási üzleti befektetésüket tartják fontosnak. Ha tehetnék még az állampolgárokat is leváltanák csakhogy zavartalanul folytathassák üzelmeiket.

Nem ismerem az eskü szövegét, amit a beiktatásukkor tesznek, de abban biztos vagyok, hogy nem azokra a gazemberségekre esküdnek fel, amiket csinálnak ellenünk, állampolgárok ellen, holott a mi érdekünkben, kellene hogy működjenek.

Barabás Gyuláné

Balatonfiizfő

SOÓSGÉZA

HAZAI TÜKÖR

Menetrend szerint megérkezett a következő botrány a Szabad Demokraták Szövetségének háza tájáról. Nem várta senki, bár aki egy picit is jártas a hazai politikában azért sejtette, hogy skandalum nélkül itthon nincs liberalizmus. A szabad ,jómadarak” próbálják elbagateli- zálni a történteket, hiszen szerintük csak egy apró „malőrről” van szó. Ez az „apróság” pedig az, hogy dr. Kóka János elnök úr, csalással került az elnöki székbe. Ez a csalás pedig egyre nyilvánvalóbb, melyet számtalan bizonyíték támaszt alá. Azért az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy SZDSZ-es körökből, a választások előtt senki nem ígért „szeplőtlen” tisztújítást. Aki pedig ismeri ezt a „finom kis társaságot,” abban a gyanúja sem merült fel, hogy fiúk és a hölgyek nem fogják megcsalni a választást. Madách szavaival élve: „Nem adhatok mást, csak ami a lényegem.”

Végül is, nem ez az érdekes, hanem a párt eddigi működése. Abban ugyanis nincs kétség, hogy a párt, melynek elnökválasztása csalások sorozatával történik, annak az eddigi működése legitim, ami annyit jelent, hogy minden személyi döntése, az egész működése,

szintén legitim. Ebből viszont az következik, hogy a szocialista párt több mint egy fél éve, egy törvényen kívüli szervezettel állt (áll) szövetségbe, és így kormányoztak (kormányoznak) egy országot, melyről ma már nehéz megállapítani, hogy a szakadékon innen, vagy azon túl van. A közvélemény, mely ugyan szkeptikus a liberálisok tisztességét illetően, ma mégis egy új választásokban gondolkodik. Nem úgy az SZDSZ. Kó- káék úgy félnek egy megismételt választástól, mint ördög a tömjéntől. Ők csak a hatalomban hisznek. Ugyan úgy mint a „nagy” elődök, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Kádár János. Egyszóval példaképeik.

Előző írásomban egy új jelenségről tettem említést, még pedig a molotov koktéllal való „politizálásról.” Akkor öt szocialista politikus (bár hízelgő rájuk a politikus kifejezés) házára dobtak gyújtó folyadékot. Én naiv, és rajtam kívül még sokan mások, bizonyos radikális csoportok végső elkeseredésének tudtam (tudták) be az akciót. Azóta kezd „megvilágosodni,” melyhez a hatalom viselkedése adta az „eszmei muníciót.” Ennek birtokában kezd összeállni a mozaik. Ha pedig az ember felteszi a klasszikus római közmondást, hogy kinek állt érdekében a gyújtogatás, szinte azonnal adódik a válasz. Azoknak, akik bizonytalanságban, félelemben szándékoznak tartani az országot. Akik egyre elszántabban és gátlástalanabbá ordítják a szélsőjobboldali, a fasiszta veszélyt, és akiknek gondoskodni kellett bizonyítékról, miközben Orbán Viktor fényképét mutogatják.

A polgár elbizonytalanodik. Első pillantásra képtelen áttekinteni a baloldalnak alantas gondolkodásából eredő tetteit. Idő kell, amíg rájön, hogy ez már az a mélység bugyra, mettől mélyebbre aligha lehet süllyedni. Aztán elképedve veszi tudomásul, hogy a gyurcsányi boszorkánykonyha megint kifőzött valamit. A végső cél, a lázongó ifjúság begyűjtése, terrorizmus címszó alatt. A rendvédelmi erők, sajnos lassan az SA rohamcsapatának színvonalára süllyednek. Draskovics „testvér” vezetésével, azokat is gyanúsnak találják, és megbilincselve elhurcolják, akik konyhájában lisztet, vagy kristálycukrot találnak mondván, ezeket a cikkeket bomba készítéséhez tárolták. Megalázni, megfélemlíteni, és végül elhallgattatni. Péter Gábor meg „röhög a pokolban,” és bízván elmondhatja, hogy nem éltem hiába.

A legtöbb korrupciós botrány úgy kezdődik, hogy Budapesten. Demszky Gábor főpolgármester „holdudvarának” gátlástalansága égbekiáltó. Nincs olyan nap, nincs olyan hét, hogy valamilyen „nyálas ügyre” ne derülne fény. Azért, hogy ezen ügyekről elterelődjön a figyelem, a liberális urak támadásba lendültek. A célpont pedig a XII. kerületben, az Istenhegyi és a Böszörményi út sarkán felállított emlékmű, mely a II. világháború polgári és katonai áldozatainak állít emléket. Ezen emlékmű tetején egy bronz turulmadár látható. Ez a kecses sólyom bántja Demszkyék „szép érzékét.” Szerintük ugyanis a turulmadár a nyilasok szimbóluma is volt.