Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 2008. április Csak hát ez egy több mint ezer éves szimbólum, melyet az évszázadok alatt oly sokan tűztek zászlójukra, nemes és nemtelen céllal. Ugyan úgy mint az Árpás sávos lobogó is a múlt történelme alatt, megfordult jó és rossz kezekbe. Ezt viszont egy ezer éves szimbólumon ostobaság lenne számon kérni. Mint ahogy azt sem, hogy kik és milyen céllal gyülekeztek alatta. Az emberek többsége jól tudja, hogy nem erről van szó. Idegenszívű uraknak és hölgyeknek az a problémájuk, hogy az árpád sávos lobogó, és a turulmadár nemzeti érzelmeket ébreszt. Már pedig szerintük Magyarországon nincs helye a nemzeti érzésnek, keresztény hitnek, és azok szimbólumának. A menóra, az igen, de magyar zászló, címer, himnusz, „egy bűnös nemzetnek” ez számukra elfogathatatlan. Ezért kell az emlékművet minél előbb elbontani, feldarabolni, beolvasztani. Aki pedig szoborról álmodik az érjen be a nemzetáruló, bolond gróffal Károlyi Mihállyal. Végül is Károlyi magyarnak vallotta magát, még ha a cselekedetei pont az ellenkezőjét igazolják. A magyar gazdaságba már csak „hálni jár az élet.” A külföldi tőke lassan de folyamatosan elhagyja az országot. Mára már ritka, mint a fehér holló az olyan hír, hogy valamelyik múlti cég, újabb nagyberuházást eszközölne az országba. Legalább is olyat mely termelő lenne. A magas adók, a bürokratikus ügyintézés és a mindent átszövő korrupció elriasztja a külföldi befektetőket. Némi „karvalytőke” mely gyorsan tud alkalmazkodni a zavaros körülményekre, még a politikai alvilággal, ideig-óráig szövetséget köt, elosztoznak a maffia pénzeken, majd gyorsan kereket old. A beteg gazdaság „lázgörbéje” a gyorsan gyengülő forint. Naponta mást nem hallani, hogy fizető eszközünk értéke az előző nap óta mennyit gyöngült a dollárhoz, az EU-róhoz, vagy akár a szlovák koronához képest. A beteg forint következménye a gyorsuló infláció. Az egyébként is magas üzemanyag árakhoz képest, még egy lapáttal rátesz az említett forint értékvesztése. Érdekes megfigyelni, hogy a kormány tulajdonképpen örül ennek a folyamatnak, és részben haszonélvezője is. Közismert, hogy az infláció a szegény emberek adója. Az sem titok, hogy az olcsó forint ideig, óráig elősegíti az export növekedését. Sajnos Gyurcsányékat teljesen hidegen hagyja, hogy a magyar családok többsége fülig el van adósodva, főleg devizában, melynek tőketartozása és annak kamatai komoly fizetési gondot okoznak. Mint ahogy növekszik az államadóság is, melyet a kormány újabb kölcsönökből, illetve az elherdált állami vagyonból fizet vissza. Mind ez a folyamat a végtelenségig nem növelhető. Az utánam az özönvíz víziója, kezd létező valósággá válni. Lapunk megtalálható Lakitelekcn is a Népfőiskola Emigrációs Gyűjteményében. H-6065, Lakitclek, Pf. 40 —A Magyar Hírlapban Faggyas Sándor Erős bástya a Mezőségben címmel emlékeztet Remé- nyik Sándornak, a két világháború közötti erdélyi költészet kiemelkedő alakjának szállóigévé vált intelmére: ne hagyjátok a templomot s az iskolát. A cikkíró megállapítja: a magyar nyelv utolsó bástyái, a templom és az iskola a legtöbb mezőségi településen végveszélybe került, így Vicén is, a Mezőség északi részén, Betlhentől délre megbúvó, 350 lelkes falucskában. A zömében románok lakta vidéken ez az egyedüli színmagyar (nagyobbrészt katolikus, kisebbrészt református) falu, ahol tavaly „csoda történt. A térség egyetlen magyar anyanyelvű iskolája mellett megnyílt a csángómagyar gyerekeknek létrehozott Bástya Kollégium.” A kollégiumba Csángóföldről hoznak nehéz sorsú gyermekeket, akik odahaza nemigen tudnak magyarul tanulni. így másokon is segítenek, hiszen meglesz az iskola megmaradásához szükséges tanulólétszám. Faggyas az ötletet zseniálisnak, még inkább humánusnak, sőt keresztényinek nevezi. Emlékeztet rá, hogy a községben már több csángó család letelepedett Gergely István volt csíksomlyói plébános jóvoltából, aki Vicéről származik. Amikor meghallotta az ötletet, a kollégiumnak felajánlotta régi vicéi családi házát. Az épület azonban jelentős felújításra és átalakításra szorult, s ekkor került „képbe” a magyarországi fiatal értelmiségiek, vállalkozók által 2004- ben alapított Mezőségi Őrzőkor Közhasznú Alapítvány. A kuratórium elnöke, Felföldi Zoltán a lapnak elmondta: alapítványuk fő célja az erdélyi, különösen a mezőségi társadalmi szervezetek támogatása a közösségek hagyományainak feltárásában és megőrzésében, továbbá a tehetséges mezőségi gyermekek és fiatalok iskolai előmenetelének segítése. Felföldi 2006-ban ismerkedett meg a vicéi iskolamentő ötlettel, a faluközösséggel s a fiatal tanítógárdával. Velük és Gergely atyával összefogva megalapították a Bástya Egyesületet, hogy a bentlakás létrehozása és működtetése lehetővé váljon. Az épület felújításához és átalakításához szükséges három és félmillió forintot romániai segítség hiányában magyarországi magánszemélyektől, vállalkozóktól és önkormányzatoktól gyűjtötte össze és továbbította Vicére az alapítvány. M.K. ERDÉLY MAGYAR FÖLD HARCOLJUNK ÉRTE!
