Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-04-01 / 4. szám

2008. április gyárrá fordítva annyit jelent, hogy lehet itt akármilyen eredmény, ez rájuk nézve nem jelent semmit, marad minden a régiben. Azért az alattvalók, a tudatuk mélyén sejtették, hogy egy demokratikus országban, (ez termé­szetesen nem Magyarország) egy népszavazás eredmé­nye nem múló epizód, és nem marad nyom nélkül. A hatalmon lévők levonják a kellő konzekvenciát, és bizo­nyos esetekben kénytelenek a kalapjuk után nyúlni, és szép csendben távozni. Ettől nálunk nem kellett tartani. Enyves kezű elvtársak úgy bebetonozták magukat, mint annak idején a Sztálin szobrot, bár ha emlékezetem nem csal, a végén „Józsi bácsit lezavarták” a talapzatról. Visszatérve a népszavazásra, délután kettőkor, már a rádióból olyan hírek érkeztek, hogy a választási joggal rendelkezők több mint 25%-ka tiszteletét tette, tehát a népszavazás már érvényes. Ugyanakkor hol volt még este hét óra, az urnazárás ideje. így a dolog egyik fele a baloldal számára nem jött be, már csak abban remény­kedhettek, hogy az igenek nem érik el az 50%-ot, plusz egy főt. Igen naiv volt ez a remény, ugyanis az igenek elsöprő győzelmet arattak. A hatalmat bitorlók arca oly savanyú lett, mint akik vadalmában haraptak volna. így is a rájuk jellemző vagdalkozó fenyegetőzés nem maradt el. Még ők álltak az erdő felé. Arcátlanul megpróbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy azok, akik távol ma­radtak távolmaradásukkal mellettük tették le a voksot. Az is igaz, hogy soha ennyien még nem mentek el az utóbbi húsz évben szavazni. A választók 50,09 %-ka ad­ta le voksát, melyben az igenek száma 83% volt, míg a nemeké alig étre el a 16%-ot. Semmi kétség nincs afelől, hogy elsöprő győzelem született, melynek első sorban Orbán Viktor szavaival élve, nem az ellenzék, hanem az ország lakossága lesz a haszonélvező. Érdekes volt megfigyelni a kormánypártok zavaro­dottságát. Egymásnak ellentmondva, volt aki önmagát demokratának álcázva, magyarázta a megmagyarázha- tatlant. Abban azért most is nagy volt az egyetértés, hogy ez a népszavazás csak múló epizód, és értelem­szerűen csak a három feltett kérdésre lehet elvonat­koztatni. Mert úgy egyébként a lakosság tökéletesen meg van velük elégedve, sőt örömét leli bennük. Az or­szág, mely Európa „beteg embere” és szegényháza, ott a szakadék mélyén jó irányban halad, és csak a „sötétben bujkáló ellenforradalmárok” merik megkérdőjelezni kormányunk hozzáértését, szakértelmét. Azért biztos, ami biztos, délután több mint 2000 álig felfegyverkezett rohamrendőrt vezényeltek Budapest utcáira, akik szo­morúan és csalódottan vették tudomásul, hogy elmaradt a várva várt rendbontás, és az ezzel járó, már, már ru­tinszerű szemkilövések. Itt a történet első része lezáródik. Gyurcsány szavai­val élve 9.-e után válóban tizediké következett. Csak amiben miniszterelnök úr (elvtárs) téved, hétfőtől kezd­ve már semmi sem lesz ugyan az, mint ami még va­sárnap volt. Soós Géza 15 Egy következmények nélküli ország! Az általános iskola első osztályát 1946 szeptembe­rében kezdtem. Csak az tudja milyen viszonyok voltak akkoriban aki ezt átélte. Tábla, padok, padló, ajtó és ablak nélkül, saját magunkkal hozott sámlin tanultunk. Ugyanis az iskola a front alatt kórház­ként működött és mindent eltüzeltek télen ami ég­hető volt. Ilyen körülmények között tanultunk. De a tantervben Hit és erkölcstan címen heti több óra­számmal sulykolták belénk a tananyagot egészen harmadik osztályig. Tanultunk imádkozni, megta­nultuk a tízparancsolatot, előkészítettek az első ál­dozásra, hogyan viselkedjünk szüléinkkel és az idős emberekkel, stb. stb. Ez akkoriban természetes volt, hiszen minden család így élt. Akkor az adott szó még kötelezett, ha valakit rajtakaptak törvényte­lenségen, az illető még az nap, vagy másnap a suf­niban felakasztotta magát. Máris rátérek a lényegre. Lehet, hogy az Apró villában nincsen sufni? Egy ilyen hazug, korrupt, kormányt még a világ nem látott. Elükön Gyur­csány Ferenccel, persze a fejétől büdösödik a hal. Hogy kormányzás címen miket csinálnak, miket engednek meg maguknak az elképesztő. Tehetik, mert nincs felelősségre vonás. Nemzet árulás, nép­irtás folyik. Lopnak, csalnak, hazudnak, s ha valaki mégis a bíróságon köt ki és elnyeri jogos bünte­tését, rögtön mellényzsebből előkap egy orvosi iga­zolást, hogy nem bírja a bezártságot, fóbiája van és számára természetes, hogy nem vonul be a börtön­be. Hát tetszettek volna becsületesen élni, akkor nem kell börtönbe vonulni és este nyugodt lelkiis­merettel hajthatják álomra fejüket. Olyan ez a kormány mint egy forgalmas pályaud­var. Az ember csak kapkodja a fejét, milyen gya­korisággal cserélődnek a miniszterek. S arra a kis időre amíg pozícióban vannak minek strapálják ma­gukat. Persze ha nem csinálnak semmit még az a jobbik eset addig sem privatizálnak, verik szét az egészségügyet, zárják be az iskolákat és postákat, és szüntetik meg a vasutakat, ellehetetlenítve ezzel a vidéki emberek életét. Persze mindennek a borzalomnak az ellenzék az oka, ők olyan ártatlanok mint a ma született bárány. Túl vagyunk a márciusi népszavazáson. Óriási siker, minden várakozást felülmúlt. Az ország több­sége nem akarja a vizitdíjat, tandíjat és a kórházi napidíjat, tehát leszavaztuk. De örömünk nem teljes, mert mindenféle csőcselék lettünk megint, AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom