Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. március szont joggal köti az ebet a karóhoz, hogy az ígéret elhangzott, ezt a volt miniszter sem vitatja. (Hol vitatja, hol nem!) Ők azért nem léptek fel akár munkabeszüntetéssel is a magánosítás ellen, mert a rosszul fizetett vasutasságnak sokat jelentene a megígért juttatás. Igazából ebben az esetben sem történt más, mint idehaza az élet más területén, hogy a kor­mány a hazudozást a politika rangjára emelte. Ahogy Gyurcsány mondta, hazudtunk éjjel, ha­zudtunk nappal, és természetesen hazudnak min­den hullámhosszon. Arra viszont nem számítot­tak, hogy az egyik szakszervezetet, a legharco­sabbat, nem sikerült megvásárolni, és most be­nyújtották azt a bizonyos számlát. Ezek a sen­kiháziak pedig ahelyett, hogy tisztességes megol­dásra törekednének, (bár ezt tisztesség híján nehéz elvárni tőlük) megpróbálják a társadalommal szembefordítani a vasutasságot. Ha másként nem megy, erre még áldoznak is. Mert még mindig olcsóbb, mint tisztességesnek maradni. Az országgyűlés tavaszi ülésszakának első nap­ján. ismét szavazásra kerül sor, az üzleti alapon létrehozandó több biztosítós társadalombiztosítás ügyében. Első olvasatban a törvényt Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá, hanem visszaküldte megfontolásra a képviselőknek. A balliberális kormány néhány lényegtelen változta­tás után, ismét meg fogja szavazni a dolgok mai állása szerint. 1500 milliárd forint a tét, melyből főleg a liberálisok tömhetik degeszre majd a zse­büket. Március nyolcadikán egy új jelenségnek lehet­tünk fültanúi. Öt szocialista képviselő házára mo- lotov koktélt dobtak, hogy ezzel is arra presszio­nálják, hogy ebben a témában nemmel szavazza­nak. Előfordult már máskor is hasonló incidens. Az, hogy egyszerre öt házat próbáljanak felgyúj­tani, az még a mai neoliberális diktatúrában is újdonság, és jelez is valamit. Még pedig a végső elkeseredést. Amikor már semmi sem számít! Amikor elfogyott minden más lehetőség, melyet egy áldemokrácia nyújtani tud. Érzik ezt a hata­lom részéről is, mert ismét kordonnal készülnek lezárni a Parlament környékét. Az ürügy, az emlí­tett országgyűlési szavazás, a közelgő március ki­lencedikéi népszavazás, és egy hét múlva március idusa, mely a mindenkori diktatúrákban félelmet kelt. Ezt a félelmet a hatalomban az országra jel­lemző végső elkeseredés motiválja, ami kiszámít­hatatlan is lehet. Jó lenne, ha az elnyomók meg­értenék azt a történelmi igazságot: Csak az ostoba politikus játszik a tűzzel! A hatalom minden igyekezetének ellenére NÉPSZAVAZÁS LESZ MÁRCIUS 9-ÉN Hosszú vajúdás után, valami mozdulni látszik az országban. Köztársasági elnökünk március 9-ére három fontos kérdésben kiírta a népszavazást. Azért semmi nem ilyen egyszerű. Főleg nem itt a Kárpát medencében. Minden jóérzésű magyar, va­lószínű, hogy el fog menni, és az is valószínű, hogy érvényes lesz a referendum. Ami annyit je­lent, hogy az igenek száma meghaladja az 50%- ot. És akkor mi van, kérdezheti az ember keser­nyésen. Hiszen akár csak jelenleg, ezt követően is egyre nehezebb és egyre megalázóbb idehaza ma­gyarnak lenni. Bekapcsolom a tévét, és egy „idegenszívü” ép­pen arról tart előadást, hogy Hunyadi János kö­zépszerű vitéz volt, és tulajdonképpen a nándorfe­hérvári győzelem közel sem volt olyan jelentős, mind amilyennek emlegetik. Arról ez a senkiházi mélyen hallgat, hogy pont, azért mert világraszóló győzelmet arattak Hunyadi vitézei, ezért szól dél­ben a harangszó, és katonai jelentősége oly mér­tékben túlmutat korán, hogy minden magára va­lamit is adó katonai akadémián kötelező tantárgy. Vajon a lengyel vagy a szerb televíziókban, el­hangozhatnának olyan kijelentések mely nemzeti hősük nagyságát becsmérli? Ha valaki nyilváno­san szót mer emelni az ilyen és hasonló megnyil­vánulás ellen, a média bohócai azonnal ráronta­nak, és tele tüdővel üvöltik, hogy végre abba kel­lene hagyni ezt a sehová sem vezető magyar­kodást. Egy törpe, egy százalékon álló párt, akik morá­lisan és gazdaságilag a csőd szélére vitték az or­szágot, akik az egészségügy szétverésével közvet­ve több embert öltek meg eddig, mint amennyit a nyilasok öltek meg 1944 telén Budapesten. Mert ölni nem csak automata fegyverrel lehet, hanem úgy is, hogy lassan Észak-Korea szintjére sül­lyesztik az egészségügyet. Ha nem tetszik, és szót emelsz mind ez ellen, akkor takarodj az ország­ból! Ha orvos vagy, akkor minél előbb, és minél

Next

/
Oldalképek
Tartalom