Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-02-01 / 2. szám
2008. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Ifj. Fekete István: Nők, nők, nők Avagy három magyar Amerikában Rendkívül olvasmányos, modern pikareszk regényt tartok a kezemben. Igaz, a műfajra nem mernék esküdni, mert olvasás közben ilyenek fogalmazódtak meg bennem: a férfiasság hőskölteménye vagy talán vígeposza - a főszereplők rendkívül jó kedvű úriemberek — vagy a modern szerelem enciklopédiája. De a nyelvezetről a középkori virágénekek is eszembe jutottak. Ha ragaszkodom az író megfogalmazásához „krokikat” ír, és ez a könyv egy kroki fűzér. Olvasmányélményeimből Hamingwayhez kapkodok, aki valaha azt írta, hogy a férfiak közül csak a pilóták és a légtornászok valósítják meg maradéktalanul az ősi férfi ideált, a többiek mind valami lelki nyavalyában szenvednek. Nos, ez alól a regény - maradjunk a jól bevált szakszókincsnéi - három főszereplője határozott kivétel, mert egyikük sem szenved semmiféle lelki nyavalyában, sőt határozottan kiegyensúlyozott lelki életet élnek, amit a könyvben szereplő - természetesen epizódszereplő - hölgyek névsora is alátámaszt: Helga, Shelly, Piroska, Susy, Ibolya, Olga, Sophie, Sharon, Bambi - a Playboy- nyuszi, Sybil, Michelle, Kity, Lili. Elnézést, ha valakit kifelejtettem a sorból, de három csinos, elegáns, jómódú férfinak annyi hölgy ismerőse van, hogy ez már túlhaladja az én könyvbúvár képességeimet is. Nem értek egyet viszont a címmel. Én megfordítanám: Három magyar Amerikában, azaz nők, nők, nők. De azért elfogadom, mert tudom, hogy a szerző rendkívül jól nevelt, finom úriember, akinek a szerénysége diktál ilyesmit. A három főszereplőt tömören így jellemezném: „nemcsak szép, hanem nagyon jó emberek is...” (229. o.). Jelzem az egész történetnek szinte kivétel nélkül pozitív szereplői vannak eltekintve egy-két rakoncátlan figurától. De azok is megjavulnak a történet végére. Honnan származik akkor a konfliktus? - aggódhatna az olvasó. De rögtön megnyugtatom a kérdezőket: a sok jó ember életét megkeserítik a társadalmi bajok, a gonosz történelem. A cselekmény időpontja ugyanis 1956, A MAGYAR SZABADSÁGHARC és napjaink között zajlik. A három magyar fiatalember mint menekült került Amerikába, mint rettenthetetlen szabadságharcos szerepel a hölgyek előtt és mint érzékeny hazafi kerül közel az olvasóhoz. Helyszín Amerika három nagyvárosa, ahol a három magyar fiatalember felépíti új életét: New York, Boston, Detroit, és ahol természetesen a hölgy ismerősökön kívül új barátokra is szert tesznek. így az epizódszereplők sora kellemes úri emberekkel is gazdagodik: pl. Darvas János, Farkasházi Kornél, Mr. Morgan Wexler, vagy a spanyol taxisofőr. A cselekmény időpontját másként jellemezhetnénk Keletről, és másként Nyugatról nézve. Mint már említettem Kelet-Európábán dühöng a kommunizmus, fel- izzik benne 1956; Amerikában pedig kitör a szexforradalom. A könyvet olvasva családi fényképalbumok jutnak eszembe, ahol minden archoz tartozik egy-egy történet is. Az író rendkívül jól egyénit, sok-sok életrajzot és egyéni portrét rajzol, néha humorosan, néha véresen komolyan, néha nosztalgikus könnyhullatással. A hölgyeket egy-két szóban így sorolhatnám fel: ko- kottok, matracnők, erkölcstelen, könnyűvérü perszónák, ágyastársak, bakkhánsnők, dundi angyalok, de finom dámák és erkölcsös feleségek is vannak közöttük. Megjelennek a homokosok, biszexuálisak, és a túlzott egyenjogúság hívei a „nőutánzatok” is. A három örökifjút így jellemzik a nőnemű szereplők: Hungarian Adonis, Hungarian Superman, igazi magyar tenyészbikák, gyönyörű magyar bikák, a magyar pampák forróvérű, vad bikái, magyar daliák, hordómellü, csu- paizom alakok. Később pedig, mert az idő múlik, de Petőfivel szólva szalad, örökifjú ledér urak, daliás bár előrehaladott korú urak, örökifjú trubadúrok. Az események között sok életrajzi adat van, és hogy a könyvnek három főszereplője van, az is a szerző szerénységét dicséri: egyedül nem vállalhatott ennyi kalandot, ennyi hölgyismerőst. De a három szereplő a barátság példázata is: „Gyorsan szárba szökkent barátságuk kialakulásában bizonyára közrejátszott, hogy meglepően sok hasonlóság adódott életükben és lelkialkatukban (...). Rühellték a szocialistának nevezett rendszert (...). Rajongtak a szebbik nemért (...). Életfelfogásuk és életcéljuk szinte mindenben megegyezett.” (6. o.) A könyv érdekes ellenpontozásra épül, állandó ellentét feszül a magyar fiúk és a dagadt amerikaiak között, az európai szellem és a hétköznapi amerikaiság között. Erre épül a politikai helyzet is, a hidegháborúk kora. Az író nem hallgatja el politikai véleményét sem, dicsőíti a forradalmat, tisztelettel adózik a hősöknek, de felfedi az igazi amerikai demokrácia ferdeségeit is, és mindezt utánozhatatlan „Fekete” humorral. Érdekes a párhuzam Amerika és az egykori Róma között. Szónokol a hazaszeretetről, megfogalmazza az emigráció feladatát Illyés Gyula szellemében: „a magyar irodalom és nemzeti lelkiismeret nagyra becsült óriása röviddel halála előtt ezt a végrendeletet hagyat az emigrációra: »Ha valamit kérhetek a külföldi magyaroktól, az az, hogy kivételes helyzetüknél fogva dörömböljenek! És adják tudtára a világnak az elnyomottak sérelmeit!« (273. o.). 56 kapcsán és Amerikát értékelve minduntalan átsejlik az Édesapa, Fekete István emléke. Helyt kap az 56-os nyílt levele is. Politikai portréi sorában idézzük az egyik legérdekesebbet Antall Józsefét: „változatlanul fenntartom azonban nézetem, hogy Antall József az adott forradalmi helyzetben amatőr politikusként viselkedett! Nem szakmailag, hanem emberileg, mert elvárta másoktól, hogy éppen olyan becsületes, tisztességes, szavatartó,
