Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-02-01 / 2. szám

22 jellemes emberek legyenek, mint ő! A.J. úri embernek született (...) Más szóval hiányzott belőle a dörzsöltség, színlelőképesség, ravaszság. A miniszterelnök minden téren régi vágású úri ember volt ...” (347. o.). A testi szerelmek mellett meg kell említeni a lelki szerelmet is, az írás szeretetét. Az író, az alkotó ugyan­úgy emlékszik első irodalmi közlésére, mint első szerel­mére. Ennek kapcsán nem maradhat el az amerikai ma­gyar sajtó és a hazai kommunista sajtó összevetése sem. Ars poeticája e témában így hangzik: „Átlagos intelli­genciával, szorgalommal, sok-sok gyakorlattal minden iskolázott emberből lehet nemcsak szürke képességű új­ságíró, hanem még nagyon jó is!” (36. o.). A könyv mondanivalója megszívlelendő nemcsak az átlag ember számára, hanem politikusaink számára is: „Nekünk, magyaroknak nem marnunk kell egymást, ha­nem össze kell tartanunk” (100. o.). „Nekünk, európai­aknak össze kell tartanunk!” (175. o.). Akár a könyv mottója is lehetne: „Hiszen férfiak vagyunk, nekünk kötelességünk segítenünk egymást. Különösen nőügyek­ben! He, he, he ...” (180. o.). A mű kulcsszavai: barát­ság, hazaszeretet, honvágy, szeretet, tisztelet és nem to­lerancia, otthon. Következtetéseimet az író szavaival így összegezném: „... a magyar férfiaknál csodálatosabb szeretők és fino­mabb gentlemenek nincsenek!” (374. o.). „... mi ma­gyarok senkinek sem szeretünk adósai maradnak! ... mi most nagyon boldogok vagyunk .... , mert 40 év emigrá- ciós élet után holnap visszatelepülünk a hazánkba!” Még sok érdekes és értékes gondolat felsorolásában csigázhatnám az olvasó érdeklődését, de a könyvismer­tetés mindig idő- és helyszűkében szenved. Ennek utána ajánlom a könyvet férfiaknak és nőknek, idősebbeknek és fiataloknak. Egyeseknek, hogy az íróval együtt nosztalgiázzanak, az ifjabbaknak, hogy okosodja­nak, tanuljanak belőle, készüljenek fel erre a korántsem túl izgalmas, inkább küzdelmes életre. A könyvből nem hiányzik a nevelői szándék sem: „ ... az a teóriám, hogy az emberi szépség olyan, mint a ragályos betegség, amit el lehet kapni ... !” (234. o.). Kívánom az olvasónak, hogy hosszú, unalmas, téli estéken húzódjanak a duruzsoló kandalló mellé, nevetgéljenek vagy könnyezzenek, illetve könnyes szemmel mosolyogjanak a történteken. Hátha az új évben jobbak lesznek! Tatár Etelka —Egy öttalálatos van a lottón, nyereménye 2 milliárd 356 millió 386 ezer forint - közölte a Sze­rencsejáték Zrt. marketing igazgatója az MTI-vel a sorsolást követően. Ennél több részletet egyelő­re nem tudott mondani, így azt sem, hol adták fel a nyertes szelvényt. Ez minden idők harmadik legnagyobb lottónyereménye Magyarországon. 2008. február Az eddigi második legnagyobb nyereményt 2002- ben érte el egy fogadó, aki akkor 2 milliárd 971 millió forintot nyert. A rekordnyereményt 2003- ban vitték haza, 5 milliárd 92 millió forintot. Hozzátette: a nyertesnek 90 napja van arra, hogy az úgynevezett nagy nyertes telefonszámon jelent­kezzen. ennek száma minden lottózóban megtalál­ható. A nyerőszámok: 5, 24, 59, 62, 86. Joker­szám: 155326 Kultúrkincs a hegyek között Huth Gergely Arról is írni kell egy széthulló országban, aminek „csak” az az érdeme, hogy sok éve kifogástalanul mű­ködik. Ez pedig kétségkívül elmondható a budapesti Széchenyi-hegyi Gyermekvasútról, amely még a téli hétköznapokon is rendre elindul a fővárosi gyerekek és az ide látogató turisták nagy örömére. Persze egy rendes konzervatív ember vegyes érzelmeket táplál az egykori úttörővasút iránt, és nem is gondolhatjuk azt, hogy a Gyermekvasutasokért Alapítvány, amely a kis- vasutat a MÁV-val közösen működteti (és a honlapon rögzített céljai szerint például tartja a kapcsolatot az egykori úttörővasutasokkal) közvetlenül a Polgárok Házához lenne bedrótozva, mégis le kell szögezni: ezt az üzemet nem érte el a rendszerváltozás utáni szétzül- lés szele. Az utasokat pedig nem érdekli, hogy a va­rázslatos játékszert milyen ideológiai célok mentén építették meg 1948-ban. A gyermekvasút szerelvényei ma is közel egy órán keresztül tekeregnek a fogaskerekű végállomása és Hűvösvölgy között, viaduktokon, alagúton át, a budai erdőkben. A „szolgálattevők” ma is gyerekek, ők ke­zelik a jegyeket, állítják a váltókat, szemaforokat, emellett különféle vasutasportékákat árusítanak. Sem­mi nincsen lepukkanva, sőt: minden óraműpontos­sággal működik. Ami mégis a legérdekesebb: a va­sútüzem újabban komoly részt vállal a hazai kisvasúti kultúrkincs megőrzésében. A gőzmozdonyok hétvé­genként télen is járnak, alig felejthető élmény az egy­kor első osztályú, míves berendezésű kocsiban, a duru­zsoló vaskályha mellett ülve végigzötykölődni a havas erdőben. Ha pedig el akarjuk kerülni a János-hegyen és a Normafán a szokásos hétvégi embertömeget, íme, egy javaslat: csípjük el a Széchenyi-hegyen a 11.15-ös gő­zöst, utazzunk a Szépjuhászné megállóig. Onnan a sár­ga jelzésen húsz perc alatt felcaplathatunk a Károly- kilátóig, majd egy háromnegyed órát tovább gyalogol­va a hűvösvölgyi végállomáson könnyen elérhetjük a 13.40-es nosztalgiavonatot a visszaútra. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom