Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-09-01 / 9. szám
2008. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Gyurcsány miniszter úr fia maturált. Nem is akár hol, hanem egy alapítványi iskolában. Az intézmény neve Montessori Alapítványi Általános Iskola és Gimnázium. A tanintézet a kissé nehéz felfogású diákokat készíti fel az életre. Hangsúlyozom, valóban az életre készíti fel „szeretett” miniszterelnökünk csemetéjét. Erre méltó bizonyíték, hogy Péter nevű gyermeknek egy kissé a „hóna alá nyúltak,” és némi gyorssegítséggel „átrugdosták” az érettségin. A többi diák szülei ezt nem díjazták, és első felháborodásukban feljelentették az iskolát. A feljelentésből vizsgálat lett mely megállapította, hogy az intézmény szinte minden „huncutságot” elkövetett, már ami a törvényeket, az erkölcsöt és a morál mellőzését illeti. Ezért a tanintézet azonnali bezárása is szóba került. A jegyzőkönyv szerint olyan megállapítás született, hogy a tanári kar, melynek nagy része nem is rendelkezett tanári diplomával, némi kenőpénz fejében a szülőkre bízta az osztályozás „nehéz” műveletét. Stikli, stikli hátán, ezért mertem említeni, hogy a nebulókat az életre tanítják. Azért akadt egyetlen tiszta dolog is, amiben olyan „tiszták” voltak, mint a ma született bárány, ez pedig a Gyurcsány fiú érettségije, melynek tisztaságához Hiller István kultuszminiszter (utánzat) szerint semmi kétség. A többi szülő, azóta is hangosan anyáz, akiket ma az ÁVÓ helyett az adóhivatal köteles megfegyelmezni. Érdekes volt az iskola gyakorlatával szembeni vélemény, mely így hangzott: „A vesztegetés vétségét csak az követi el, aki költségvetési, gazdálkodó, illetve társadalmi szervezetet akar befolyásolni. Alapítványi iskola minden további nélkül elfogadhat pénzt azért, hogy a gyermek jobb érdemjegyet kapjon.” A megállapítást a Fővárosi Ügyészség tette, állítólag csúszópénz mellőzésével. Gondoljunk csak bele, ha ilyen mélyre süllyedt mára a főügyészség, milyen szinten lehet ma idehaza az igazságszolgáltatás, melyet a szociálliberális kormány a saját képére formált. Magyarország egy erkölcsileg devalválódott ország, ahol a kormány a korrupciót az állami politika rangjára emelte. Ezen tény mellett, vita csak arról van, hogy a nemzeti jövedelem milyen százalékban vándorol magán zsebbe, illetve pártkasz- szákba. Az óvatos becslések húsz százalékra taksálják ezt az összeget, míg mások ennél magasabb összeget említenek. A probléma nem is itt van. A külföldi beruházók egyre gyakrabban találkoznak a „baksisért” kinyújtott kézzel, és kezd elegük lenni ezzel a korrupt országgal. Ami legjobban felháborítja őket az, az állam szerepe, mely magára vállalja a hozzá közel álló holdudvar és a haverok érdekeinek képviseletét, már ami a csúszópénzek begyűjtését illeti. Tőlünk nyugatra időnként felröppenő hírek arról tájékoztatnak, hogy ott sem ismeretlen fogalom a csúszópénz, de ha kiderül, ott másként bírálják el, mint idehaza. Ugyanis nálunk a közszájon forgó maffiamódszerek a kormánypárttól és az SZDSZ-től erednek, és a piszkos pénzek többsége is az államapparátusban landolnak. Mértékadó nyugati lapok egyre gyakrabban emlegetik ezt a jelenséget, megemlítve a közbeszerzéseket, az építőipart, a hulladékgazdálkodást, a közlekedést, mint vezető korrupciós ágazatokat. Mind ezt annak tükrében, hogy nyomtalanul tűnnek el közösségi pénzek. Ezzel komolyan veszélyeztetve a közösség adófizetőinek támogatásaként idejuttatott eurócenteket. Azért ,jó hírem” is van. A Gyurcsány kormány tagjai és baráti köre, csodálatos palotákkal örvendeztetik meg magukat, és a gyönyörködés jogától még nem fosztották meg az alattvalókat. Kísért a múlt. Egyre másra kerülnek elő Budapesten, de az ország más területén is fel nem robbant második világháborús lőszerek és bombák. Az idén nyáron a fővárosban több alkalommal is ki kellett üríteni lakóházakat arra az időre, amíg a tűzszerészek hatástalanítanak építkezéseknél előkerült robbanótesteket. A legnagyobb riadalom a Ferencvárosban volt. Egy kéttonnásra becsült különös tárgy került elő, melyet először német repülőbombaként emlegettek, majd amerikaiként azonosítottak. A fél kerületet kitelepítették, és mint egy 16,000 lakosnak kellett ideiglenesen elhagyni lakóhelyét. A forgalom szünetelt. Főközlekedési utakat zártak le, és megszüntették a forgalmat Budapest egyik ütőerén, a Lágymányosi hídon. Sajnos senkinek nem tűnt fel, hogy a náci Németország nem rendelkezett stratégiai (távolsági) bombázó gépekkel, és hazánkat nem érte német légitámadás. A legnagyobb amerikai (angol) légibombák valamivel súlyosabbak voltak 1000 kilónál, de kéttonnás bombával a szövetségesek nem rendelkeztek. Ebből következik,
