Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Harmath István írja Chicagóból Az utóbbi évek alatt állandó témája lett az újságoknak a Föld felmelegedésének a problémája. A szakemberek mindenféle vészes adatokkal ijesztgetik az embereket, bizonyára igazuk van, annyit azért hozzátennék, hogy akiknek mostanság túl gyorsan melegszik a Föld, az jöjjön Chicagóba, ahol idén alaposan kivettük és kivesszük a részünket, a csikorgó fagyokból és a kellemes testedzést kifejtő hólapátolásból. A havazási cirkusz már december elején elkezdődött, a hóvihart általában gyors lehűlés és fagyok követik, így a téli „örömökbó'F bőven kaptunk eleget, már az idény kezdete előtt. December végén is volt hóvihar, de erről bővebbet a szilveszteri beszámolóban lehet olvasni. Január inkább hideg és fagyos volt, mint havas, voltak napok, amikor -17C hideget mért a hőmérő, s később februárban a hóviharok is kegyetlenül visszatértek. Most - február 23-án -, amikor ezeket a sorokat írom, már jóformán négyszerié túlszárnyaltuk a tavaly lehullott hó mennyiségét, pedig szökőév lévén, még hat nap van hátra februárból. Itt Chicagóban nem ritkaság márciusban, sőt áprilisban sem havat lapátolni. Egyszóval a felmelegedéssel riaszt- gató tudósok, újságírók és politikusok felé az a javaslatom, jöjjenek tanulmányútra Chicagóba, vagy közép-nyugat Amerika bármelyik városába. Akár a keleti vidékeken is körülnézhetnek, ahol sokfelé igen kemény tél járt az idén. Nyugodt lelki ismerettel leírhatom, hogy az itt élő emberek már igencsak áhítozzék a tél végét és a felmelegedést. A hideg és a havazás, ugyancsak próbára tette a magyar társadalmi és vallási szervezetek téli rendezvényeit, azonban a chicagói magyarokat keményfából faragták. A december elején tartott Mikulás partik, a hóvihar dacára is sikeresek voltak, amint az immár hagyományossá vált Szent István Király plébánia Szilveszter esti hálaadó szentmisével egybekötött családi bálja is. Pedig 2007. december 31-én alapos hózivatart kaptunk, de mégis voltak elegen, így a rendezők elégedettek lehettek, ha nem is a tömeggel, hanem a családi, baráti hangulatos estével és az anyagi sikerrel. Az 1956-os nemzedék tagjai, még visszaemlékeznek a 60-as évek elején, a helyi Szabadságharcos Szövetség szilveszteri rendezvényeire, amelyen öthatszáz ember búcsúztatta vidáman az óévet a Sheridan Roadon lévő Edgewater Beach Hotel nagymé2008. április retű, elegáns báltermében. Az egykori rendezők közül, ma már csak Petrákovits Jenő elnök, és Körömi Mária vannak közöttünk. Jó érzés velük az időnkénti találkozás, hiszen mindketten vezetői, résztvevői voltak az 56-os chicagói magyarság fénykorának. Érdekes lenne tanulmányt írni a régi szép időkről, amikor a forradalom menekültjei között az összefogás volt a jellemző. A későbbi, elkerülhetetlen széthúzást a peremvárosokba való költözés és a polgári életben elért sikerek, illetve sikertelenségek okozták. Az otthoni, szocialistának nevezett társadalomban mindannyian egyenlők, szegények voltunk, itt Amerikában a szabad gazdasági versengésben gyorsan kialakultak a különbségek az emberek között. Voltak, akik ügyesebben alkalmazkodtak az amerikai viszonyokhoz, látszatra többre vitték, mint mások. Bár, elgondolkoztató egy sikeres barátom mondása: „az eredmény szembetűnő, de a mögötte álló munka, küzdelem és szenvedés az nem látható”. Az emberek csak a szép, nagy házat és a fényes új kocsit látják, a rengeteg túlórával eltöltött munkanapot, már nem. Innen indultak az irigység okozta elkülönülések, a látszólagos összefogás megszűnt, kasztok, csoportok alakultak, egyre nehezebbé vált a sikeres szilveszteri bálok rendezése. A 70-es évek elején még döcögve működött, míg végül a Szent István Király plébánia vette át a Szabadságharcos Szövetség által indított kezdeményezést. Manapság álmodni sem lehet öt-hatszáz részvevőről, örülni kell egy jóval kisebb számú közönséggel. Kivételt képez, a Chicagói Magyar Klub januárvégi Gála bálja, amely a hatszáznál több vendéggel továbbra is a legfényesebb, legelegánsabb, legnépesebb báli rendezvénye az amerikai kontinensen élő magyarságnak. A szilveszteri est a Szent István Király templomban, hét év után az első alkalommal zajlott le, Ft. Vas László plébános nélkül. A nagyváradi érsekség, Ft. Tempfli József püspök engedélyével a Chicagóban működő papot, a külföldi magyar püspökség kérésére áthelyezte a New Jersey állambeli, Passaic városában működő Szent István egyházközséghez. Helyére már várjuk Ft. Székely Antalt Nagyváradról, aki remélhetőleg hamarosan elfoglalja helyét, a több mint 70 éve fennálló chicagói magyar katolikus plébánia élén. Ft. Vas 2000. nyarán érkezett hozzánk, és jól működő szervezetet, templomi közösséget hagyott maga mögött Chicagóban. A február 2-án tartott nagysikerű Farsangi bál azonban bizonyíték arra, hogy László atya nélkül is lehet sikeres bált rendezni. Persze szükséges volt
