Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-04-01 / 4. szám

20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Harmath István írja Chicagóból Az utóbbi évek alatt állandó témája lett az újsá­goknak a Föld felmelegedésének a problémája. A szakemberek mindenféle vészes adatokkal ijesztge­tik az embereket, bizonyára igazuk van, annyit azért hozzátennék, hogy akiknek mostanság túl gyorsan melegszik a Föld, az jöjjön Chicagóba, ahol idén alaposan kivettük és kivesszük a részünket, a csi­korgó fagyokból és a kellemes testedzést kifejtő hó­lapátolásból. A havazási cirkusz már december ele­jén elkezdődött, a hóvihart általában gyors lehűlés és fagyok követik, így a téli „örömökbó'F bőven kaptunk eleget, már az idény kezdete előtt. Decem­ber végén is volt hóvihar, de erről bővebbet a szil­veszteri beszámolóban lehet olvasni. Január inkább hideg és fagyos volt, mint havas, voltak napok, amikor -17C hideget mért a hőmérő, s később feb­ruárban a hóviharok is kegyetlenül visszatértek. Most - február 23-án -, amikor ezeket a sorokat írom, már jóformán négyszerié túlszárnyaltuk a tavaly lehullott hó mennyiségét, pedig szökőév lé­vén, még hat nap van hátra februárból. Itt Chica­góban nem ritkaság márciusban, sőt áprilisban sem havat lapátolni. Egyszóval a felmelegedéssel riaszt- gató tudósok, újságírók és politikusok felé az a ja­vaslatom, jöjjenek tanulmányútra Chicagóba, vagy közép-nyugat Amerika bármelyik városába. Akár a keleti vidékeken is körülnézhetnek, ahol sokfelé igen kemény tél járt az idén. Nyugodt lelki isme­rettel leírhatom, hogy az itt élő emberek már igen­csak áhítozzék a tél végét és a felmelegedést. A hideg és a havazás, ugyancsak próbára tette a magyar társadalmi és vallási szervezetek téli ren­dezvényeit, azonban a chicagói magyarokat ke­ményfából faragták. A december elején tartott Mi­kulás partik, a hóvihar dacára is sikeresek voltak, amint az immár hagyományossá vált Szent István Király plébánia Szilveszter esti hálaadó szentmisé­vel egybekötött családi bálja is. Pedig 2007. decem­ber 31-én alapos hózivatart kaptunk, de mégis vol­tak elegen, így a rendezők elégedettek lehettek, ha nem is a tömeggel, hanem a családi, baráti hangu­latos estével és az anyagi sikerrel. Az 1956-os nemzedék tagjai, még visszaemlékez­nek a 60-as évek elején, a helyi Szabadságharcos Szövetség szilveszteri rendezvényeire, amelyen öt­hatszáz ember búcsúztatta vidáman az óévet a She­ridan Roadon lévő Edgewater Beach Hotel nagymé­2008. április retű, elegáns báltermében. Az egykori rendezők kö­zül, ma már csak Petrákovits Jenő elnök, és Körö­mi Mária vannak közöttünk. Jó érzés velük az időnkénti találkozás, hiszen mindketten vezetői, résztvevői voltak az 56-os chicagói magyarság fénykorának. Érdekes lenne tanulmányt írni a régi szép időkről, amikor a forradalom menekültjei kö­zött az összefogás volt a jellemző. A későbbi, el­kerülhetetlen széthúzást a peremvárosokba való költözés és a polgári életben elért sikerek, illetve sikertelenségek okozták. Az otthoni, szocialistának nevezett társadalomban mindannyian egyenlők, sze­gények voltunk, itt Amerikában a szabad gazdasági versengésben gyorsan kialakultak a különbségek az emberek között. Voltak, akik ügyesebben alkalmazkodtak az ame­rikai viszonyokhoz, látszatra többre vitték, mint má­sok. Bár, elgondolkoztató egy sikeres barátom mon­dása: „az eredmény szembetűnő, de a mögötte álló munka, küzdelem és szenvedés az nem látható”. Az emberek csak a szép, nagy házat és a fényes új ko­csit látják, a rengeteg túlórával eltöltött munkana­pot, már nem. Innen indultak az irigység okozta elkülönülések, a látszólagos összefogás megszűnt, kasztok, csoportok alakultak, egyre nehezebbé vált a sikeres szilveszteri bálok rendezése. A 70-es évek elején még döcögve működött, míg végül a Szent István Király plébánia vette át a Szabadságharcos Szövetség által indított kezdeményezést. Manapság álmodni sem lehet öt-hatszáz részvevőről, örülni kell egy jóval kisebb számú közönséggel. Kivételt képez, a Chicagói Magyar Klub januárvégi Gála bálja, amely a hatszáznál több vendéggel továbbra is a legfényesebb, legelegánsabb, legnépesebb báli rendezvénye az amerikai kontinensen élő magyar­ságnak. A szilveszteri est a Szent István Király templom­ban, hét év után az első alkalommal zajlott le, Ft. Vas László plébános nélkül. A nagyváradi érsek­ség, Ft. Tempfli József püspök engedélyével a Chicagóban működő papot, a külföldi magyar püs­pökség kérésére áthelyezte a New Jersey állambeli, Passaic városában működő Szent István egyházköz­séghez. Helyére már várjuk Ft. Székely Antalt Nagyváradról, aki remélhetőleg hamarosan elfoglal­ja helyét, a több mint 70 éve fennálló chicagói ma­gyar katolikus plébánia élén. Ft. Vas 2000. nyarán érkezett hozzánk, és jól működő szervezetet, temp­lomi közösséget hagyott maga mögött Chicagóban. A február 2-án tartott nagysikerű Farsangi bál azonban bizonyíték arra, hogy László atya nélkül is lehet sikeres bált rendezni. Persze szükséges volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom