Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. április Tápay Miklós, dr. Románia külön útja a Varsói Szerződésben Romániának a Varsói Szerződésen (VSz) belül 1961 óta tapasztalt, a többi tagállamétól kölönböző álláspontja, visszatekintve, talán már 1954-55 óta volt észlelhető. Akkortájt az Osztrák Államszerződés megkötése már valószínűnek látszott és Romániában csakúgy, mint Magyarországon, szovjet csapatok állomásoztak azon a címen, hogy az ausztriai szovjet katonai erők utánpótlási vonalát biztosítsák. Csakhogy ezek az erők mindkét országban nemcsak az utánpótlási vonalak mentén voltak elhelyezve, hanem a két ország más területein is. (Nálunk például a Dunántúlon Székesfehérvár, Pápa, Zalaegerszeg térségében és a Bakonyban, az Alföldön Kecskeméten, Makótól keletre és Debrecentől délkeletre a román határ mentén.) így a helyzet valóságban mindkét ország teljes szovjet katonai megszállását jelentette. Az osztrák államszerződés soron következő megkötése mindkét országban felvetette azt a reményt, hogy ezeket az alakulatokat - a Párizsi Békeszerződés rendelkezéseinek megfeletően - majd visszavonják és ezzel mind a két ország megszállása végre végetér, 10 évvel a II. Világháború után. És mi történt? 1955 május 15.-én, hosszas huza-vona és szovjet akadékoskodás után, végre valóban tető álá hozták az Osztrák Államszerződést az Ausztriát megszállva tartó nyugati hatalmak és a Szovjet Unió (SzU) között. Ezzel Ausztria szövetséges megszállása megszűnt és megkezdődhetett az idegen csapatok kivonása. Az osztrákok ujjongva ünnepelték a szovjet alakulatok távozását. - Magyarországról és Romániából történő szovjet kivonulásra azonban nem került sor, mert 4 nappal az Osztrák Államszerződés előtt, 1955 május 11.-én a SzU európai csatlósait egy katonai tömbbe, a VSz-be kényszerítette, mely szovjet főparancsnokság alá került. Ezt a szovjet tömb a nyugat-európai katonai védelmi szövetség, a NATO ellen hozta létre és ennek a paktumnak a Magyar Népköztársaság is tagja lett. így a Varsói Paktummal nemzetközi jogi alapot teremtettek nemcsak Magyarország és Románia, de Lengyelország és Kelet-Német- ország további szovjet megszállására is és minden remény szertefoszlott, hogy ez a megszállás belátható időn belül végetér. A szovjet tömbből ekkor csak Albánia, Bulgária és Csehszlovákia nem volt megszállva. (A VSz érvényben maradt egészen a SzU 1991 december 26.-án bekövetkezett összeomlásáig, bár az Antall kormánynak sikerült elérni 1991 júniusában, hogy Magyarország ebből kilépjen és a szovjet csapatokat visszavonják.) A román kommunisták, akik elsősorban románok, mégpedig szélsőségesen nacionalista románok maradtak, még az 56-os forradalom előtt felvetették Nyikita Hriscsov szovjet pártfőtitkámál a Romániában tartózkodó szovjet csapatok kivonásának ügyét, amit a szovjet vezetés először mereven elutasított. A Román Munkáspárt (RMP) vezetősége azonban kitartott érdekeik mellett. (Az RMP nevét csak annak 1965-ös 9. Kongresszusán változtatták Román Kommunista Pártra - RKP.) Az RMP Politikai Bizottsága (PB) a magyar forradalom idején, 1956 október 31.-én tartott ülésén úgy döntött, hogy a szovjet csapatok kivonásának ügyét újra Moszkvának szegezik, sőt azt még megtoldják a szovjet katonai tanácsadók visszahívásának kérelmével is. Kérésük alátámasztására felhozták még a magyar forradalmat is, mondván, hogy míg ott ilyen nagymérvű lázongás folyik, náluk lám, milyen békés és nyugodt a helyzet. Ennek érdekében kíméletlenül elfojtottak minden 56-al szimpatizáló megnyilvánulást nemcsak Erdélyben, de Románia más területein is. Százával tartóztatták le, ítélték el és deportálták Zsilavára és a Duna-Delta vidékére az ellenzéki szervezkedések és megmozdulások résztvevőit, akik között természetesen aránytalanul nagy számban voltak képviselve a magyar kisebbség tagjai, köztük persze teljesen ártatlanok is. Még halálos ítéletek is születtek és Magyarországon kívül egyedül Romániában végeztek ki embereket 56-os tevékenységükért. Tudomásunk szerint legalább 20 ilyen halálos ítélet született. A románoknak a szovjet kivonulása melletti következetes követelő kiállása végül is meghozta az eredményt: 1958-ban a Szovjet valóban kivonta csapatait Romániából, amit mint egyoldalú fegyverzet-csökkentést adtak el a Nyugatnak. (Tehát náluk a szovjet megszállás 1944- től 1958-ig, csak 14 évig tartott, míg nálunk ez 1944-től 1991-ig, 47 évig.) 1964-ben pedig még a KGB katonai tanácsadók visszahívását is sikerült elérniük! Felmerül a kérdés, hogy miként is tudták ezt a románok elérni? Ennek 2 lehetséges magyarázata van: egyik a SzU-nak 1956-os forradalmunk után hirtelen bekövetkezett nemzetközi elszigetelődése, a másik pedig Románia első kommunista diktátorának, Gheorghe Gheorghiu Dejnek ravasz kül-és belpolitikája. Ad 1: Bár forradalmunkat a szovjet katonai túlerő egykönnyen vérbefojtotta, a szabad világ szemében erkölcsileg mi voltunk a győztesek. Forradalmunk az egész kommunista világmozgalmat alapjaiban ingatta meg és a legerősebb nyugati kommunista pártok, a francia és az olasz sorai is erősen megritkultak. - A SzU Kommunista (Bolsevik) Pártjának 20. Kongresszusán, 1956 február 24-25.-ére virradó éjjel elhangzott Hruscsov ’titkos’ beszédével elkezdődött desztalinizálás egy enyhülési folyamatot indított el nemcsak a Vasfüggöny mögött - Albánia és Románia kivételével - de a Kelet és Nyugat közötti nemzetközi politikában is. Ez az
