Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
2007. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 24 MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM Amerre a Hór-patak kanyarog Borús, esőre álló időben indultunk Magyarország északi része felé, majd elhagyva a Mátrát, egyre jobban kirajzolódtak a Bükk hegység vonulatai. Közeledve a Bükkaljához kiderült az ég, mögöttünk a Alföld, előttünk a Bükk zöldellő erdei húzódtak. Úti célunk Bogács volt, mely nemcsak nemzetközi hírű termálfürdőjéről, hanem gazdag kulturális programjairól, borkultúrájáról is messzi vidékeken ismert. A patak a zöldellő bükki erdőben Bogács, Dél-Borsod egyik legszebb települése, a bükk-űaljai borvidék központja. Egertől 16, Mezőkövesdtől 8 kilométerre fekszik. Meredek hegyoldalon vezet fel az út a XIII. századi, román eredetű templomhoz, melyet a XIV. században gótikus stílusban átépítettek. A Szent Márton tiszteletére épült templomot 1958-ban felújítottak. Az egyik mellékoltámál található egy vándor Mária-szobor. Biciklivel első utunk a szomszédos Cserépfaluba vezetett. Kiérve Bogácsról, riolittufába vájt kiváló mikroklímájú pincék sora található, itt érlelik a bogácsi szőlőhegyen termelt tüzes borokat, melyeket a vendégek végigkóstolhatnak. A kedves falusi emberek örömmel vették látogatásunkat, előkerültek a poharak, kis idő múlva régi idők történetei elevenedtek meg emlékeikben. Bogács, a bükkaljai borvidék központja Cserépfalu határában egy meredek hegyoldal megmászásával elérhető a Subalyuk-barlang, mely nevét az egykori barlanglakó Suba Lukács betyárról kapta. Kö- zép-Európa egyik legrégibb, 30-70 ezer éves ősemberleletének helye. Itt találták meg a Neander-völgyi ősember hazai nyomait, egy felnőtt nő és egy hároméves gyermek csontjait. A faluban berendezett állandó kiállításon megismertük a feltárás körülményeit, az itt talált kőeszközök és az emberi csontok I. számú másolatait, melyeket korábban a Természettudományi Múzeumban állítottak ki. Nem szabad elszalasztani Cserépfaluban azt a kiállítást sem, amelyen Makó Lívia és lánya, Fehérvári Erika képzőművészek festményei és kerámiái láthatóak egy takaros parasztház egyik helyiségében. Hazafelé a falu központjában egy 450 éves kocsányos tölgyfa árnyékában leltünk pihenőhelyre. Egy egész délutánra kínál programot Matyóföld szíve, Mezőkövesd, ahol az egyik leggazdagabb hímzésstílus emlékeit őrzik féltő szeretettel. Legjellegzetesebb elemük az úgynevezett matyó rózsa, melynek számtalan formája ismert. A leghíresebb matyó "íróasszony", Kisjankó Bori a "százrózsás" jelzőt kapta, mivel talán ő alkotta a legtöbb rózsavariációt. A városban a róla elnevezett utcában nádfedeles házak sora őrzi és mutatja be a látogatóknak a népi hagyományt. Láthattunk mézeskalácsot, csipketerítőket, matyó hím- zéses párnákat, a szemünk előtt kelt életre egy korsó Fehér Tibor fazekaskorongján, megmutattak egy szövőszéket, kipróbálhattunk egy citerát. Páratlan kiállítási anyaggal szolgál az 1952-ben alakult Matyó Múzeum, melynek jelentős részét a korabeli viseletek, hímzések, szőttesek képezik. Ezenkívül megtalálhatóak a paraszti élet eszközei, bútorai, cserépedényei.
