Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-09-01 / 9. szám

2007. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 Noha egy-egy futó zápor szétkergette a közönséget, az elszánt olvasók visszatértek, nézegettek, vásároltak, hallgatták a műsorokat és vártak kedvenc szerzőikre. A legnépszerűbbek idén sem az irodalmárok voltak. Pénteken este már minden pavilon bezárt, de a szakácskönyvét dedikáló Lévai Anikót még maradásra bírták rajongói. Másnap Orbán Viktor - valószínű min­den rekordot megdöntve - délután kettőtől hajnali ne­gyed négyig dedikálta a könyvhét legnagyobb sikerét, az Egy az ország című programadó kötetet. Volt, aki morgott, mit keres itt a politika, de a többség tu­domásul vette, hogy 1990 után még a politikusoknak is van helyük a téren. Akár a politológusoknak, humo­ristáknak, humoralistáknak, szellemes és szellemtelen publicistáknak, kuruzslóknak és jövőmondóknak. Egyébként a könyvhétnek nem voltak kizárólagos slágerkönyvei, de lettek sikerei. Az okos kiadók nem­csak új könyvvel jelentkező szerzőiket ültették le de­dikálni, hanem kicsalták a tavalyi sztárokat, hogy ve­lük népszerűsítsék az új írókat. A fiatal költők helyzete szinte reménytelen. Ha va­lami eltűnt a közönségből, az a felfedező kedv - pa­naszkodnak a kisebb műhelyek, de rögtön hozzáteszik, ez nem szegi a verselési kedvet, több tucat tehetség vár megjelenésre. Túl sok a bóvli, a bulvársztárok rátelepednek a megcsappant vásárlókra, így a valódi irodalomra nem marad pénzük - mondja az egyik vezető szépirodalmi kiadó igazgatója, s a kereskedelmi forgalom vissza­eséséről számol be. A másik arra esküszik, hogy a minőségi irodalommal lehet igazán üzletet csinálni. Ma is. Próbáltam a katalógusokból kijelölni, mit szeretnék megvenni. 95 ezer forintnál megálltam, s kihúzogat­tam mindent, ami tizenötezer fölé esett. Leghamarabb a kortársakról mondtam le - vallja be a megrögzött könyvgyűjtő. És sorolja, mi mindent vett volna meg Kiss Benedektől Oravecz Imréig, ha a nyolcezer forintos Kosztolányi összes novelláit a pulton hagyja. De az Osiris-klasszikusokról nem mond le. Amerikában is bajban van a könyvkiadás - mondja Charles Fenyvesi, aki az Európa Könyvkiadónál de­dikálta a II. világháború történetét sok tekintetben új megvilágításba helyező Három összeesküvés című vaskos kötetét -, egyre kevesebb könyvet adnak ki a nagy cégek, a kisebb egyetemi kiadóknál megjelent művek pedig többnyire visszhang nélkül maradnak. O is, akár John Lukacs, aki magyar témájú írásait kínálta a közönségnek, boldogan jönnek a könyvhétre, mert nálunk még mindig vannak olvasók, akikkel jó el­beszélgetni. O.Á. Hetiválasz.hu Harmath István: CHICAGO KULTURÁLIS ÉLETÉBEN mindig fontos szerepet játszott a nyári Ravinia fesztivál, ahol a klasszikus muzsikát kedvelő közönség, kulturált körülmények között szórakozhatott, a szabadban. A fesz­tivál színhelye 1904-től kezdődően a Highland Park ne­vű, a várostól északra fekvő peremvárosban van, ahová vonat is szállítja az érdeklődőket. Az utóbbi években ek­lektikussá vált fesztivál vezetői, a klasszikus zene mel­lett különféle vegyes műsorokkal szórakoztatja a sokigé­nyű publikumot. Idén olyan szupersztárok lépnek a po­rondra, mint az operák színpadáról ismert Plácido Do­mingo legendás tenor, és Deborah Voigt szoprán, vagy éppen Tony Bennett és Aretha Franklin a jazz és blues kiválóságai. Idén veszélybe került a fesztivál lebonyolítása, ugyanis a 17 évente előbukkanó zajos cicada - az Or- szágh féle szótár szerint: énekes kabóca, egyébként szár­nyas bogár -, ez évben bújt ki a földből ezerszám, hogy fülsüketítő zajjal zavarja a környék nyugalmát. Ezért a fesztivál kezdetén a megszokottnál is több alkalommal a fedett Martin Theatre helységében tartották a progra­mokat. Itt adott koncertet június 19-én és 20-án a New York-i Juilliard String Quartet, s műsorukon ezúttal Bartók Béla összes Vonósnégyese elhangzott. Nem egy­szerű két estén át Bartók Vonósnégyeseit hallgatni, nyil­ván még nehezebb volt eljátszani. A Juilliard Vonósné­gyes tagjai kitűnő koncerttel rukkoltak elő, hasonlót ke­veset hallani, Magyarországot is beleértve a világon. Őszintének kell lennem, ezelőtt harminc évvel bizo­nyára nem ültem volna végig, egy ilyen vagy ehhez ha­sonló koncertet. Bartók muzsikája megismeréséhez, megkedveléséhez bizonyos zenei érettség szükséges, amely az életemben kicsit későn érkezett. Itt Chicagóban szerettem meg igazán a klasszikus zenei műfajt, könnyű dolgom volt, hiszen Solti György éveken keresztül ve­zette a chicagói szimfonikusok zenekarát. Maestro Sol­tinak köszönhetően kedveltem meg a klasszikus zenét, és ma már olyan végzetes koncerteket is hallgatok, mint például a fent említett Bartók Vonósnégyes zenemaratón. Kilenc évvel ezelőtt Schiff András chicagói fellé­pését tudnám a Bartók koncerthez hasonlítani. 1998. márciusában, a kiváló magyar zongoravirtuóz Haydn, Schumann és Scarlatti müveiből adott ízelítőt az igé­nyes közönségnek. A várva-várt koncertet 13 Scarlatti szonáta vezette be, amelynek lejátszása több mint egy órát vett igénybe. Ez bizony Domenico Scarlatti egy­tételes szonátáiból kicsit sok volt egy ültőhelyben vé­gighallgatni. Az ébren maradáshoz, a mellettem ülő kritikustársam éles könyökére volt szükséges, aki egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom