Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-09-01 / 9. szám

20 egy jól szabott lökéssel visszahozott álmaimból Scarlatti furcsa zenevilágába. Bevallom, előtte életemben össze­sen sem hallottam 13 Scarlatti szonátát, s feltehetően ezután sem fogok. A Bartók koncert mindkét napján foghíjas volt a terem, talán háromnegyede telt meg a háznak. Akik el­jöttek, nem csalódtak a Juilliard Kvartett minden tekin- tettben a várakozásnak megfelelőt nyújtotta. Az első nap a páratlan számú kvartettek az első, a harmadik és ötödik került bemutatásra, míg másnap a páros számú kettes, a négyes és végül a bámulatos hatos zárta a koncertet. A Juilliard Kvartett tagjai valamennyien mestereik hang­szereiknek: a hegedűsök Joel Smirnoff és Ronald Co­pes, a brácsás vagy elegánsabban mélyhegedűs Sámuel Rhodes és végül a csellista Joel Krosick. Az 1946-ban alakult Kvartett tagjai az évek során többször változtak személyekben, ami megmaradt bennük az áhítatos rajon­gás, Bartók muzsikája után. Az első együttes Ameriká­ban, amely Bartók összes vonósnégyes műveit bemutat­ta. Ez alkalommal mind a hatot egyszerre, volt is ok spe­kulációra a szünetben, vajon hangfelvételre készül-e az együttes a Ravinia koncerttel. Az első estén történt gikszer érdemel említést, a har­madik Bartók Kvartett közben a tomboló vad muzsika egy pontján, a csellista Krosnick ütése elszakította a hangszere húrját, a koncert megállt. A művész cca. tíz percet töltött a cselló javításával, majd amikor visszatért, az elsőhegedűs Smiroff bejelentette, miután a mű zenei­leg, annyira szorosan összefüggő, ezért elejétől újra ját- szák az egészet. A szorosan összefüggő jellemezte, mindkét este mű­sorában előadott Kvartetteket, melyeket néhol a tételek közötti szünetek betartása nélkül egyhuzamban játszot­tak. Bartók Béla a második Vonósnégyesét az első világ­háború alatt komponálta, a vérzivataros idők hatása zajos fortissimókban formálódott a keze alatt. Ebben a müvé­ben már érezhetők azok a magyar, román és szlovák népdal elemek, amelyek gyűjtése révén váltak ismerté nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Számomra azonban mindig a 4. Vonósnégyes műve a legkedveltebb, abból is a negyedik tétel, az otthoni ci­gánymuzsikára emlékeztető pizzicato stílusa miatt. Ki­lenc évvel ezelőtt, 1998-ban a kiváló budapesti Bartók Kvartett járt Chicagóban, akik hatalmas sikert arattak a névadójuk 4. Vonósnégyese előadásával. Visszaemlékez­ve nem tudnák különbséget tenni a Bartók vagy a Juilliard Kvartett előadása között, az utóbbinál talán csak a magyaros temperamentum hiányzott. Lakóhelyünk több mint negyven év óta Chicago északi, egyik legrégebbi peremvárosához Evanstonhoz köt minket. Tipikus amerikai egyetemi város, melynek lakossága 75-80 ezer között mozog, kivéve a tanítási időszakot, amikor a hírneves Northwestern University diákjai több mint húszezerrel emelik a város lakói lét­számát. Egyetemi város, tele kulturális eseményekkel, és mégis meglepő volt olvasni a Public Library program­ján, hogy június 9-én, szombaton du. 2 órakor Hun­2007. szeptember garian Guitar Performance lesz a könyvtár előadóter­mében. A meghirdetett gitárművész Szabó Sándor neve bizonyára ismert, a gitárzenét kedvelő közönség előtt, jómagam most hallottam róla először. Az előadás kezdete előtt, több ismerős magyar arcot fedeztünk fel a publikum között, de a meglepetés akkor ért, amikor a művész megkérte a hallgatóságot, hogy tegyék fel a kezüket a magyarok. Az 50-60 tagú kö­zönség közel fele nyújtotta kezét az ég felé, a Szabó Sándor megjegyezte, hogy milyen öröm számára, ha honfitársai között lehet, a „ világvégén túli ” koncerten. A programfüzet és magyar klasszikusokat, népdalokat va­lamint modern kortárs-kompozíciókat hirdetett, érdekes muzsika volt, bár a gitár nem igazán az én világom. A magyar népdalok is másképp hangzanak hegedűn vagy zongorán előadva. Mindezektől függően kitűnő koncer­tet hallhattunk. Valaki vagy valakik helybe hozták szá­munkra a magyar kultúrát. No nem a Hiller István által vezetett magyar kul­tuszminisztérium, nem is annak a New Yorkba kihe­lyezet amerikai részlege, amely a nagyképű Amerikai Magyar Kulturális Intézet néven működik, Orsós László Jakab vezetése alatt. Az Intézet munkássága, ha van ilyen, az kizárólag Manhattan területén belül észlelhető. Hogy miért viseli az amerikai jelzőt, az többek mellett számomra is érthetetlen. Július 11-én, szerdán este 6:30 órai kezdettel a chi­cagói Grant Park Festival előadása keretében, a Mil­lennium Park, Jay Pritzker Pavilionban lép a közönség elé Roby Lakatos és Együttese. The Devil’s Fiddler nevet viselő hegedüvirtuóz Roby Lakatos műsorán, a klasszikus művek mellett egyaránt hallható volt magyar cigányzene valamint jazz improvizáció. Az Együttes tagjai, Jánoska Frantisek zongorista, Boni László he­gedűs, Lisztes István Jenő cimbalmos és Fehér Róbert nagybőgős. A Grant Park Orchestrat Vajda Gergely karmester vezényelte.. <ü<TOl Qerencséri utca Vcßig-piros rózsa SzáCCj (e kocsis az ütésrőC, Szakíts eyyct róCa. Tßyet szakgjtottam, *EC is fiervasztottam, Qerencséri CeányokSóC ‘Eyyet váíasztottam. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom