Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Néhány gondolat a háborgó lelkű embereknek! Felnőtt fiatalokkal beszéltem, kik az igazságosságot életükben csorbulni látták, és mérhetetlen haraggal törtek egymásra. Megszólás, rágalom, bármi, mi árt, és pusztít, kérlelhetetlen hideg gyűlölet. Rajzoltam egy koncentrikus körökből álló céltáblát, és arra kértem, hogy írják be a kör közepéről kiindulva azokat az értékeket, melyeket nagyon fontosnak tartanak. Szomorúan láttam, hogy valós értékek közül: igazság, becsület, nemzet, haza, egyház, liberalizmus, demokrácia, megbízhatóság stb, egyszerűen hiányzik a gyógyító Krisztusi szeretet. Az a szeretet, mely lehajol a terrorista Saúlhoz, és párbeszédet kezd vele, melyik hiszi, hogy a vélt igazától elvakult ember szeméről lehullhat a hályog, és ö is megláthatja a végső igazságot, melyben testvérek leszünk. Úgy gondolom, hogy mennél inkább megkopik, elsekélyesedik a szeretet Istenébe vetett hitünk, annál inkább próbálunk keresni itt a földön valami istenpotlót. Elkezdünk isteníteni valakit, akárkit, vagy akármit, bármit, mert Isten nélkül nem élhetünk. Ez a valaki lehet egy nagyon értékes ügyes ember is, ki nem él vissza a ráaggatott jelzőkkel, de lehet, hogy vélt hatalmától megittasodva, zsarnok lesz, és vissza él a beteges bizalommal, tisztelettel, szeretettel mely körül veszi. Sajnos sokan elvont eszméket is elkezdhetnek isteníteni, gondoljunk csak a fasizmusra, más népek érdekeit lábbal tipró nacionalizmusra, vagy az oly sok arcú igazságosságra, melyet sokszor teszünk a szeretet parancsa elé. Az ember egy marék por, melybe Isten belelehelte a maga életadó szent Lelkét, melyre ha alázattal hallgat, akkor hegyeket mozgató erők szabadulnak fel benne. Források fakadnak, melynek a vize nem az övé, ö csak feltépett föld, egy seb, melyet kitölt, s melyből kicsordul az életadó hűs tiszta víz. Isten a szőlőtő, mi vagyunk a szőlő vesszők, általunk termi gyümölcsét, fürtjeit az Isten. Velünk, megtért Saulokkal akarja megíratni a világunkat megszentelő, jobbá tévő "szeretet himnuszát". Tudnunk kell magunkról és egymásról is, hogy szeretetből született, ajándéknak szánt, életadó áldások vagyunk. Az Úr Isten, a végtelen szeretet, - melynek fénye, vízcsepnyi létünkön felragyog, - magasan felettünk áll, és e földön csak alázatos, élő hitünk karjaival ölelhetjük át, ennyi a miénk. Sajnos a személyes gonoszról, az ördögről való egészséges keresztény tanítás is nagyon sok emberből hiányzik, így embertársainkban keressük a megtestesült gonoszát, és mikor megtalálni véljük, akkor hihetetlen erőkkel tudunk egymásra rohanni. Elő hitünk megvéd attól is, hogy egymást megtestesült gonosznak lássuk. Minden ember törekszik a jóra, tipegve, topogva a fény felé halad. Sokszor beszél2007. szeptember tem, egymással kérlelhetetlen haragban álló, gyűlölettől elvakult emberekkel külön külön is. Soha nem találkoztam még a haragtól eltorzult emberben sem olyannal, aki ne akart volna jót, szépet, lelkünk mélyén mindannyian a fény felé hajiunk, de nagyon könnyen a tudatlanság miatt, indulatoktól rángatva kezünket, nyelvünket átengedjük a gonosznak, és akkor nem csak a körülöttünk álló emberekben teszünk pusztítást, hanem legszörnyűbb károkat önmagunkban tesszük. Két autó nem tud úgy összeütközni, hogy mind a kettő ne sérülne meg. A gonosz lélek, kinek nincs keze, nyelve, ö nem tud nekünk ártani, csak ha átengeded neki önmagad. És te hiába szolgálod öt, a gyűlölet, a harag mezején, mert nem fizet, boldog soha nem leszel, a Gonosz téged kikacag, és élvezi a pusztítást, melyet Isten gyermekei egymásban okoznak. Uram adj élő hitet a te szent tanításodba. Segíts, hogy bizakodó lélekkel hallgassak reád. Védj meg a gonosztól, ki mint ordító oroszlán keresi, hogy kit nyelhet el. Segíts megállni rohanásunkba, és életünk legfőbb értékévé a szeretet parancsát tenni. Hinni azt, hogy mint jó magból, a szeretetből kibontakozhat egy olyan világ, mely otthona lehet mindannyiunknak. Szeretettel, Csaba t. Déva, 2007 július TÖBB MAGYAR SZENTET! Amíg olaszeredetü pápák kormányozták Krisztus Egyházát, az evangéliumi életmódot hősi fokban gyakorló tagjai közül elég gyakran a saját nemzetükből valók nyerték el a boldoggáavatást majd a szentség glóriáját. Ez a “sovinizmus” emberileg érthető, amint a boldogult Il.János pápa is sürgette és elősegítette honfitársainak, igy Kolbe Maximilián-nak, a felebaráti szeretet hősének, Fausztina Kowalska nővérnek, az irgalmas- szívű Jézus iránti áhitat elterjesztőjének, vagy a lengyelek népszerű királynőjének, Hedvig-nek a szentté avatását. Ez utóbbinak megdicsőitése minket magyarokat is örömmel tölthet el, mert Hedvig magyar földön született, Nagy Lajos királyunk leánya volt. Ha annak idején, (1963) a XXIII János pápát követő, uj pápát választó “konklávékon” Minszenty József bíboros is résztvehetett volna, lehet hogy a Szentlélek az akkor már világhírű magyaar főpap felé fordítja a pápaválasztó bíborosok figyelmét, őt ültetvén Szt. Péter székébe. Ez esetben nyilván ő is sürgette volna sok olyan hőslelkű Magyarnak boldoggá vagy szentté avatását, akik valóban hősi fokban gyakorolták az evangélimi erényeket, példát adva minden kor keresztényeinek az Isten és a felebarát iránti szeretetre.
