Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
2007. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Gondolhatunk itt Balassa Bálint-ra az Esztergom ostrománál elesett nagy imádságoséletű katona-költőre - (utolsó szavai: Krisztus meghalt érettem, hogyan kételkednék!), vagy Pázmány Péter bíborosra, a katolikus megújhodás lánglelkü bajnokára, Kelemen Diák ferences atyára, a kiváló népszónokra, és Csepellényi György a vértanú misszionáriusra. A mi korunkbe- lienknél gondolnunk kell Prohászka Ottokár püspökre, a ragyogó népszónokra, a magyar ingtelligencia képviselőinek Krisztushoz való visszavezetőjére, Tóth Tihamér püspökre, aki oly hatásos rádiós szentbeszédeivel és az ifjúság számára irt keresztény életre nevelő könyveivel, szerzett el nem avuló érdemeket. A Szé- kesfehervár-i Prohászka emléktemplomában nyugszik Kaszap István a fiatal jezsuita növendék, akinek valósított jelmondataa volt: szeretettel, szenvedéssel, szolgálni Jézus szentséges Szivét, s akinek boldoggá avatása már folyamatban van. Ebben a tisztalelkü, sportbajnokban követendő mintaképét lelheti fel a magyar ifjúság. Ott van továbbá Bognár Etelka Margit, a nagy vezeklő a sokat káromkodó magyar nép bűneiért önként vezeklő lélek, korunk Szent Margitja. Hála a magyar nép iránt szimpátiával viselő boldogult Il.János pápának, Batthányi Stratmann László, a szegényeket ingyen gyógyító csodás szemorvos, sok- gyermekes mintaszerű családapa, és a vértanú Apor Vilmos győri püspök, a püspökvárba menekült nők védelmezője a részeg orosz katonákkal szembenn, vagy újabban utolsó apostoli királyunk, IV. Károly már elnyerték a boldogok glóriáját, de mikor irányul több figyelem Márton Áron Erdély mártír püspöke valamint római és görög katolikus püspök társai, és papjai és apácái felé, akik vele együtt szenvedtek, kettős vérta- nuságot, - mint magyarok és mint Rómához hű katolikusok. Ugyanez a vértanúság jutott részül a Kárpátaljai görög katolikus püspököknek és papságnak, átlagban 25 éves szibériai kényszermunkára ítélve csupán azért mert nem voltak hajlandók az orosz orthodox, “igazhitű” egyházhoz csatlakozni. Sokan közülök családosok voltak, igy számukra még hősiesebb elszántságra volt szükség. (A meggyilkolt Hamza Tódor, munkácsi püspök boldoggáavatása folyamatban van.) S mit mondjunk vértanúlelkületű lelki fejedelmünkről Mindszenty József bíborosról. Aki olvassa Emlékiratait, elámul azon a bátorságon tudatos elszántságon, mellyel alávetette magát a végsőkig megalázó testilelki szenvedéseknek, a hírhedt Andrássy ut 60-ban. (Csak egy példa: levetkőztetve, s lovagolva rajta, gumibottal verve, hajszolták körbe-körbe a kinzókam- rában ,mig ájultan nem esett össze, s a gumibotos verést többször is megismételve, mert nem volt hajlandó aláírni a pribékjei által előre megirt “bünvallomását.”) Mivel vallatói a szovjet GPU által megirt “receptet” használták, és a Vatican “Ostpolitika” hívei, Casarolli érsek vezetésével nem akarták “ingerelni” a szovjet akkori vezetőségét, ( és jelenleg is talán a GPU volt vezetőjének Putyin orosz elnöknek “érzékenységét“) nem siettek - és félő, hogy manapság sem sietnek előbbre vinni a már megindított boldoggáavatási eljárást. Sok csillag ragyog tehát a magyar egyház egén, s joggal várhatunk arra, hogy a hivatalos Egyház is el- ismerjehősies példaadásukat minden kor keresztényei számára. Ahogy minden nemzet meghajol kiváló nagyjai előtt és szobrot állít nekik, ugyanúgy van joga erre Isten Egyházának is. Nem lehet továbbá figyelmen kivül hagyni azt a sokezemyi névtelen civil polgárt, politikust. Katonatisztet, egyszerű katonát, az otthonukból jogtalanul elhurcolt békés lakosságot, akik a bolsevista fogolytáborokban és a hazai börtönökben szenvedtek kínzásokat sőt halált, igen sokszor csupán, keresztény hitükért faji hozzátartozásuk miatt, vagy nemzeti, hazafias meggyőződésükért . Ezeket együttesen lehetne boldoggá avatni, mint például a római vértanukat (Ünnepük junius 30-án.), vagy ahogy az orosz orthodox egyház nyilvánította vértanuknak a bolsevista, egyházüldözés áldozatait. E vértanuk nevei nyilván fel vannak írva a mindentudó Istennél, az “Élet Könyvébe” ( Jelenések könyve 21-27), de úgy illene, hogy Krisztus Egyháza itt a földön is számba vegye őket, példaadásukból merítve erőt az Egyház állandóan megújuló harcaiban a sötétség hatatalmai ellen. Ft. Miskolczy Kálmán-Al-Dzsazíra. Lassan bekebelezik a megszállt területeket az izraeli telepek - derül ki a Palesztin Népességnyilvántartási Központ 2006-os jelentéséből, amit az al-Dzsazíra hírtelevízió hozott ma nyilvánosságra. A jelentés szerint összesen mintegy 476 ezer izraeli telepes él a megszállt területek különböző részein. A 114 telep legnagyobb részt Jeruzsálem keleti felén és Ciszjordániában található. Jeruzsálem 1967-ben megszállt felén 26 telepen 260 ezer ember él, ami az összlakosság 38,7%-át teszi ki. Ráadásul 16 ilyen „várost” Izrael már önkényesen annektált is. Nem jobb a helyzet a Gáza övezetben és Ciszjordániában sem, az előbbiben 24 telepen 77 ezer, míg az utóbbiban 78 ezer telepes él, a lakosság 16, 1%-át adva. A palesztin területek védelmére létrehozott bizottság vezetője szerint a jelentés ráadásul nem számol a nem hivatalos telepekkel, amiből a palesztinok földjén 165 van, mintegy 10 ezer lakossal. Ezeknek az illegális területfoglalásoknak a célja, hogy nyomást gyakoroljanak a palesztin lakosságra, és megakadályozzák egy egységes palesztin állam létrejöttét.
