Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-06-01 / 6. szám
2007. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 Saáry Éva: A KANYARGÓ TISZA PARTJÁN... II. rész A Tiszavidék hazánk egyik legrégebben lakott területe. A halban bővelkedő víz és a termékeny földek már évezredekkel ezelőtt lecsalogatták a hegyek barlangjaiban élő ősembereket, hogy itt nádból és iszapból kunyhót építsenek maguknak. Nappal halásztak, vadásztak, földet műveltek, este pedig a tűz rőt világánál csontkéseket faragtak, agyagkorsókat készítettek. Ásatásokból előkerült szerszámaik, edényeik ma múzeumaink féltett kincsei. A vörösréz- és bronzkori ember nyomai is megtalálhatók a Tisza mentén. Szabolcs megyében szép eszközökre, Tiszaföldváron pedig tökéletesen ép öntőformákra akadtak. Az ősember cserekereskedelmének is a Tisza volt a fő útvonala, mint ahogy később is itt zajlottak le a nagy események, szállítások, hadi fölvonulások. Talán hazánk egyik folyója sem nézett farkasszemet annyi nép fiaival, mint a Tisza. Thrák, szkíta, szarmata, kelta vitézek paripáinak szomját oltotta itt a friss víz. A rómaiak azonban elkerülték a folyó tájékát, egészségtelennek találván a tágas mocsarakat, s megelégedtek Pannónia és Dácia birtoklásával. Egyedül Moesia tartomány területe nyúlott föl északra, a Maros völgyéig, s csak a Tisza alsó szakaszának partvidékét szegélyezték római limesek, határsáncok. Az első egységes országot hazánk területén a hunok alapították, s legnagyobbrészt a Tisza partján ütötték föl sátraikat. Attila díszes fapalotája - amit most úgy hallom, korabeli leírások alapján, fel akarnak építeni - valahol a mai Szeged tájékán állott. Itt fogadta a le- igázott népek hódoló ajándékait, könyörgő követeit, köztük Priskos görög küldöttet, aki jegyzeteiben örök időkre elénk vetítette a rettegett hun fejedelemnek és környezetének életét. De Attila csillaga nem sokáig ragyogott fönt az égen. A catalaunumi csata megpecsételte a hunok sorsát, s a legendás vezér is örök álomra szenderült. Testét, ősi szokás szerint, háromas koporsóba zárva süllyesztették a Tisza medrébe. Fölötte, a halkan csobogó vizen ma hajó jár, bárka ring. A furulyázó halászlegény pedig már nemigen gondol arra, hogy "Talán épp a bárka alatt Lenn a vízben, lenn a mélyben Fekszik egy nagy halott király, Halott király réges-régen. Koporsója arany, ezüst, S vasból van a burkolatja. És a hármas koporsóban A király a dalt hallgatja." (Gárdonyi) Gepidák, keleti gótok, longobardok harci zajától volt ezután hangos a Tiszavidék, majd az avarok vetették itt meg kétszáz évre a lábukat. Uralmukra még ma is emlékeztetnek a folyam mentén látható, gyűrű alakú földvárak, mint amilyen a legendáshírű Csörsz árka. Később a Tisza jobb partjára bolgárok, bal partjára kazárok telepedtek. Őket kellett legyőzniük az új hazát kereső magyaroknak. A Tisza látta elsők közt "párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát."' Alpárnál zajlott le a híres csata, melyben Zalán bolgár fejedelem katonái részint a magyarok nyilainak estek áldozatul, részint a folyómenti lápba fulladtak. A diadal után a Szegedtől nem messze lévő Pusztaszeren gyűltek össze a nemzetségek fejei, hogy megtartsák az első magyar országgyűlést. Az árpád-házi királyok alatt a tiszamenti mocsarakban dacos pogányok rejtőzködtek, akik nem akarták fölvenni az új vallást. "Megyek meghalni, párom jer velem, A német isten nem lesz istenem!"- mondatja Juhász Gyula Thonuzobával, a nyakas bes- senyő vezérrel, aki a kereszténység helyett inkább "Földanya" puha ölét választotta. "Abádi rév táján hajártok Tarajos felhőrom alatt, Mondjatok valami fohászt ott, Hogy lenn nyugodjanak." Itt, a Tisza partján mutatott be áldozatot a "Hadak urának" "dús Ajtony vezér” is, míg utol nem érte a király haragja. Tiszavárkony 1.Endre és Béla herceg nevezetes találkozására emlékezik, amelyen a féltékeny és ravasz öreg király koronát és kardot tétetett öccse elé. Kíváncsi volt, melyiket választja. 1103-ban Könyves Kálmán is itt alkudozott, s kötött fegyverszünetet a trónkövetelő Álmossal. Később szomorú látványnak volt tanúja a folyó. Tüzes tatár lovak vágtattak vize mentén északnak, a Tisza- Sajó szögében elterülő Muhi pusztára. Kétszáz évvel ezután török seregek híre remegtette meg a tájat. Szeged falai Hunyadi János és Mátyás ha-
