Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-06-01 / 6. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. június

Zászlót bontott a Márciusi Charta

A Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet is közli, hogy a Dunainelléki Református Egyházkerület Ráday utca 28. szám alatti székházának dísztermében zászlót bontott a Márciusi Charta, és dokumentumának közzétételével megkezdi munkáját a magyar közélet megújítását szolgáló civil szerveződés.

Csoóri Sándor Márciusi levél címmel rámutat, hogy a rendszerváltozáskor „elmaradt a törvényes, bírósági leszámolás azokkal szemben is, akik zsarolással lelkeket pusztítottak el, és akiknek vér tapadt a kezükhöz. Az ő bőrük megmentésével elvettük megtévedt százezrek megtérésének lehetőségét, s otthagytuk őket meghason- lásukban: és így növelték, s növelik a tegnapi bűnösök szavazótáborát. A diktatúra minden szennye és szörnyűsége így ömlött át zavartalanul a demokráciába, különösképpen felerősödve az utóbbi öt esztendőben. Mindenféle válság és tudathasadás ennek a következménye.”

A költő leszögezi: „Ma Magyarországon a legnyilvánvalóbb igazság az, hogy aki értelmiségi és nem vakítja el a félelem, önző érdek, vagy valamiféle téveszme, az magában leszámol ezzel a kormánnyal. Úgy is mondhatnánk, hogy aki értelmiséginek tartja magát, nem azonosulhat ezzel a kormánnyal, hanem megtesz mindent annak érdekében, hogy azok a megtévesztett jóhiszemüek, akik még e kormányban hisznek, hasonló következtetésekre juthassanak, hisz valójában az ő kezükben van a döntés. Ehhez pedig közgazdászok, tudósok, írók, filmesek, filozófusok, jogászok, tanárok, szociográfusok, tisztességes pénzemberek szükségesek, valamint hitben és képzeletben nagyra nőtt emberek.

Ne feledjük: 1848. Március Tizenötödike azért lehetett máig is legnagyobb erőt sugárzó ünnepünk, mert történelmünkben ez volt azt első olyan esemény, az egyedüli csoda, amelyben népünk elsősorban a szellem embereire hallgatott. A létrehozandó autonóm személyiségekből áll testületnek úgy kell majd működnie, mint egy - jelképesen szólva — szellemi és morális felsőháznak, amelyben rangot az erkölcs, az értelem, a nemzeti érdekek egységes védelme ad.

Természetes, hogy a tagok között éppúgy helyük van a környező országokban, s a világ bármely táján élő magyaroknak, mint az itthoniaknak. A természetvédők mintájára legyenek a politikai élet védelmezői, amikor ez már kezelhetetlenné válik számukra, akkor magát a politikai életet kell megreformálniuk. Jelmondatuk szerény, de irányt mutató: Egy nemzet boldogsága, inkább függ az emberek jellemétől, mint a kormányzás formájától.”

A Márciusi Charta alapító nyilatkozatát több mint

százan írták alá, köztük több egyházi vezető: Balás Béla kaposvári római katolikus püspök, Bábel Balázs kalo- csa-kecskeméti római katolikus érsek, Bíró László kalocsa-kecskeméti római katolikus segédpüspök, Csomós József református püspök, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, Márfi Gyula veszprémi római katolikus érsek, Pápai Lajos győri római katolikus püspök, Spá- nyi Antal székesfehérvári római katolikus püspök, Szabó István Duna-melléki református püspök, Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök, Veres András szombathelyi római katolikus püspök. Aláírta a nyilatkozatot Gergely István csíksomlyói római katolikus plébános, Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkipásztor, Barlay Ö. Szabolcs ciszterci paptanár, müvelődéstörténész, Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Sajtóirodájának vezetője. (Magyar Kurír)

(mit köszönünk...)

Kristóf Attila

Én nem tudom, miért, de némi idegenkedéssel és gyanakvással tekintek azokra az emberekre, akik hajlamosak önmagukról egyes szám harmadik személyben beszélni. Rémesen szeretett miniszterelnökünk — még ré- gens korában - például azzal keltette fel a figyelmemet, hogy bátor fickóként emlegette becses személyét, és ezzel megalapozta akkor még indokolatlan ellenszenvemet. Mostanság kissé félrebiccent fejjel és szomorkás mosollyal vetíti előre a távoli, rózsás jövőt, amikor az emberek, belátva kicsinyhitüségüket és tévedésüket, azt mondják a jelenlegi megszorításokkal kapcsolatban: Köszönjük, hogy megtette miniszterelnök úr! Bizony, a fickóból miniszterelnök úr lett, aki pártunk-kormá- nyunk hajdan volt jeleseihez hasonlóan köszönetét vár a reformokkal boldogított néptől, s nem egészen érti, miért vágnak hozzá holmi Árpád-sávosok minden adandó alkalommal záptojást.

Viszont én érteni vélem. Úgy látom ugyanis, hogy személyiségében van bizonyos szemérmes pökhendi- ség. Motoszkál bennem a gyanú, miszerint saját intellektusától megrészegülve, hülyének nézi a magyar népességet. Ami pedig a köszönetét illeti, a legjobban prosperáló ország népe sem tartozik hálával kormányának és miniszterelnökének, s különösen nem az agyonnyúzott, agyonbeszélt, többszörösen megtévesztett magyar populáció. A legbátrabb fickók persze megelőlegezhetik maguknak a szervilis köszönetét is egy olyan‘helyzetben, amikor egyáltalán nem a megdicsőülés a tét, hanem a bukás és az esetleges felelősség vállalása.

Visszatérve az Árpád-sávra és a záptojásra, hadd fe-