Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-06-01 / 6. szám
2007. június jezzem ki meglepődésemet abból az alkalomból, hogy sajátos büszkeséggel felvértezett kormányfőnk bekerült a krónikus antiszemitázók és fasisztázók közé. Ez azt jelenti talán, hogy szíve mélyén érzi, szorult a helyzete. Ennek ellenére észnél van. Ő ugyan időben eldobta (cserbenhagyta?) a vörös lobogót, eszében sincs azt lengetni, bár a választások idején minden csupa vörös volt körülötte, s azok körül, akik vele együtt „húztak bele”. Amikor elment az ifjú baloldal ehe guevarás ösz- szejövetelére, szintén belemerült kissé a saját múltjába, és ezzel hiteltelenítette erkölcsi felháborodását, amelynek a Nyugat felé is hangot adott az Árpád-sáv és antiszemitizmus témakörében. Ugyanis Che Guevara volt olyan szélsőséges és radikális, mint a legelszántabb Kossuth-téri tüntető. A radikalizmusról jut eszembe: bekövetkezett az, amitől kezdettől fogva tartottam, az MSZP megújulása és megfiatalodása az úi undokok és az úi oofátlanok megjelenését és agresszióját hozta. A fényes szelek jutnak az eszembe, s az, hogy miként váltak véres szelekké. Amikor a baloldal Árpád-sávozik, kivetítve erre az ősi és talán anakronisztikus jelképre a fasizmus szörnytetteit, elfeledkezik arról, hogy Magyarországon a néhány hónapig tartó nyilas rémuralmat negyvenéves kommunista korszak követte, amely hol kemény, hol lágy terrorral nemcsak emberi életeket, hanem lelkeket és elméket is tönkretett. Azt nyögjük ma is. Mint szimbólum ebből mára a piros szegfű maradt, na meg egy kis Che Guevara. A baloldali büszkeségtől kissé felfuvalkodottnak látszó miniszterelnökünk ettől függetlenül hajlamos szakítani a múlttal, mondjuk eszében sincs megkoszorúzni Kádár sírján a vörös csillagot. Kossuthig, Batthyányig nyúl vissza megfelelő nagyságú elődöt keresve, és Bibótól idéz, bár sohasem járt a Ménesi úti Bibó Kollégiumban, ahol az Árpád-sávosoktól elhatárolódni képtelenek egykor a magyar demokráciáról álmodoztak. Álmodoztak? Valóban álom volt csupán? S ennek az álomnak félve szeretett miniszterelnökünk a nyakára hágott? Hogy ezt is megköszönjük-e neki, én nem tudom... Ünnepi koncert a Zeneakadémia épületének 100 éves jubileuma alkalmából Ünnepi hangversenyt rendeztek a Zeneakadémia fővárosi Liszt Ferenc téri épületében pénteken abból az alkakomból, hogy egy évszázada nyílt meg létesítmény. A koncerten közjogi méltóságok is jelen voltak; Sólyom László köztársasági elnök, az est fővédnöke beszédében reményének adott hangot, hogy száz év után felújítják az épületet, úgy, hogy eredeti funkcióját megn őrzik. "Felsorolni is sok lenne, kik működtek e falak között, s kinek-kinek más dobogtathatja meg a szívét. De az biztos, hogy ez a múlt a legnagyobb tiszteletet követeli meg. Ezzel az épülettel valóban új korszak kezdődött" - emlékeztetett Sólyom László, az ünnepségen. Megjelent Gyurcsány Ferenc kormányfő, Bihari Mihály az Alkotmánybíróság elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Hiller István oktatási és kulturális miniszter, Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter és Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere is. A köztársasági elnök azt mondta, éppen száz évvel ezelőtt, az épületet felavató négy estén a Zeneakadémia tanárainak müveit játszották, illetve a tanárok, a növendékek és a volt növendékek léptek fel - köztük a frissen tanárrá kinevezett Bartók Béla. Azóta is hagyomány - tette hozzá -, hogy tanárok művei itt hangzanak fel először, hogy a növendékek előadói pályája innen indul, s ide térnek vissza koncertezni. Mint rámutatott, a születésnapi öröm sem hallgattatja el vele, hogy a százéves Zeneakadémián meglátszik a kora. "Remélem, száz év után megtörténik a felújítás, de úgy, hogy az épület eredeti funkcióját megőrzik" - fűzte hozzá. Végül Deák Ferencet idézte, a haza bölcse Apponyi Albertnek ezekkel a szavakkal gratulált a zenei főiskola felállításáért mondott parlamenti beszédéhez: "Nagyon jó érveid voltak kedves öcsém, de a legerősebbet mégis kifelejtetted. Hát azt nem hoztad elő, hogy ebben az országban, ahol annyi a széthúzás, versengés, pártoskodás, valóban nagy szükség van egy intézményre, amelyben harmóniát tanítanak". Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora ismertette a koncertprogramot, amelyet - mondta - Kocsis Zoltánnal úgy választottak ki, hogy megszólaljanak az ünnepi esten azoknak a művei, akik 1907-ben innen indították útjára az új magyar zenei törekvéseket, szereztek világszerte hírnevet a budapesti képzésnek. A jeles és meghatározó szerzők - Weiner Leó, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő - müveit az egyetem zenekara Kocsis Zoltán vezényletével, Fenyő László és Kelemen Barnabás szólójával adta elő. (MTI) —bbc home „Abban a köztársaságban, ahol szolgálni akarok, nem lehetnek jogok kötelezettségek nélkül... Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, de mindenkinek munkájával, személyes elkötelezettségével és hittel kell megkeresnie kenyerét”, idézi a brit világszolgálat Nicolas Sarkozy győzelmi beszédét. Sarkozyt ellenfelei amerikai neokonnak csúfolják, akinek történetesen francia útlevele van. Mások szerint hataloméhes ember. Napóleon-komplexussal. Sarkozy először Berlint, majd Brüsszelt, utána Amerikát és Afrikát kívánja meglátogatni. Nagy-Britanniát nem említette. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
