Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. május ták itt-ott. Ebből a jégkorszakbeli porból keletkeztek az Alföld meredek, fakósárga falakban megálló, vastag löszrétegei, amelyek ősrégi állatok és emberek csontjait őrizték meg számunkra. Ezeknek az időknek a terméke a futóhomok is, mely sárga, hullámos rétegekben borítja a felszínt. A vándorló és sokszor még a falvak életét is veszélyeztető homokbuckák megkötése sokáig komoly gondot jelentett. Ma már egyes helyeken akácok és nyárfák, másutt gyümölcsfák és szőllők verték bilincsbe gyökereikkel a nyugtalan talajt. A harmadkor végén és a negyedkor elején kezdett kialakulni a Kárpát-medence mai arculata, és keletkeztek azok a vízfolyások, melyek mai folyóink elődeinek tekinthetők. Kezdetben ezek a Kárpátok hegyeiből a pannóniai tengerig rohanó kis patakok voltak. Nagyobb jelentőséghez csupán a tenger kiszáradása után jutottak. A Tisza jégkorszakbeli elődje a maitól valószínűleg sokkal keletebbre volt. Medrét az idők folyamán gyakran és szeszélyesen változtatta. Egyes tudósok szerint a Tisza ma is egyre nyugatabbra vándorol. A negyedkori Tisza aszerint, hogy jégkorszak vagy jégközi (interglaciális) idő köszöntött be, változtatta jellegét. A csapadékosabb jégközi időszakokban gyorsabb folyású lett, és mélyebb medret vágott magának; a jeges periódusokban viszont ellustult, s mivel a hegyekből magával hozott törmeléket nem volt ereje cipelni, hamarosan lerakta, hatalmas törmelékkúpokat halmozva föl. Lelassulásának következménye volt az is, hogy a kisesésű helyeken széles, sokszor hurokszerű kanyarulatokat fejlesztett, sokáig keresgélve a Duna felé vezető utat. * A mostani, általunk is ismert Tisza fönt ered a Mára- marosi havasokban. Két kis patak fakad az erdős bércek között: 1680 méterrel a tenger színe fölött a Fekete, s egy más vidéken, valamivel alacsonyabban a Fehér Tisza. A két víz a hegyek aljában egyesül, s pályáján tovább haladva, magába olvasztja a Tarac, Talabor, Nagyág, Visó, Iza és a Túr vizét. E kis folyók festői torkolatvidékén nem egy költőnk állt elmerengve, jövendő nagy versek sorait formálgatva magában. "Az Iza partján kószáltam sokat, idézgettem nagy, régi álmokat." írja Juhász Gyula, míg Petőfi így énekel: "Nyári napnak alkonyulatánál Megállók a kanyargó Tiszánál, Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére." A Máramarosi medencét elhagyva, a Tisza saját törmelékkúpján fut tovább. Megkerüli a lösszel borított nyírségi fennsíkot, Csapnál a Latorca dombját, s Tokaj alatt kis eséssel hömpölyög tovább délnek. Felső szakaszán széles meandereket alkot. Régen hosszú szálfákból összerótt tutajok szállították a sót és a fát Mára- marosból az Alföldre. Jókai, aki igen szeretett utazni, így mesél el egy tiszai kirándulást: "Egész Tokajig csak tutajon kísérhetjük a Tisza folyását. Jó társaságban, élelmiszerekkel ellátva, elég mulattató utazás ez. Útközben lehet vadászattal és halászattal tölteni az időt. Amíg a tutaj a nagy kanyarulatot bejárja, kiszállunk s végigcserkésszük a félsziget berkeit... Alkonyaira, vadászprédával megrakottan, egy-egy gém vagy kócsagtollat is tűzve diadaljelül kalapunk mellé, eljutunk a sziget-isthmus túlsó oldalára; ott találunk halásztanyát; a tökkel befutott kunyhó éjjeli szállást ád; akkorra a tutajunk is odaér, s éjszakára kiköt. A parton tüzet rakunk, s annak parazsánál megsütjük a nyársra húzott vadkacsát s cserépcsíkon a frissen fogott kecsegét. Egy ilyen naplemenet a Tisza partján néha bámulatosan szép." A folyó, miután fölvette magába a Szamos, Bodrog, Sajó és Zagyva vizét, csakhamar eléri Szolnokot, majd azt elhagyva kis eséssel, kényelmesen halad tovább torkolatáig. Baloldali mellékfolyói közül ezen a szakaszon legjelentősebb a Körös és a Maros, melyeknek vize nagyban befolyásolja a Tisza vízállását is. Végül Titelnél eléri útja végcélját, a Dunát, hogy elvegyülve annak hullámaiban, együtt folytassák most már útjukat békés egyetértésben a Fekete tengerig. * A Tisza évente kétszer árad. Először tavasszal, mikor a hó és jég olvadni kezd, másodszor pedig június táján. Tél végi áradása azonban korántsem olyan veszélyes, mint a Dunáé, mivel fölső szakaszán az olvadás későbben indul meg, mint lejjebb, s így ajég nem torlódik föl sehol, nem keletkeznek veszélyes dugulások. Vízállása csak akkor magas, ha áradása egybeesik nagyobb mellékfolyóinak, különösen a Marosnak és Kőrösnek áradásával. Egy ilyen áradás pusztította el 1879-ben Szegedet, mely akkor már virágzó város volt. A katasztrófa után újjáépítésére egy egész világ fogott össze. Komoly veszélyt rejt magában a június közepe táján bekövetkező "zöldár" is! A Tisza szabályozásának gondolatát először Széchenyi vetette föl, az 1800-as évek végén. A tervek elkészítésével Vásárhelyi Pált, a neves magyar vízmér
