Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
2007. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 nököt bízták meg, aki a folyót kanyarulatainak átvágásával és vizének szűk gátak közé szorításával akarta megfékezni. A magyarok azonban, mint oly sokszor azelőtt és azután, elvakult külföldimádatukban nem bíztak a magyar lángelmében, s Vásárhelyi terveit egy olasz mérnökkel, Paleocapával vizsgáltatták fölül, aki a Po szabályozását végezte. Paleocapa a folyó széles be- gátolását ajánlotta, s az ártér fokozatos feltöltődésére számított. Vásárhelyit ez a bizalmatlanság nagyon bántotta, és nem kis mértékben siettette halálát. A szép terveket azonban elsöpörte a szabadságharc vihara, s csak a század vége felé vetődött föl ismét a szabályozás gondolata. A hosszadalmas és bonyolult munkát végül mégis Vásárhelyi tervei alapján végezték el. A szabályozás eredménye az lett, hogy a folyó eredeti, több mint 1200 kilométeres hossza, a foganatosított 120 átvágással 963 kilométerre csökkent, vagyis az eredetinek 68 %-ára. A gátak és töltések 3000 kilométert meghaladó szalagja pedig a Tisza 10.000 négyzetkilométernyi, sok helyen a 70 kilométert is elérő szélességű árterét lényegesen leapasztotta. A nagyobb városokat, így Szegedet, Hódmezővásárhelyt, a biztonság kedvéért gyűrű alakú gátakkal vették körül. (Folytatjuk) WASS ALBERT (1908 - 1998) Hosszú ideig elhallgatott, román és magyar kommunistáktól üldözött erdélyi magyar író volt. Wass Albert 19o8 január 8-án született Válaszúton (most románul Rascruci ejtsd Röszkrucs) - Bonchida mellett, a Bánffy család kastélyában. Édesanyja született báró Bánffy Ilona, édesapja gróf Wass Endre, erdélyi arisztokraták. Gimnáziumi tanulmányait a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. Még magyar világ volt Erdélyben amikor beíratták, de 1926- ban, amikor érettségiznie kellett, már a románok uralták Erdélyt. A román hatóságok által kirendelt felügyelő őt és a tanulók 86 %-át mind megbuktatta, de aztán Wass Albertet, jó román szokás szerint két hízott disznó árán, átengedték. Agrármérnöknek készült, hogy otthoni birtokán mintagazdálkodást építsen ki. Szaktanulmányait Debrecenben majd Német- és Franciaországban végezte. Kötelező katonai szolgálatát Bukarestben tölti, ahol jobban megismeri a “román világ sajátosságait”. Ezek után családi birtokára tér, ahol a legkorszerűbb gazdálkodási módszereket vezeti be. De hát ez a kis írás nem a mezőgazdászról, a gazdálkodó grófról szól, hanem Wass Alber erdélyi íróról. Bár jómagam is erdélyi vagyok - és majdhogynem kortársa Wass Albertnek, azonfelül olvasottnak, eléggé műveltnek tekinthetem magamat, mindezek ellenére Wass Albertől az íróról csak nem régen hallottam először. Mi lehet ennek az oka? Hiszen első írásai - az adatok szerint - még 1928 előtt láttak napvilágot. Versei és cikkei napilapokban, vadász- és sportújságokban, egyes folyóiratokban jelentek meg. 1928-ban és 193o-ban megjelent versesköteteit ( “Virágtemetés” és “Fenyő a hegytetőn”) mint egy fiatal arisztokrata unalmában írt irodalmi próbálkozásait - elhallgatták. Rendszeresen közölt az ELLENZÉK című jólismert kolozsvári napilapban, 1931-ben Maros- vásárhelyen egy színdarabját mutatták be. Tagja lett az Erdélyi Helikon Irodalmi Társaságnak (1939-ben). 194o- ben Baumgarten díjjal tüntették ki “Farkasverem” című regényét, melyben “Erdély tragédiájának gyökereit tárja fel”. 1942-ben Klebersberg dijat, 1944-ben pedig Zrínyi irodalmi dijat nyer és tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémiának. Talán azért nem lett népszerű, mert “transzilvánista” volt? Wass Albert szerint az erdélyiség fogalmát az határozza meg, hogy az ott élő három nép - magyar, német és román - együtt él, mindegyik a maga módján, a maga ősi területein. Gyakran hozza fel példának a svájci kantonokat, ahol szintén három nép (német, francia és olasz) él egymás mellett, önálló, független kantonokban, tiszteletbe tartva egymás nyelvét, szokásait és területeit. 1943-ban zászlósi rangban került ki az orosz frontra. A vesztes háborúban, visszavonulóban is tovább harcolt a szovjet és az átállott román hadsereg ellen. Küzdött az utolsó reménységig, bár látta, tudta, érezte, hogy, amint naplójában írta : “... az a világ, az én világom, amiben felnőttem, menthetetlenül összedült, elpusztult, befejeződött...” Hányán, de hányán mondhatjuk Wass Alberttel ugyanezt, mi, erdélyi magyarok ! 1946-ban, a szocialista Romániában háborús bűnösnek nyílvánították Wass Albertet. Természetesen, a hasonlóképpen szocialista Magyarországon is teljesen elhallgatták a “fasiszta, háborús bűnös grófot”. 1945 húsvétjától kezdve, ahogy elhagyta Magyar- országot, emigráns íróvá lett és az is maradt haláláig. Regényeinek nagyrészét (13) és kisebb munkáinak több mint felét életének ebben a korszakában írta. Egy ilyen rövidre szabott cikk terjedelmi korlátái nem engedik meg, hogy műveivel, külön-külön, részletesebben foglalkozzunk. Csupán az 1974-ben megjelent “Kard és kasza” című kétkötetes regényére hívnánk fel az olvasó figyelmét. Talán ezt a családtörténeti regényt nevezhetnénk élete főművének. A Wass-család történetének egyes adatait dolgozta be ebbe a regénybe. Ahogyan hivatott szakemberek tartják, Wass Albertnek ez a műve dokumentum értékű helytörténet, családregény és önéletírás egyben. Itt kell megemlíteni egy nagy sikert aratott színda
