Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3. szám
2006 március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 A magyar embereknek fejlett az igazságérzetük s lefogadom, hogy az érintettek közül legtöbben megölelnék az illetőt és ugyanazt mondanák mint az Úr Jézus a házasságtörő asszony feje fölött: - „Az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett”.Mert a krisztusi tanítás ilyen speciális esetben is megmutatta nekünk az irányt, amit követnünk kell. S akkor lassan kezdetét vehetné a társadalmi megtisztulás. Ditrói Csiby Éva Soós Géza HAZAI TÜKÖR Ez a kormány kifogyhatatlan a különböző trükkökből. Főleg ha pénzről van szó. Dehogy akarom megbántani a legutolsó oláhcigányt, de ők a kormányhoz képes a tisztesség szimbólumai. Miről is van szó? A demokráciában számtalan civil szervezet létezik, melyeknek tevékenysége az élet számtalan területén ma már nélkülözhetetlen. Ezen szervezetek működése nem kevés pénzbe kerül, melyet a legkülönbözőbb formában teremtenek elő. így például pályázatok útján, „pártunk és kormányunk” gyakorta tetszeleg az önzetlen szponzor szerepében, akik a ,jó ügyért” nem sajnálnak anyagi áldozatot hozni a közös kasszából. Eddig ez rendben is van. Más országokban sincs ez másként, még a velejáró melldöngetést is ellehetne viselni, tudomásul véve, hogy szociálliberális kormányunktól nem áll messze a kérkedés. Arról viszont már kevesen tudnak, már csak azért is, mert erről mély hallgatás van, hogy hazánkban az elnyert pénz, nem azt jelenti, hogy ehhez valóban hozzá is jut a pályázó. Tavaly például többször a sikeresen pályázó szervezetek, egyetlen fillért sem kaptak. Ugyanis az állam, minden ok nélkül az elnyert összeget egyszerűen visszatartotta. A probléma az, hogy ezeknek a szervezeteknek a működéshez napi kiadások járulnak, s azt fizetni kell, ha kiutalják az összeget, ha nem. Az elmúlt tizenöt évben, a tavalyi volt az első esztendő, amikor az állambácsi „lenyúlta” az apanázst. A szervezetek először reklamáltak, majd egyre hangosabban követelték a járandóságukat. Végül tizenkét civil szervezet megunta ezt a tisztességtelen viselkedést és beperelte a magyar államot. A tübbszáz nyertes pályázó közül csak tizenketten vállalták a jogi ügykezelést. Milyen jogbiztonság van abban az országban, ahol maga az állam csaló, aki gálád módon visszaél erőfölényével. Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna ekkora felhajtás egy kutya miatt. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a kutya, melynek a neve Magyar Vizsla, nem egy családiház portáját őrzi, hanem lap formájában riogatja a balliberális kormányt. Ugyanis ez egy időszakos kiadvány, mely rend- szertelenül jelenik meg. Az, hogy kik állnak mögötte nem világos, műit ahogy az sem, hogy kik finanszírozzák. Végül is teljesen mindegy'. Mint minden lapnál, a belső tartalom a fontos. No ettől rémült meg a luxusbaloldal, mely a szakadék felé vezeti az országot. Magyar Vizslánk egy jó vadászkutyához méltón, itt ragadta meg „áldozatát” és húzza le róla azt a sok luxust, melyet magukra aggadtak. Mivel ez az újság elkerült majd hárommilló háztartásba, nagy az esélye annak, hogy ötmillió ember humoros formában szembesül azzal, hogy „hála” kormányunk „áldásos” tevékenységének, ebben az országban folyamatosan a szegények még szegényebbek, míg a gazdagok, a kormányzó és uralkodó réteg, és annak holdudvara, tovább tollasodik. Mindez kendőzetlenül és cenzurázatlanul került az emberek asztalára, egy olyan időszakban, amikor a szolgai, talpnyaló sajtó, önként hordott, viszont remekül jövedelmező szájkosárban tetszeleg. Ez a sajtó, és az egész média rendszer, szinte vezényszóra, felháborodásának adott hangot a kiadvánnyal szembe. Általános vád az, hogy ez bizony negatív kampány. Tényleg az. A gond csak az, hogy az elmúlt négy évről pozitív kampányt készíteni nagyon nehéz. Persze lehet, csak azt jól meg kell fizetni, mint ahogy ezt teszi a kormány, közpénzekből. Mennél nagyobbat füllent, annál többe kerül, bár „becsületére” legyen mondva, a pénzzel (a mi pénzünkkel) nem fukarkodik. Ami viszont a negatív kampányt illeti volt kitől tanulni, hiszen még az ország nem felejtette el a 23 millió románnal való riogatást, vagy azt az alantos suttogó propagandát, hogy Orbán Viktor nem is Orbán, hanem Orsós, tehát cigány, csak magyarosította a nevét, kihasználva a joggal meglévő ellenszenvet a cigánysággal szemben. Ilyenkor tovatűnik a rasszizmus elleni „szent eszme”, hiszen a cél szerintük szentesíti az eszközt. A cél pedig az Obrán-család lejáratása. Most az ilyen aljasság kiagyalói kiálltának rendőr után, és folyamatosan a tisztességre hivatkoznak. Arra a tisztességre, melyet ők csak hírből ismernek. Fényes bizonyíték erre, ahogy ezt a Magyar Vizsla ügyet kirobbantották. A postánál ugyanis valószínűleg a beépített, „éber elvtársat megharapta ez a vizsla”, mire fájdalmában riasztotta a sintért, Újhelyi István MSZP-s alelnök személyéban, aki tört kutya nyelven a hold felé fordulva elpanaszolta sérelmeit. Újkori demokráciánkban ellehet gondolkodni azon, hogy a Magyar Postától milyen jogon landolt egy küldemény, amely nem az MSZP székházának volt címezve. Bár ismerve a magyar állapotokat ez már valóban „apróság”. Minden estre „köszönettel tartoznak” a lap szerkesztői Újhelyinek, aki ingyen ilyen reklámot csinált a lapnak, így sikerült azok érdeklődését is felkelteni, akik már egy idő óta közönbösek a különböző politikai megnyilvánulások felé. Csak remélni tudjuk, hogy vizslánk még sokáig jóegészségnek fog örvendeni, és a postások helyett a hazug politikusokról húzza le, ha nem is a nadrágot, de legalább is a vizeslepedőt. Közelednek a választások, a pártok jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, hogy nekünk állampolgároknak megkönnyítsék életünket. Az ötletek egy része finoman kifejezve is csak múló álom, mely a választások után hamvában elhal, bár addig néhány vokssal megsegítheti az ötletgazdát, vagy
