Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006. Karácsony Lopakodó diktatúra! Október 23-án ismét vér folyt Budapesten! Valami volt a levegőben. Úgy, mint ötven éve. Szinte ki lehetett tapogatni a feszültséget, szintén úgy, mint ötven éve. Több mint egy hónapon keresztül folyamatos tüntetés folyt a Kossuth téren. Ez a tüntetés éjszakára, 50-100 főre olvadt, hogy aztán másnap estére több tízezres tömeg hallgassa a szónokokat. Az ok közismert. Erkölcsileg lenullázódott posztkommunista kormány, Gyur- csány Ferenc kormányfővel, hazug, dilettáns politikájával csőd közeibe vitték a gazdaságot. A kádári diktatúra „elitjei,” ma milliárdosok, miközben az ország kirablásán „fáradoztak,” az ország siralmas állapotba került. Ennek most minden terhét azokra hárítja, akiknek az egészhez semmi közük. Akkor, amikor az ország lakóinak több mint egyharmada a szegénységi küszöb alatt él, az újabb és újabb megszorítások, a szocialista padlássöprés, az említett réteg számát, akár meg is duplázhatja. Az uralkodó elit, mindezt olyan cinikusan, olyan embertelenül és megalázó módon teszi, hogy a lakosság részéről a válasz kétségbe esett tiltakozás. Ennek a tiltakozásnak szándékozott Gyurcsány és bandája a legbrutálisabb eszközökkel, egyszer és mindenkorra véget vetni. Az ürügy, az október 23-i ünnepség, a forradalom 50. évfordulóján. Ahogy ma már emlegetik, a „hosszú botok éjszakáján.” Miután fenyegetéssel kiürítették a Kossuth teret, itt történt az állami ünnepség. Azt viszont már nem tudták megakadályozni, hogy a hivatalos ünnepséget a több ezres tömeg Gyurcsány és slepjének megjelenésekor füttyszóval ne zavarja meg. Miniszterelnökünk ekkor bosszút „esküdött.” Közben a Fidesz és a Keresztény Demokrata Párt, délután nagygyűlést szervezett az Astoria kereszteződésében. Eközben a Nyugati mellett, spontán, vagy talán nem is spontán, egy be nem jelentett tüntetés szerveződött, melyen főleg fiatalok vettek részt. Ez utóbbi az érdekes. Itt néhány ezer fiatallal álig felfegyverkezett rendőrök álltak szembe. Nyilván előre eldöntött dolog volt, hogy ezeket a fiatalokat a legbrutálisabb eszközökkel és módszerekkel szétverik úgy, hogy a tömegoszlatás közben bekényszerítsék a Fidesz által az Astoriánál bejelentett békés nagygyűlésére. Mint említettem, az egész, előre ki volt agyalva, és megvolt a koreográfiája. Már csak az alkalomra vártak, hogy nekirontsanak az engedély nélküli demonstrációnak. Ezt a tüntető fiatalok is érezték, mert sokáig nem hagyták magukat provokálni a rendőrök által. Különböző jelszavakat skandáltak, hangoskodtak, de fenyegetően nem közeledtek a karhatalom felé. Ezt unták meg a rendőrök, és minden ok nélkül könnygázgránátokkal, gumilövedékkel belelőttek a tömegbe. Ekkor szabadult el a pokol. A rendőrök csak erre vártak. Megkezdődött a kövekkel védekező fiatalok terelése az Astoria felé. Gyakorlatilag minden menekülő utcát lezártak, csak a kiskörúton keresztül a Deák tér felé volt „szabad” az út. Nyilván ennek az egész terelési hadműveletnek tervei, már hetekkel előbb elkészültek, és a kormány tagjaival egyeztettek. Ekkor már vér folyt. Az üldözöttek, mindennel, ami a kezük ügyébe került védekeztek. így sem voltak egy „súlycsoportban” az álig felfegyverkezett rendőrökkel, akik számolatlanul lőtték ki a könnygáz- gránátokat, és szemmagasságba a gumilövedéket. Még egy terepjárót is felszereltek kiskaliberű ágyúval, mely szintén könnygázgránátokat lőtt a tömeg közé. A szem- magasságban kilőtt gumilövedékek, szörnyű roncsolást okoztak annak, akit eltaláltak. A Deák téren a menekülők szembe fordultak a rendőrökkel. Egy otthagyott építkezésről díszköveket hoztak el, és azzal sikerült ideig, óráig feltartani a rendőröket. Szüksége is volt az időre a rendőröknek, hogy az Astoriáig a mellékutcákat lezárják a menekülők elől. Amikor ez megtörtént, újabb támadást intéztek. Ez még az előzőknél is brutálisabb volt. A cél elérni a Fidesz gyűlés résztvevőit, és „rendet vágni” köztük. Közben a tüntetők közül valaki, vagy valakik, beindítottak egy T 34-es tankot, mely kiállítási tárgyként szerepelt. A dolognak nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen a harckocsi fegyvertelen volt, és mindössze csak annyi benzin volt benne, mely 200 méter megtételére volt elegendő. Viszont nagyon jól jött a hatalomnak. Lám a „csőcselék” harckocsival támad a rendőrökre. Igaz, eddig sem válogattak a hatóság emberei az eszközökben, hiszen olyan gázlövedékeket használtak, melyeknek rég lejárt a szavatossági idejük, így nem is lett volna szabad felhasználni. Fütyültek a gumilövedékek, melyről, mint a tévében is láttuk, nagytávolságról egy tüntető hátán könnyedén átlukasztotta a bőrkabátot, a pulóvert és még így is sérülést okozott. Végül a rendőrség elérte eredeti célját, az Astoria előtti nagygyűlés résztvevőit. No ekkor már elemében voltak a keretlegények. Ütöttek, vertek, rúgtak válogatás nélkül mindenkit. Kapualjakból, lakásokból, szórakozóhelyekről húztak ki embereket és verték véresre. Földön fekvő megbilincselt, tehetetlen áldozatokat, hét, nyolc keretlegény, vadállati kegyetlenséggel ütlegelt, válogatás nélkül. Volt köztük idős nyugdíjas, babát váró kismama, súlyosan mozgássérült férfi, sőt még néhány pap is. Olyan is előfordult, hogy miközben a Duna parton fiatal leányt ütlegeltek, cinikusan a kézitáskáját a Dunába dobták, és röhögve mondták, “hogy te kurva, erre már nem lesz szükséged”. Ha rajtuk múlt volna, ezek nyugodt szívvel, még a Dunába is belőtték volna az áldozataikat. Egy Fideszes országgyűlési képviselőnek, miközben képviselői igazolványát mutatta, félholtra verték. A késő éjszakáig tartó progrom után több mint száz (egyes je-
