Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
2006. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 lentések szerint több száz) embert szállítottak a mentők kórházba, akik közül néhányan életveszélyes állapotban voltak. A leszámolás után a kormány, bár nem győzte hangsúlyozni, hogy 11 rendőr is kórházba került. Másnap egy kórházi jelentés szerint, a 11 rendőr közül öt, az általuk használt könnygáz és paprikagáztól lett rosszul. Nem győzöm hangsúlyozni, az egész előre el volt tervezve. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a rendőrök feletteseiktől olyan parancsot kaptak, hogy semmiféle azonosító számot nem szabad kitűzni, és arcukat csuklyával el kell takarni. Ezt meg is tették, így azonosításuk szinte lehetetlen. Jellemző a hatalom cinizmusára, hogy Ger- gényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya, aki feltételezhetően a lincselésre kiadta a parancsot, és aki a megkülönböztető jelzések eltüntetésében szintén sáros lehet, a televízióban arról beszélt, hogy akinek nem tetszik az eljárás, azok panaszt tehetnek a rendőrségen és az ügyészségen. Amikor a riporter visszakérdezett, hogy a számok eltüntetése miatt a rendőrök nem azonosíthatók, a válasz az volt. Valószínű, hogy a számok leestek a ruháról. Arra a kérdésre, hogy a földön fekvő, megbilincselt embert miért rugdosta hat, nyolc rendőr, a válasz úgy hangzott, hogy “nem rugdosták, csak elbot- lottak benne”. Ez az ember még ma is főkapitány! Szerintem Péter Gábor méltó utóda. Jómagam, este héttől tízig néztem a tévét, mely több csatornán keresztül mutatta az eseményeket. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy a helyszíni közvetítésben csak rendőri brutalitást láttam. A tüntetők részéről, vagy a Fidesz által a nagygyűlésről odakeveredett emberek, semmilyen ellenállást nem fejtettek ki a hatóságokkal szembe. Közelről lehetett látni egy fiatalembert, akit csak azért támadtak meg a keretlegények, mert magyar zászló volt nála. Sokáig lehetne még sorolni azt a brutalitást, melyhez hasonlót egy dokumentumfilmben láttam Németországból, az úgynevezett kristály éj szaka alatt. Arról viszont kénytelen vagyok néhány szót ejteni, hogy a tüntetők, vagy csak egyszerűen a valami oknál fogva begyűjtörteket, a rendőrök tovább bántalmaztak, megaláztak. Ami Európában elfogadhatatlan, a kihallgatásokon úgy, mint az ötvenes években Az Andrássy út 60-ban, az áldozatoktól megtagadták a védő jelenlétét. Sőt, gyakori volt, hogy egyszerűen úgy, mint régen az ávósok tették, letagadták az érdeklődőnek, hogy az illető az őrizetükbe van. Ezzel szabad kezet kaptak. A kormánypárt tagjai, akik nyilván benne voltak a program kieszelésében, védelmükbe vették a hatóságok brutalitását. Orbán Viktor ebben a légkörben kénytelen volt külföldről segítséget kérni, a tények feltárásához. Ezt úgy tűnik, hogy meg is kapta. Egy tévé interjúban ígéretet tett arra, hogy a Fidesz nem felejti el az ártatlanul bántalmazott és megalázott embereket. Mihelyt lehetősége lesz rá, minden egyes ütésért, rúgásért elszámoltatja azokat, akik erre parancsot adtak, és azok sem kerülik el a felelőségre vonást, akik a parancsot végrehajtották. Ha ezt a lincselést az elkövetők és a felbujtók büntetlenül megússzák, holnap, vagy holnapután a Duna partra lehet ismét embereket terelni, mint 1919-ben, és 1944-ben. Ami pedig a forradalom ötvenedik évfordulóját illeti, azon az éjszakán, több volt a párhuzam a két esemény között, mint a különbség. Akkor Rákosiék, Gerőék Moszkvába menekültek. Vajon a jelenlegi bűnösök hol találnak menedéket. Soós Géza A lángelme aurájában Liszt-fesztivállal avatták az új, ultramodern doborjáni koncertpalotát Metz Katalin A Liszt Ferenc születésének 195. évfordulóján felavatott koncertpalotában zajlott az 1. Doborjáni (raidingi) nemzetközi Liszt-fesztivál. Walter Reicher, a kismartoni Haydn-fesztivál intendánsa jó ideje dédelgette álmát, hogy Liszt Ferenc szülőhelyének aurájában létesít egy új zenei központot, ahol Listen in Raiding mottó alatt klasszikus zenei fesztivált rendez. Az épület meghittséget sugall, belesimul a lankás környezetbe. Homlokzatának jókora része üvegfal. Az 590 férőhelyes, impozáns terem olyan, mint egy hatalmas fadoboz: kazettás mennyezete és falai nyers színű fával burkoltak. Egyszerűséget, puritán méltóságot sugall. Üveg oldalfalán át rálátni a vele párhuzamosan fekvő, földszintes Liszt-házra. Az aprócska szülőházban kéziratok, cirkalmas címlappal nyomtatott, első kiadású kották, koncertplakátok és eredeti fényképek láthatók. A Listen in Raiding fesztivál avatóünnepségét soha nem látott szinkronkoncerttel tették emlékezetessé Gerhard Kramer Lisz (T) Raum című kompozíciójának ősbemutatójával. A szójáték egyként jelent Liszt-álmot, és utal a zeneszerző életének három terére: Raiding, ahol született, Luxemburg, ahol utoljára lépett fel, és Bayreuth, ahol meghalt. Téren és időn át ívelő híd épült e három település közé. A koncertteremben vetített élő, közös koncert zajlott a három helyszínen lévő Lisztzongorákon, hogy a raidingi pódiumon ütőhangszerekkel egészüljön ki. Majd a világ egyik legbriliánsabb Liszt-játékosa, Leslie Howard zongoraművész adott elő három opust, köztük a XIII. Magyar rapszódiát. Másnap a bécsi színész, Otto Schenk olvasott fel részleteket Dante Isteni színjátékából és Goethe Faustjából, a maga színesen karakterizáló szövegmondásával. Mintegy megágyazott a zenei élménynek, Madoka Inui szug- gesztív Dante-szonáta előadásának.
