Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-12-01 / 12. szám

2006. Karácsony

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

21

SOÓS GÉZA

HAZAI TÜKÖR

Idehaza a kormány tekintélye a mélypontra süllyedt. Szinte nincs a társadalomnak olyan rétege melyet a hatalom ne haragított volna magára. Több esetben teljesen indokolatlanul. Aki figyelemmel kíséri a hazai belpolitikát, megütközéssel tapasztalhatja azt a vesszőfutást, melyben a gyógyszerészek a főszereplők. Két rendelet is borzolta tűrőképességüket. Most csak az egyikkel foglalkoznék. Ez pedig nem más, mint a patikaszerek árusításának felszabadítása. Ez azt jelenti, hogy azokat a gyógyszereket melyek nincsenek orvosi vényhez kötve, benzinkutakon, szupermarketekben, de talán még az újságárusoknál is szabadon lehet majd vásárolni. Ez nyilván a gyógyszertárak forgalmát csökkenteni fogják. A probléma még sem itt van. Ezek a gyógyszerek függetlenül attól, hogy nem csak receptre kaphatók, illetéktelen kézben, vagy a szakértelem hiányában, ugyan olyan veszélyesek tudnak lenni, mint azok, melyet csak receptre lehet kapni. Beszedésükre utasítást, tanácsot csak szakember adhat, hiszen mégis csak furcsa lenne, hogy a benzinkutas írja rá, hogy ha az orvos másként nem rendeli, háromszor egy darabot.

A lejárt szavatosságú gyógyszereket, mely veszélyes hulladéknak számít, a gyógyszertárak kötelesek begyűjteni, és gondoskodni megsemmisítésükről. Vajon a szupermarketekben, az üzemanyagtöltő állomásokon szintén visszavihetők lesznek a lejárt szavatosságú gyógyszerek? Nem szerencsés dolog, ha a beteg dönt mindenféle kontrol nélkül, hogy milyen gyógyszereket szed. Ezek a kérdések is nyugtalanítják a patikusokat, amikor tiltakoznak az új rendelet ellen.

Miniszterelnökünk nem úriember. Még csak nem is intelligens. Van benne valami, amire az ember joggal mondhatja, hogy bugris. Esetünkben a bugris szó, független az iskolai végzettségtől. Az alábbi eset rávilágít eszmefuttatásomra. Még a helyhatósági választások előtt, a Fidesz, de maga Orbán Viktor is, annak adott hangot, hogy a jelenlegi koalíció, el akarja törülni az ingyenes orvosi kezelést. Hangot is adtak véleményüknek, hogy rövidesen valamilyen formában fizetni kell majd az ellátásért. Akkor Gyurcsány Ferenc, teátrális mozdulatok kíséretében, és a médiák jelenlétében, felszólította Orbán Viktort, hogy ha úriembernek tartja magát, felhagy annak a hazugságoknak a hangoztatásával, hogy megszűnik az ingyenes egészségügy. Sőt, Gyurcsány odáig ment, hogy szavát adta, hogy ha bármilyen megszorításra is sor kerülne, az-az egészségügyet nem fogja érinteni.

Ami pedig a vizitdíjat illeti, az egészet a Fidesz találta ki, hogy lejárassa a koalíciót. Ezek után az egészségügy

reformja címszó alatt, felsorolni is nehéz, hogy mi minden után kell majd a betegeknek fizetni. Az csak „természetes,” hogy bevezették a vizitdíjat, de fizetni kell majd a szakorvosi vizsgálat után. Sőt, még a kórházban fekvés után is, hozzájárulást a étkezéshez, ami azért nem svédasztal rendszerő. Arról nem szól a fáma, hogy annak a betegnek, aki aznap valamilyen oknál fogva nem vehet magához táplálékot, milyen címen sarcolják meg.

Szigorítják a köz gyógy-ellátás égisze alatt kapható orvosságok beszerzését is, úgy, hogy már nincs ingyen gyógyszer még a krónikus betegek számára sem, rá szorultsági alapon. Viszont nyugodt szívvel jelenthetem, hogy pillanatnyilag, még az egészségügy nem szándékozik a bent fekvő betegekkel előre kifizettetni a boncolás díját. Mondom, pillanatnyilag!

Tüntetnek a diákok. Szinte minden nagyvárosban, ahol főiskolai, vagy egyetemi oktatás van. A tüntetés oka, az a tandíj, melyről még néhány hónapja azt állította a hatalom, hogy csak a Fidesz fantáziájában található, hogy ezzel riogassa a diákságot, és lejárassa az oktatási tárcát. Nekik ugyanis eszük ágában nincs tandíjat bevezetni. Igazuk volt. Tandíjat nem vezettek be, csak képzési hozzájárulást. Ez évente diákonként 25o ezer, és egymillió forint közötti összeg. Természetesen az „igazságosság” jegyében. Mert hol van az, hogy a jelenlegi felsőoktatásban résztvevők fele már eddig is fizet tandíjat. Úgy az igazságos, hogy a másik fele is fizessen.

Arról persze nincs szó, hogy akik eddig is fizettek, azok önként vállalták annak tudatában, hogy a szüleiknek lehetőségük volt félévenként kifizetni a tandíjat. Most viszont, hogy mindenkinek kötelező lesz a hozzájárulás, azok a nagycsaládosok, vagy kisfizetésüek, akiknek még megélhetésre sem telik, nem is álmodhatnak arról, hogy gyermekeik diplomát szereznek. Csak az elit. A gazdasági, és a politikai elit. Különben is, ők azzal érvelnek, hogy már most is sok a diplomás, és a diplomás munkanélküli, csak az utcára képeznék őket. Természetesen az ő gyermekeikre ez nem vonatkozik. Az összeharácsolt milliókból, milliárdokból ők diplomát fognak szerezni. Első generációs diplomásra meg nincs szükség. Szerencsére a diákság ezt másként látja. Tüntetnek, demonstrálnak. Az eredmény pedig az október 23-án, a magukból kivetkőzött keretlegények, vadállati kegyetlenséggel összevert fiatalok között igen sok volt a főiskolás, az egyetemista. Végül is nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak. Ehhez kapták meg az alapot a gumi botoktól.

Elégedetlenkednek a gazdák is. Elégedetlenségük oka többrétű. Egyesek a támogatások kifizetésének késéséről panaszkodnak. Mások a földtörvényt emlegetik, míg megint mások értékesítési nehézségekkel küzdenek. Egy biztos, a gazdálkodók nyakig el vannak adósodva, mely