Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 november Aki derűsen mondja: „Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok, gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések. Lehet tüntetni a parlament előtt. Előbb-utóbb megunják. Hazamennek.” Ismételten leszögezve, hogy ez az ember semmit sem ismert be az ország népe előtt, hanem csak saját cinkosait igyekezett fanatizálni, beszéde alapján bizonyítani kívánom az alábbiakban, hogy egy megátalkodott egoista személyiséggel van dolgunk, egy megszállottal, aki vélt igaza hajszolása közben senkire és semmire nincs tekintettel, aki megalázott és tönkretehet mindannyiunkat. Ily módon kívánok mindenkit - szocialistát, liberálist, konzervatívot - figyelmeztetni: ne higgyünk neki, ne dőljünk be újra annak a szómágiának, amellyel eddig megbabonázott bennünket: „O, tarts ki addig lélek, védekezz!” Tehát: „És akarok most nektek mondani három percet (!). Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utóbbi másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és... fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtania a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól... Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok...” Öt mondattal alább: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tennem, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Másutt: „Nincsen más választás. Azért nincsen, mert elkúr- tuk. Nem kicsit, nagyon. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet... És közben nem csináltunk semmit négy évig. Semmit! Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére.” Ez, így egybeolvasva és együtt látva a következőket jelenti: „Elkúrtuk. Hazudtunk. Nem csináltunk semmit... Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Fantasztikus egy országot vezetni.” Ez így maga a rémálom, az őrület. Nem? Gondolhatja bárki, hogy ez az ember nem fog többé hazudni? Hiszen nemcsak az ország népét nézi hülyének, hanem párttársait is. Beszéd közben a paranoia eluralkodik rajta. (Amikor azt mondja, hogy „a szarból visszahoztuk a kormányzást”, meglepően szerény. Mondhatta volna így is: Kihúztalak benneteket a szarból. Nem mondia. de eondolia és hiszi.) Az országról nincsen szó. Magáról és Orbán Viktorról beszél. Ki a nagyobb? Ő, Gyurcsány Ferenc! Mindenkinél nagyobb. Mert például: „Aki az MSZP környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben, Komáitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a kicsodáig... Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárd nagyság- rendű tévedésben vannak... Odajött hozzám Magyarország legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor nagy hanggal... Hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor hétszáz-nyolcszáz milliárdot fogunk megtakarítani. Mondom, Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudnál számolni, áldjon meg a jó Isten... Odajön Surányi Gyuri... És kiderül, csak azt nem tudja, létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon.” Nos, ha erről filmet forgatnánk, Napóleont látnánk megszeppent marsalljai között. És még egyszer a hazugságról, amelynek az egyik formája az elhallgatás: „Az a problémám, hogy nem ötvenmilliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy menynyit...” Még a cinkosainak sem mondja meg. Hát még nekünk! Ez az ember tudatosan hazudott és hazudik. Lehet, hogy a beszéd nyilvánosságra hozásával önmagát buktatta le, mivel annyira magabiztos, pimasz és szemtelen. Talán túlmegyek az illendőség határán, amikor azt mondom, hogy hozzá képest a piaci légy kerecsensólyom? Kissé tűi vagyok hevülve, akárcsak ő azon a napon. Mert tegnap éjszaka az ablakomon át bedübörgött az utca, a Blaha Lujza és a Köztársaság tér. Attól tartok, ezek nem unják meg, nem mennek haza. S van egy kérdésem: vajon fojtogatta-e Gyurcsányt a röhögés, amikor választási vitájuk során hazugsággal vádolta az ellenzék vezérét, miközben az, hülye tanácsadóira hallgatva, a pökhendiség kontrasztjaként olyan szerénységbe burko- lódzott, mint egy viseletes lódenkabát? Ha a pimasz ebből a helyzetből is győztesen kerül ki, mi lesz ezzel az országgal, mi lesz, ha a szellem nem megy vissza a palackba? Ismétlem Radnóti Miklós sorait: „Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!” SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Túl vagyunk a helyhatósági választásokon. Orbán Viktor szerint ez egyfajta népszavazásnak is felfogható. Mind minden túlzásnak, ebben is van bőven igazság, melyet a választás eredménye igazolt vissza. Ugyanis soha annyian nem vettek részt voksolásban, mint most. Már pedig ez azt tükrözi, hogy sokan csak azért mentek el, hogy véleményt nyilvánítsanak a hazug kormány, hazudós miniszterelnökéről. A vélemény pedig az volt, hogy elég volt belőlük. Mind ez a számok tükrében a 19 megyéből 18-ban fölényes Fidesz győzelem született, már ami a megyei önkormányzatokat illeti. Csak Heves megyében jött létre patthelyzet. A megyei jogú városokban földindulásszerű jobboldali sikernek örülhettek a választók többsége. Mindösszesen csak hat várost tudott
