Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
2006 január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 nek bizonyos összegű járulékot állapított meg. A következő évben a korábbi kormányrendeletet kiteijesztették az ötvenszázalékos hadirokkantakra is. Megérett a helyzet arra, hogy törvényerejű rendelkezés lépjen hatályba. A szövetség petíciót fogalmazott meg, amelyet elküldték a parlament akkori elnökének, Szabad Györgynek, aki fogadta a szövetség öttagú küldöttségét, és mindjárt azzal kezdte: teljes mértékben egyetért a követeléseikkel. Itt vetődött fel első alkalommal, hogy a hadi- gondozottak ügyét vegye át a Honvédelmi Minisztérium. Es Für Lajos honvédelmi miniszter igent mondott. Arról nem ő tehetett, hogy a Népjóléti Minisztérium szemlélete is átkerült a HM-be... 1994 márciusában Boros Péter miniszterelnök egy kormányülésen szóba hozta a hadirokkantakra vonatkozó tennivalókat, és nagyon határozottan kijelentette, hogy az egy hét múlva sorra kerülő kormányülésre kéri a kidolgozott törvénytervezetet és a járulékokra szánt források megjelölését. A törvény 1994. szeptember elsején lépett hatályba. Sok hibája volt, amit joggal sérelmeztek az érintettek, de így vagy úgy, törvény született. Mindenesetre most már öt kategóriára osztva rendelkezett a járulékok kifizetéséről, amelyet a minimálnyugdíjhoz (jelenleg ennek az összege 24 700 forint) viszonyítottak. A szövetség 1995-től folyamatosan rámutatott a törvény hiányosságaira, igazságtalanságaira, de a HM nem mozdult. Más úton-módon, önálló képviselői indítványként sikerült végül törvénymódosítást elérni 1997 júniusában. (1997. évi XLX. törvény.) Ez azt jelentette, hogy a 40 év elmaradt járuléka kompenzációjaként egyösszegű adományokat utaltak ki. Egy száz- százalékos hadirokkant például 250 ezer forintot kapott. A szövetség elérte, hogy alanyi jogon minden hadirokkant és -özvegy részesült a kompenzációban. A honvédelmi bizottság ülésein mindig ott voltam - emlékezett Padányi Máriusz. - Meghívtak. Siralmas volt látni. hoev a HM jelenlévő kéoviselői miiven kétséebeesetten tiltakoztak a törvény módositása ellen. Éppen annak a minisztériumnak a munkatársai, akik nagyon jól tudták, hogy mi nem idegenlégiósok voltunk; behívóparancs, katonaeskü, vezénylés stb. döntött a sorsunk felől. A kutya akart bevonulni, fegyvert fogni, harcolni. Rendezetlen volt a hadiárvák, és a hadigyámoltak helyzete is. 2000 júniusában újfent az önálló képviselői indítvány segített. Élgondolkoztató, hogy a témával kapcsolatos vita a parlamentben két és fél óráig tartott. De a honvédelmi bizottságban már többségben voltak a támogatók. Az elnök azt kérdezte a jelen lévő honvédelmi minisztertől, Szabó Jánostól, hogy a kormány nevében egyetért-e a támogatással. Szabó János felállt, és azt mondta, hogy nem ért egyet. Aztán a megjelent képviselők 98 százaléka megszavazta, hogy minden hadigyámolt és hadiárva kapjon egy összegben 50 ezer forintot. A hadigondozással kapcsolatos kiadásokat a Magyar Államkincstár fedezi, amely az 1994 decemberében létesült közalapítványt is működteti. Az államkincstár évente kiadott záródokumentumai minden lényeges dolgot tartalmaznak. Ebből tudhatjuk, hogy a hadirokkantak száma napjainkban hétezer alá csökkent, a hadiözvegyeké pedig nem éri el a tizenkétezret. Ötvenezer hadiárvát tartanak számon. Amennyiben a hadirokkant meghal, felesége hadiözvegy lesz, és megkapja az őt illető támogatást. Az özvegy halálával (szintúgy a hadiárva elhunytéval) azonban a juttatásnak vége szakad. Napjainkban egy százszázalékos hadirokkant (az első kategóriában) 37 050 forint juttatást kap, a 25 százalékos (az ötödik kategóriában) 17 290 forintot. A hadiözvegyeknek 18 525 forint, a hadiárváknak 7410 forint jár. Nem lenne több háború, ha a halottak mind visszatérnének ■ mondta egy bölcs filozóíus. De nem térnek vissza, sajnos. Marad(t) a törődés a hozzátartozókkal. Padányi Máriusz nemrégiben a Honvédelmi Minisztérium pályázatára küldte be tanulmányát Az Európai Unióhoz és a NATO- hoz tartozó országok hadigondozási törvényeinek íobb jellemzői címmel. Tíz ország hadigondozási törvényeit hasonlította össze, mindenekelőtt a szemlélet azonosságait és különbözőségeit keresve. A vizsgált országokat három csoportra osztotta: 1. a háborúban győztes országok (Anglia, Egyesült Államok, Kanada); 2. vesztes országok, de a háború után demokratikus társadalmi renddel (Francia- ország, Németország, Olaszország); 3. részben győztes, illetve vesztes államok, de ahol 1945 után a szovjet befolyás érvényesült (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia). A tanulmány külön dolgozatot érdemelne. Ehelyett éljük be azzal, hogy a magyar hadigondozási törvények nem a dicsekvés kategóriájába tartoznak. Nincs ieazi súlvuk. Miközben másutt komolv állami és társa- társa-dalmi megbecsülés övezi hatvan év múltával is a II. világháború áldozatait! Szeretet és bajtársiasság Ladányi Máriusz mégis azt mondja: nagy eredménynek érzi, hogy a jelenlegi helyzetig eljutottak. Most is négy törvénymódosítási javaslatukat vetik majd be a harcba. Mert harc nélkül nem megy. Teljes mértékben egyetért azzal, hogy csak olyan csatákat szabad vállalni, amelyek elég nagyok, hogy számítsanak, de elég kicsik, hogy megnyer- hetők legyenek. A szövetség elnökségének összetétele hí- /en tükrözi a realitást. Hat tagja közül kettő vidéki, négy budapesti. A budapestiek közül ketten nem tudják elhagyni a lakásukat. A harmadikat karácsonykor temették. A negyediket, egy gépészmérnököt még nyugdíjasként alkal- lazza a vállalata. így aztán pillanatnyilag minden Padányi doktor nyakába szakad. Miért csinálja? - kérdeztük a nyolcvanéves, egykori állatorvost, akinek a lakásán nyolcezer, saját maga által gépelt, illetve kézzel írott levél árulkodik arról a hatalmas munkáról, amelyet végzett Miért csinálom? - kérdez vissza. - Szeretetből, bajtársi- asságból. Nem vágyom földi elismerésre. Lemondtam azokról a kedvteléseimről, amelyeket nyugdíjas koromra
