Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-09-01 / 9. szám

14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 szeptember DEVAI GYEREKEK Szent meggyőződésem, hogy a fennálló és a folyamatosan felmerülő szociális gondokat, a szegénységet, nyomort, s annak minden ágát - bogát Erdélyben, (de talán máshol se) nem lehet, sem az állami, sem az egyházi, szociális in­tézményekkel megoldani, ha az emberek egymástól el­idegenednek. Éppen ezért alapítványunk legfőbb célkitűzése nem egy kő­kemény, profi szociális szervezett felépítése, egy minden igényt kielégítő szociális háló kifeszítése, hanem szeretném az elesett emberekkel szembeni előítéleteket lebontani, és minél hangosabban elmondani, hogy jót tenni jó. Testvérek, ne féljetek a szeretet útjára lépni! Bátran leírom, hogy én úgy tapasztaltam, hogy jó dolog jó­nak lenni. Édes és gyönyörűséges önzetlenül lehajolni az elesett bajban lévőhöz. Az évek alatt nagyon sok fiatal és idős megfordult az intézményeinkben. A nyitottságot, - mely sokszor megterhelő - azért vállaltam, hogy meg­osszam ezt a tapasztalatomat. Számomra biztató látni, hogy szeretnek az emberek jónak lenni, örömüket lelik abban, hogy eljöhetnek a nyomornegyedekbe, hogy onnan a gye­rekeket elvigyük fürödni, vagy egy fagyira, süteményre, de más szeretetszolgálatokra is szívesen vállalkoznak. Na­gyon jó látni, hogy még egy elkényeztetett gazdag jól kép­zett fiatal is milyen szívesen megosztja szabadságát, va­kációját az árva elesett gyerekekkel. A nyelvi nehézségek, az óriási társadalmi különbségeket pillanatok alatt áthida­lódnak, és kis maszatos pajtásaikhoz ajándékokkal éveken keresztül visszajárnak, nagyon szép kapcsolatok alakulnak ki, mely a kis védencet felemeli, integrálja a társadalom ba, a lehajtó pedig, jót cselekedve, jó emberé válik, szebb lesz a világ. Talán ez az a kovász szerep melyet Jézus kér apostolaitól. Szent meggyőződésem, hogy Isten jó világot teremtett, megvan e világban mindaz, mire szükségünk van. Az em­beriség még sehol nem volt, de már az Úr feltarisznyálta a Földet vasérccel, rézzel, kőolajjal, sok - sok kinccsel, mert tudta, hogy az élet lassan de nagyra nő, és ha repülni akar­nak, vagy tengerre szállni a gyermekei, majd kipiszkálják a földből az ásványi kincseket, hogy repülőt, hajót készítse­nek maguknak. Nem lenne szomjúság, ha nem lenne kút, mely oltja szomjunkat. Hiszem, hogy ha van valahol egy síró gyermek, ki arra vár, hogy valaki ölbe vegye öt, akkor biztos, hogy van valahol egy nő kit boldoggá, tesz, ha meg­vigasztalhatja ezt a gyermeket. Tapasztalatból tudom, hogy nem vagyunk közlekedő edények, a kisgyermek megvi- gasztalása után nem leszünk szegényebbek, kevesebbek, sőt a szeretetnek, az értelmes életnek új világa nyílik meg előttünk. Persze, hogy nem fog és nem is kell mindjárt mindenkinek egy szociális intézményt alapítani, de ha ott ahol él, tudom, hogy bátrabban teszi a jót, és így szebb lesz a világ. Évmilliárdos út van a földi élet mögött, az emberiség las­san, fokozatosan fejlődik, felnő, és elhagyja csillogó üveg­golyócskáit, és magasabb rendű örömök után nyújtja a kezét. Én hiszem, hogy mind többen fogják megfogadni Jézus Krisztus tanácsát, ki kétezer éve mondja: „Ne olyan kincseket gyújtsetek, amiket a rozsda szétrág, vagy a moly megemészt, hanem olyanokat, melyek megmaradnak az örök életre.” www.devaigyerekek.hu Üdvözlettel: Csaba t. Föld alatti múzeum épül Novemberre el kell készülnie a másfél milliárdos komplexumnak Pécsett Kapitány Gergely Gőzerővel folyik a munka Pécsett, novemberig ugyanis be kell fejezni azt a föld alatti múzeumot, amely az ókeresztény sírkamrákat mutatja be. Az uniós pénzből épülő, látványos komplexum 1,5 milliárd forintba kerül. Bányászok, mikrobiológusok, sőt még egy bőrgyógyász is segédkezett annak idején a világörökség részévé nyilvá­nított pécsi ókeresztény sírkamrák feltárásában. A Pécs elődjének tekinthető Sopianae ókeresztény közössége által emelt kápolnák, a csodálatosan festett és díszített sír­kamrák olyan együttest alkotnak, amelyek egyedülállóan tanúskodnak egy napjainkra is kiható kultúráról és civi­lizációról. Az ókeresztény temető és sírkamrái kivételes bizonyítékai annak a történelmi korszaknak, amely a Római Birodalom IV. századi hanyatlásától a Frank Bi­rodalom VIII. századi hódításáig tartott. A település IV. századi keresztény közössége által emelt több száz kápolna és a festett sírkamrák - az olaszországi nekropoliszokkal együtt - példa nélküliek a világon. A problémát 35 éve ugyanaz okozza - a pénztelenség mel­lett a bemutatás. Noha felbecsülhetetlen együttesről van szó, az igazi értékét csak akkor tudja kamatoztatni, ha az átlagemberek számára is érthető és elképzelhető a múlt ezen szelete. Ezért Bachman Zoltán építész vezetésével olyan tervet dolgoztak ki a múzeumra, amely sok szem­pontból egyedülálló. A világörökségi címet nyert sírkam­rák és a kis templomok 1500 évvel ezelőtt a földfelszínen álltak. A különböző, egymástól több tíz méterre fekvő ká­polnákat és a köztük lévő sírhelyeket föld alatti folyo­sókkal kötik össze. A legnagyobb termek fölé pedig üveg­járdákat építenek, hogy fentről, tehát a mai felszínről is jól láthatók legyenek. Ezekkel a megoldásokkal tulajdonképpen azt érjük el, hogy a mai kor embere úgy sétálhat az ókori sírok között, mint 1500 éve. A múzeum pedig lényegében éjjel-nappal látható lesz, mert fentről bármikor meg lehet csodálni a mélyben fekvő nyughelyeket - magyarázza Bachman.

Next

/
Oldalképek
Tartalom