Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-03-01 / 3. szám

2005 március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 sikerült felújítani a tetőszerkezetet, elkezdtek reménykedni. Azóta minden évben sikerült a templom kisebb-nagyobb részét felújítani. A legfontosabb és a leginkább várt pillanat azonban akkor jött el, amikor végre újra felkerült a kupola és a kereszt a torony tetejére. Erre az emlékezetes ese­ményre összesereglett a falú apraja-nagyja. Ott volt termé­szetesen Varga Géza plébános, valamint Kispál Hubert is, aki vállalta a templom felújításával járó költségek fedezé­sét, és aki a következőket nyilatkozta az eseményről: „Itt nőttünk fel, a családom, a szüleim és én is. Amint hazajö­hettünk, elkezdett bennünket foglalkoztatni a szomorú helyzet. Hiába lett vége a háborúnak, a templom továbbra is romokban hevert, de szerencsére anyagi helyzetünk meg­engedte, hogy áldozhassunk az ügy oltárán.”--Nagyváradon újabb épületet kapott vissza a ró­mai katolikus püspökség. Az ingatlanok egyike Nagyvárad belvárosában áll, jelenleg egy iskola néhány osztálya mű­ködik benne, a legfelső emeleten pedig hat lakás is találha­tó. Az általános isklola a törvény által meghatározott öt évig az épületben maradhat. Az egyház szintén oktatási in­tézményt akar itt működtetni. A másik ingatlant Aradon kapta vissza a püspökség. Az épület Arad belvárosában áll. Tizenhat lakást szolgáltattak vissza, a többiért pedig per fo­lyik, mivel az önkormányzat jogtalanul adta el azokat a ki­lencvenes évek végén. A visszaszolgáltatott ingatlan to­vábbra is bérházként funkcionál majd. —„Ember és viselet” címmel nyílt kiállítás a Csalló­közi múzeumban. A Felvidék magyarlakta területeinek népviseletét és Manga János portrékat, népviseleteket ábrá­zoló fényképeit tekinthették meg a látogatók. Manga János a múlt században élt, felvidéki származású néprajzkutató volt, aki népszokásokat kutatott és örökített meg. Egyaránt foglalkozott a felvidéki magyarság és a magyarországi szlovákság népi kulúrájával és a kulturális kölcsönhatá­sokkal. A kiállított portrégyűjteménye 1936 és 1940 között készült. A kiállításon ékszerek és néprajzi dokumentumok is megtekinthetők voltak.. —Az Irka című gyermeklap szerkesztősége és a Kár­pátaljai Magyar Pedagógus-szövetség évek óta közös Kará­csonyi ünnepségre - „Irka-karácsonyra” - invitálta a lap kis olvasóit. A szövetség könyvtárhelyisége után immáron ki­nőtték a Kölcsey Kollégium nagytermét is. Ezúttal a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola új - az egy­kori törvényszék - épületének felújított s a napokban át­adott dísztermében került sor az ünnepségre. Olyan hely­színen ünnepeltek a gyerekek, amilyenre régóta vágytak: kellemes környezet, meleg, tisztaság. Többségük nem jut el sem a magyar, sem az ukrán parlament „fenyőfaünnep­ségre”. A mostani viszont végre méltó helyszíne volt a karácsonyi ünnepségnek, és ezt érezték a gyerekek is. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Gyer­mekstúdiójának tagjai betlehemes játékukkal igazi karácso­nyi hangulatot varázsoltak a terembe. A nézők együtt ván­dorolhattak a szállást kereső Máriával és Józseffel, meg­hallhatták, amint az angyalok hirdették: megszületett a Megváltó. A pásztorokkal, a háromkirályokkal együtt mind annyian megállhattak a bölcső mellett, hogy szívüket át­itassa a karácsonyi áhítat. Az ünneplők sem jöttek üres kéz­zel: elhozták az Irka karácsonyfájára saját kezűleg készített díszeiket, mivel az is hagyomány, hogy erre a fára csak olyan dísz kerülhet, amit a gyermekek egyedül készítenek. Az ajándék ezúttal sem maradt el: narancs, mandarin, alma, szaloncukor, egy-egy kis játék jutott mindenkinek. Ami azonban legfontosabb: a közös ünneplés élménye mindnyá­junkban megmarad. —Csíkszeredán megjelent a Nyírő József Müvei soro­zat újabb kötete: „íme az emberek!” Nyírő Júzsefet a máso­dik világháború végén, 1944-45 telén az orosz csapatok elől menekülő magyar parlament tagjaival előbb Auszt­riába, majd Németországba és végül Spanyolországba so­dorja a háború szele. A regényben az író menekülésének történetét beszéli el, megrázó szavakkal festve le az emig­ránsok hontalanságát és keserű otthonkeresését. —A tanulók által készített díszekből és emléktár­gyakból nyílt kiállítás a csicsói magyar nyelvű iskolában. A tárlat érdekessége a papírból, fából és egyéb anyagokból készült 24 bethlehem, amely szintén a tanulók munkája. A legsikeresebb alkotókat az iskola vezetősége értékes díjak­ban részesítette. A tárlatot az év végéig tekinthették meg az érdeklődők. (Csallóköz/Dunaszerdahely) —A Hercegszőllősi járáshoz tartozó Karancson az 1991 évi népszámlálás adatai szerint 1.528-an laktak: csak­nem ötszáz magyar, mintegy ötszáz szerb és ötszáznál valamivel több horvát. A példás együttélés értékrendjét fel­borította a háború szele - a horvátok többsége és a magya­rok jelentős hányada menekülni kényszerült -, s a reinteg- rációt követően az együttélést az egymás mellett élés fo­galomtára váltotta fel. A rendezett utcáiról és lakóinak szorgalmáról ismert településen jelenleg alig ezren élnek. A nemzetiségi arányok valamelyest megváltoztak, s talán a legaggasztóbb, hogy a Karancson a lakosság már csak alig egynegyede vallja magát magyarnak. A magyar szülők horvát tagozatra íratják gyermekeiket, és sajnos nagyon komoly annak a veszélye, hogy jövőre lakat kerül(het) a hercegszőllősi általános iskola karancsi alsós tagozatának tantermére. Az összevont tagozat tanítónője jelenleg három kisdiákot oktat, de a két negyedikes a 2005-2006-os tanév­ben felső osztályba lép, utánpótlás pedig nincs. (Új Magyar Képes Újság/Eszék) —Kiskapuson felújították a 225 éves római katolikus templomot, amelyet december 1-én Jakubinyi György érsek szentelt meg a mintegy kétszázötven lelket számikáló helyi hívők számára. Több mint húsz éve ez a szám még hatszáz körül volt. Sokan közülük a vegyipari üzem miatt keletke­zett és a szervezetre is káros korom miatt költöztek el. Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom