Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR A Gyurcsány-kormány, folytatva a múltat, továbbra is első számú közellenségnek tartja az egyházakat. Legyünk őszinték. A keresztény egyházak sem rajongnak a szocik- ért, már csak a múltjuk miatt sem, ahonnét gyökereznek. Egy normális államban nonszensz egy vezető vallás és a hatalom gyakorlói között ilyen vagy hasonló lehetetlen viszony. Végül is az ember csak legyintene, ismerve a baloldal „történelmi szerepét” azt mondhatnánk, így alakult. Csakhogy a hatalom csúcsán lévő és úriembereknek még jóindulattal sem nevezhető urak és elvtársak, ma ott gáncsolják az egyházakat, ahol legérzékenyebbek, ez pedig az anyagiak. Közismert, hogy a különböző felekezetek iskolákat és szociális intézményeket tartanak fenn a hívek akaratából. Létezik egy megállapodás a Szentszékkel, mely szabályozza az egyházi intézmények, az állam felé eső anyagi terheit. Ezt erősítette meg Orbán Viktorék kormánya, mely deklarálta, hogy azért mert egy diák felekezeti iskolába jár, sem a tanuló, sem az intézmény nem kaphat kevesebb állami támogatást mint a világi intézményekben. Ezt a megállapodást készül most felrúgni a kormány azzal, hogy látványosan csökkenti az egyházi iskolák költségvetési támogatását, melyet a jobboldal apartheid politikának definiál az oktatásban. A költségvetés tervezete a nem állami és önkormányzati iskoláktól von meg anyagiakat, s az ingázó diákok utáni támogatást szűkítené és megfosztja az ott dolgozó pedagógusokat a közalkalmazotti kedvezményektől. Az elvonások kikényszerítésében az SZDSZ a főbűnös. Mint ismeretes, a liberális pártban a hazai zsidóság a hangadó, akik „érdekérvényesítő szerepüket a párt vezetésében az úgynevezett „díszgo- jokra” bízza. Nem véletlenül. Ez az élősdi társaság, szinte felülmúlja kenyéradó gazdáik követeléseit. Egy Gusztos Péter nevű alak, aki a párt ifjúsági tagozatának az új(de)- generációnak vezéralakja, szinte kéjes örömet érez annak kapcsán, ha valamibe beletörölheti mocskos lábát, ami magyar, ami nemzeti, ami keresztény. Oly tenyérbemászó ábrázata van, hogy egy idős hölgy, egyszer így fakadt ki: „Életem nagy vágya, hogy összetöijem rajta az esernyőmet.” Ahogy mondani szokták, adja a Jóisten.--Pár hete utoljára jelent meg a Magyar Hírlap. Mégsem küszködöm a könnyeimmel. Egyelőre a szerkesztőség 78 tagja elindított egy új lapot, mely A pont néven került az utcára. Annak idején, amikor még a hírlap 70 ezer példányban jelent meg, jelentős napilapnak számított. A példányszám lassan zsugorodni kezdett, végül 28 ezer példányban kelt el. Ez a kicsi példányszám hatalmas veszteséget halmozott fel. Egyesek tudni vélik, hogy közel kétmilliárd forintot. A Ringer Kiadó nem vállalta tovább ezt a hatalmas adósságot és leállította a lap kiadását. Még arra sem adott lehetőséget, hogy a lap munkatársai elköszönjenek az olvasóktól. Érdemes megvizsgálni az okokát, mely a lap megszűnéséhez vezetett. Kezdeném a kül- csínnel. Ráfért volna a megújulás. Ami az orgánum szellemiségét illeti, nagyban hozzájárult a lap halálához. Az utóbbi tíz évben idehaza (is) bulvárosodott a sajtó. Aki ezt nem követte, olvasóinak egy részétől elbúcsúzhatott. Mégsem itt látom a föproblémát. Magyarország politikailag látványosan kettészakadt. Ez a folyamat jól érzékelhető és régóta tart. Azok az emberek, akik még hisznek a politikában, vagy ide, vagy oda tartoznak. Ennek meglétét pontosan kimutatják a különböző közvélemény-kutató intézetek. Mára ez a kettészakadás kicsit sarkosítva, fele fele arányban van meg a társadalomban. Ha a napilapokat vesszük, azok szellemisége a Magyar Nemzet kivételével baloldali, vagy liberális. Tehát a lakosság egyik felének van egy jobboldali, nemzeti lapja a Magyar Nemzet, a másik oldal legalább öt napilappal rendelkezik. Ezt a túlzott aránytalanságot nem bírta a Magyar Hírlap. Persze ha szellemiséget változtat, egy picit jobbra tolódik - ami szélsőbaloldaliságát tekintve lehetetlen - akkor sem biztos, hogy talpon tudott volna maradni. Tulajdonképpen a túlkínálat ölte meg a Hírlapot. Az újonnan megjelent A Pont című lap szellemisége nem fog változni, ígérik a szerkesztők, a külcsín viszont megújul. Csak halkan kérdezem meg, ki tartotta vissza a lap munkatársait a most beígért megújulástól. Ami pedig a belső tartalom szellemiségét illeti, az elmúlt években inkább csökkent a balliberális olvasótábor. Az új lap kőkemény harc elé nézhet és a siker bizonytalan.--Idehaza egyre paprikásabb a hangulat, és most a paprikás kifejezést szó szerint kell érteni. Az eset úgy kezdődött, hogy az elektromos média arról tájékoztatta a nézőket, hogy miniszteri rendeletre, meghatározott ideig, megszűnt az őröltpaprika forgalmazása. Az ok, hogy egyes őrlemények ahrtoxinnal szennyezettek. Az ahrato- xin egy gombafajta, mely idehaza nem honos, és nagy mennyiségben károsítja a májat. A paprika mellett eltűntek az élelmiszerüzletek polcairól azon fííszerkeverékek, konzervek, melyek paprikát tartalmaztak. A fertőzött paprikák forgalmazásában nagy szerepet játszottak a Szegedi Paprika Rt. és a Kalocsai Fűszerpaprika Rt. Ezt a két céget nyáron már megbírságolták, sőt kötelezték a fertőzött szállítmány visszaküldésére, vagy megsemmisítésére. Ezek után a termékek mégis eljutottak a fogyasztóhoz, így érthető, hogy az ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda folytat nyomozást. Érdemes néhány szót ejteni az okokról is. Mint ismeretes, 2003 aszályos év volt, mely minden növényi kultúrát sújtott, a paprikát is. Gyenge volt a termés, olyannyira, hogy mind a belső ellátás, mind az exportkötelezettség veszélybe került. A különböző paprikát értékesítő cégek úgy segítettek magukon, hogy Dél-Ame- rikából, illetve Spanyolországból nagy mennyiségben olcsó, rossz minőségű paprikát vásároltak és hozzákeverték a magyar őrleményhez. Már akkor felmerült a gyanú, sőt bizonyíték is volt rá, hogy egyes tételek az egészségre ártalmas ahratoxinnal vannak fertőzve. Néhány tonnát visz- szaküldtek a feladóhoz, illetve ígéret hangzott el, hogy megsemmisítik. Aztán sokáig hallgatásba burkolóztak az illetékesek az ügyben. Annyit azért el kell mondani, hogy 2005. január
