Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. júl.- aug. sen. Bákó megyében egyetlen magyar nyelvű középiskola sincs. Tizenhárom településen sikerült beindítani a magán magyarórákat, s ebbőt az ími-olvasni tanító képzésből mintegy kilencszáz moldvai gyermek veszi ki a részét. Böjté Csaba dévai ferences szerzetes és Hegyeli Attila tanár kezdeményezésére alapjtványi pénzekből vásároltak tizenhat hektárnyi területet, azon áll majd a csángóföldi campusz. Az intézmény felépítéséhez azonban újabb összegekre van szükség. Kapcsolat kiépítéssel, rokoni szálak igénybevételével, a világban élő magyarok meg- szólításával-segítségével hiszik, hogy sikerül tető alá hozni mindezt. Böjté atya felhívása: „Hogy az iskola minden egyes osztálytermének, hálójának arca legyen, arra szeretném felszólítani a Kárpát-medencei és a tengerentúli magyarságot, hogy minden egyes közösség, amelyik magában életerőt érez, vállaljon fel egy-egy osztálytermet, egy-egy hálót. És akkor nemcsak az lenne kiírva az ostály fölé, hogy IX.B., hanem az is, hogy mondjuk a marosvásárhelyi magyarok támogatásából épült, és ott lenne a közösség címere: és akkor az a moldvai osztály tudná, egész évben tudná, hogy né, vásárhelyi testvéreink jóvoltából tanulhatunk itt, ebben az osztályban. —Április első hétvégéjén immár tizedik alkalommal került megrendezésre az „Atalmennék én a Tiszán...” népdaléneklési verseny a tiszapéterfalvai művészeti iskolában. Mint minden alkalommal az idén is szépszámmal érkeztek a résztvevők erre a megmérettetésre. Az eredetileg kárpátaljai magyar ajkú férfiak számára létrehozott rendezvény kilépett a nemzetközi porondra. A több mint tucatnyi intézet versenyzői között ott voltak olyan magyarországi résztvevők, mint a Csornai Művészeti Iskola csapata, vagy a tápéi résztvevők, de Kárpátalja is szép számmal képviseltette magát: Visktől Forgolányig, Nagy- beregtől Aknaszlatináig mindenhonnan jöttek versenyzők. Homoki Gábor, a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola igazgatója megilletődően köszöntötte a résztvevőket, a díszvendégeket. Megnyitó beszédét Kodály örökérvényű gondolatával zárta, amely szerint a magyar zenének hídként kell funkcionálnia a nemzetrészek között. A selejtezőt követően minden előadó kötelezően a „Ma van Húsvét napja...” című dalt adta elő. Első alkalommal vettek részt a megmérettetésen néptáncosok és énekegyüttesek.-Április 23-án hagyományosan az ünnepi szentmisével és Szent László-körmenettel kezdődött nagyváradon a Fesztum Varadium. Tempfli József megyéspüspök a városalapító szent királyra emlékezett, majd Janus Panno- niustól Pázmány Péterig, Kazinczytól Adyig felsorolta Biharország számos kiválóságát. Azért imádkozik, mondta a püspök, hogy „az anyaországgal ismét a megbékélés és együttgondolkozás munkálkodjon.” A székesfehérvári dr. Spányi Antal püspök a magyar szentek tiszteletének hagyományaira építette föl szentbeszédét. - Deák Árpád nagyváradi szobrászművész rajzaiból és érmeiből nyílt kiállítás ugyanezen a napon a nagyváradi református püspöki palotában. A Honvéd Együttes férfikara adott hangversenyt a Varadium keretében, a Kanonok-sor árkádjai alatt pedig a kézművesek tartottak bemutatót. A Pro Família Alapítvány hetedik alkalommal szervezte meg az „Apáról fiúra” vásárt, hogy bemutassák a még létező bihari mesterségeket. —Zászlófelvonással és közös énekléssel kezdődött április 23-án a Romániai Magyar Cserkészszövetség tizenöt esztendőre visszatekintő emlékülése a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában. Gaál Sándor országos elnök tartott beszédet. Az 1990-ben újraindult erdélyi cserkészetnek háromezer elkötelezettje van, tizenkét megye ötvenegy helységében százhuszonnégy csapatban szerveződnek. Jelszavuk: Isten, haza, nemzet és ember szolgálatában. Vitéz Serényi István Hősök-napi megemlékezése. A szokásos bécsi vasárnapi szentmise után v. Serényi István, aki az Egyházközségi Tanács tagja, kérte a híveket, hogy maradjanak néhány percre, mivel Hősök-vasárnapja van és kötelességün röviden, de méltó tisztelettel emlékeznünk. Tisztelegjünk azok emléke előtt, akik az első és második világháborúban küzdöttek és véreztek érettünk. Tudjuk magyar testvéreim, hogy szeretett Hegyi György atya hirtelen elhalálozása után az új körülmények között nemzeti imánkkal és a mostanihoz hasonló megemlékezésekkel is nehézségeink lesznek, mégis kötelességemnek tartom, hogy tisztelegjünk ezen az ünnepnapon csendesen, szerényen, de rendületlen hittel az elmúlt évszázad magyar hősei előtt, úgy a két világháború, mint 56 hőseinek ragyogó emléke előtt, és a világot bámulatba ejtő hősök-hőse, a Pesti Srác előtt is hajtsunk fejet. A Corvin közben, amikor kiesett a zsíroskenyér kis kezéből, mert a másikkal a géppisztolyt tartotta, amikor a halálos lövés érte. Ezt elfelejteni nem lehet soha! Ott feküdt a kis 15 éves srác a pesti aszfalt véres kövein. Mintha egy kis mosoly ült volna gyermeki arcán, talán a mamára gondolt vagy talán az Úr ölelte magához és a megdicsőülés tükröződött felejthetetlen kis hősi arcán... Ez a hősi kép mindig velem marad, ahogy felejthetetlen barátom, Pongrátz Gergely bajtársam mesélte könnyes szemmel, akivel amerikai évtizedeink alatt együtt jártuk az országot egy ma is élő szent misszióval: „REMEMBER HUNGARY”! Kedves Gergely! Amikor örök nyugovóra térsz, tudom, minden tisztességes magyar könnyes szemmel int búcsút. Nyugodjál békességben. Megdicsőült lelked, tudjuk ott van a hatalmas Égi Teremtő ölében és fényeskedik a Hadak útja az örökkévalóság fényétől. Kedves Gergely, soha nem felejtünk! Kedves magyar testvéreim, öleljük magunkhoz családunkat és mondjuk el legszebb fohászunkat: ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART! (v.S.I.) „Egy alvó kisded az ölben a legbékésebb dolog a világon. ”
