Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
2005. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Fülemülékről Július első napjaiban itt-ott még énekeltek a fülemülék, aztán egyik a másik után - elhallgattak. Csattogó dalukra most már a jövő év áprilisáig vámunk kell. Ezekben a napokban már javában vedlenek, tollaikat váltják, készülődnek a hosszú, több ezer kilométeres vándorútra. Zsírtartalékot szednek magukra, hogy megfelelő kondícióban maradhassanak, amig telelőhelyeket, Afrika trópusi tájait elérik. Ha a gyüríízéskor kézben tartott füle-müle hasoldalán megfujtam a tollakat, a vékony bőrön áttetszett a sárga zsírréteg. Egyes madárfajok, például a foltos nádiposzáta testtömegüket a vonulás előtt akár meg is duplázhatják. A zsírtartalék aztán útközben egyre fogy, és mire átrepülnek a Szaharán, semmi sem marad belőle. Amikor befejeződik a költési időszak, és a fülemülepárok szárnyra eresztették a fiatalokat, „szabadságon” vannak, oda mennek, arra repülnak, amerre akarnak. Elhagyják a száraz erdőszéleket, és a vizes, árkokat, patakokat kísérő, nedves talajú bokrosokat keresik fel. Augusztus elején már érik a feketebodza, a fülemülék, a pókok és rovarok mellett egy-egy lepergett bogyót is felszednek. A napokban a Népligetben járva két fülemülével találkoztam. Ellentétben a Gellért-heggyel, ahol a kertészek minden csapot elzárnak, és a kánikulától szenvedő madarak egyetlen víztócsát sem találnak, a Népligetben több helyen is üdítő fürdő, friss ivóvíz váija őket. Az egyik csillogó tócsa mellett megálltam, és figyeltem az érkező vendégeket. Először egy feketerigó jelent meg. Ivott, aztán szárnyaival is paskolva a vizet olyan jóízűen pancsolt, hogy irigyelni kezdtem. A reggeli óra ellenére nagyon meleg volt. Alig repült el a feketerigó, széncinege szállt a vízhez, majd két barátka következett. Egyikük csak ivott, a másik viszont a tócsa közepére ugrált, és fürdeni kezdett. Még őt figyeltem, fülemüle szállt a víz fölé hajló bokorágra. Rozsdavörös faroktollait néhányszor megbillentette, aztán könnyed mozdulattal a tócsa szélén termett. A barátka udvariasan odébb húzódott, de a fülemüle nem sokat törődött vele. Előre hajolt, megmártotta magát, aztán látható élvezettel fürödni kezdett. Csak úgy röpködtek körülötte a csillogó vízcseppek. Legalább öt percig mártogatta magát, és amikor kiugrált, olyan csapzott volt, hogy alig lehetett ráismerni. Egy alacsony ágra ült, és hosszasan tollászkodott. Aztán, amikor úgy érezhette, hogy tollazata teljesen rendben van, elrepült. Később egy másik fülemülét is láttam. Fiatal, idei madár volt, felül sárgásbarna, alul sö- tétebb foltozással. Talán egymétemyire a tócsától egy ágra ült, és nagy fekete szemeivel a vizet nézte. Szomjas lehetett. Már-már indult volna, amikor váratlanul és nagy lendülettel egy lógó fülü vizsla rohant a vízhez. Recsegve törtetett át a bokrok között, mire szegény fülemüle mindent feledve, ész nélkül menekült. A kutya hangosan lefetyelve ivott, aztán továbbszaladt gazdája után. A tócsa újra üresen állt, de a fülemüle — pedig vártam még egy ideig - már nem jött vissza. Schmidt Egon MAGYAROK MINDENÜTT Magyarok, mindenütt a végeken, E csikorgó, vad téli éjeken, Kiknek nincs takarótok, vértetek: A csillagokra gyakran nézzetek! Úgy nézzetek a csillagokra, bátor Szívvel, mint hajdan a rab prédikátor Kemény gályapadon, láncok között. - Mert íme nincs más, ami összeköt Egymással minket, csak a csillagok. Fényök, mint Etelközben, úgy ragyog. De ködön át, de szemfödélen át, Vájjon ma merre mutat új hazát? Magyarok, mindenütt a végeken, Posta nem jár a téli éjeken, Levél nem száll kedvestől kedvesig, Ércdrótok a hírt nem rezegtetik: Elünk-e még, vagy sírban pihenünk? — Csak a csillagos ég közös velünk. Az ezerévnél ősibb csillagok, Mint Etelközben, fényök úgy ragyog. s Fenn a Fiatyuk őrzi fiait: Mi nagybeteg anyánk virrasztjuk itt. Magyarok, kiknek nincsen vértetek, A csillagokra gyakran nézzetek! Egy csillagra nézzünk mi mind, merőn, Keleten, délen, völgyben, bérctetőn. És érezze, ki rokonához vágyik: Ezer mérföldről azt nézi a másik. Ha elvész, összeomlik itt a hon: Találkozunk azon a csillagon. Reményik Sándor „A tények mellőzése nem változtat a tényeken. ”
