Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
2005. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 1902 október 12-én állították fel mai helyén, a város főterén. Készítője Fodrusz János szobrászművész. A bronzalkotás négy óriási vagonba csomagolva vonattal érkezett Budapestről Kolozsvárra, 17 darabból áll, a talapzattal együtt 6,5 méter magas és kb 19 tonna súlyú. —A Konzum árulánc által meghirdetett és lebonyolított, „A Konzum Eszék város gyermekeiért” elnevezésű akciónak köszönhetően két számítógéppel lett gazdagabb a Magyar Művelődési Központ. Köszönet azoknak a lelkes támogatóknak, akik vették a fáradságot, és a szelvényeket, amelyeket a Konzum üzleteiben elköltött száz kúnáért kaptak, eljuttatták a Központba, és így határidőn belül sikerült összegyüjtani az egy számítógépre jogosító négyszáz szelvényt. Az áruház igazgatója ezen felül még nyolc számítógépet kisorsolt az eszéki általános iskolák között, és a magyar központ is a szerencsések közé került. —A gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekvédelmi Központ a dévai Szent Ferenc Alapítvány filiája. Szárhegyen a házigazda, P. Ferenc Ervin atya elmondta, hogy a kolostor télen üresen állt, így alkalmas volt arra, hogy befogadja a székelyföldi gyermekeket. Hunyad megyében ugyanis a hatóságok nehezményezték, hogy Déván székelyföldi gyermekeket is befogadtak. A lakást, napi négyszeri élelmet és sok szeretetet biztosítanak a gyermekeknek. Igyekeznek az iskola számára előkészíteni őket, hiszen nagyon gyenge előképzettséggel rendelkeztek. Még mindig rendezetlenek a birtokviszonyok, de részben sikerült visszaszerezni az egyház birtokait. (Egy telket azonban a főút mellett átadták az ortodoxoknak.) Az épület fenntartása, a fűtés, villany, víz nagyon sokba kerül, az intézménynek pedig semmi biztos jövedelme nincs. Az alapítvány a gondviselésre hagyatkozik, elsősorban Ausztriából és Németorszából kapnak segítséget. A rászoruló gyermekek csak iskolaidő alatt vannak Szárhegyen. A nyáron ugyanis a kultúráé, a művésztáboroké a szárhegyi kolostor.--A Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában megjelent Csiha Kálmán „A börtöntől a püspökségig” című könyve. Az önéletírásnak is beillő, „Egy diktatúra virágzása és halála” alcímet viselő könyv előszavában a szerző többek között így fogalmaz: „...voltam földönfutó osztályellenség, érvényes igazolványok nélkül tanuló diák és teológus, segédlelkész, gyülekezet szervező, parókiát építő fiatal lelkipásztor, gyermeket váró boldog félj, tíz év nehézbörtönre ítélt >ellenforradalmár<, lelki- pásztor Gógánváralján, Marosvásárhelyen s végül az Erdélyi Egyházkerület püspöke... Még fiatalon megéltem a háború elvesztését, a számomra felejthetetlen világ megsemmisítését, egy diktatúra születését és összeomlását, a láthatatlan Isten látható beavatkozását a történelembe... Ezt a könyvet azért is írtam, hogy egy lelkipásztori élet ablakán át lehessen belátni annak a világnak belső életébe, amelynek könyörtelen hatalmát és összedőlt romjait maga mögött hagyta már a történelem.” E könyv folytatása a „Fény a rácsokon” címűnek, amely jó néhány évvel ezelőtt jelent meg, s amelyben nehéz börtönéveit tárta Csiha Kálmán az olvasók el. „A börtöntől a püspökségig” nemcsak egy lelkész életébe enged betekintést, nemcsak a diktatúra visszásságait, kegyetlenségét igyekszik minél hűbben visszaadni, hanem az akkori egyházi élet nehézségeit, kompromisszumait is az olvasók elé tárja. A könyv végén Csiha Kálmán — aki 1990-ben marosvásárhelyi esperes volt - visszaemlékezik a fekete márciusra, a magyarellenes programra: „Végül mégis a megtámadott magyarok győztek. Megőrizték a főteret, és ezzel útját állták egy marosvásárhelyi és talán egy erdélyi tömegmészárlásnak is” - emlékezik vissza a volt püspök. „És mégsem a magyarok győztek! Mert az előre eltervezett taktika j bevált: a városban évekig ellenségnek nézték egymást a i románok és magyarok... A rádióban beolvasott lemondásom után mégis meghívtak a városi tanács ülésére, ahol elítélték a történteket, és közös nyilatkozatban hívták fel a város lakosságát a megbékélésre. A gyűlésen én is felszólaltam. >Én nem értem, hogy ez miként történhetett meg. Hol voltak a hodáki ortodox papok, miért nem akadályozták meg híveiket, hogy bejöjjenek gyilkolni Maros- vásárhelyre?< — kérdeztem. Néma csend volt a válasz. Az ortodox kollégák megdöbbenve néztek reám. Amikor kimentünk, akkor súgta nekem valaki: Hát nem tudod? Ho- dákon a papok gyűjtötték össze harangszóval az embereket, hogy induljanak Marosvásárhely ellen.” —A Szlovén Közszolgálati Rádió és Televízióról szóló új törvényjavaslat - amelyet a művelődési minisztérium terjesztett be, és gyorsított elfogadásra javasolt az országgyűlésben — az újságírók és általában a média- ; szakma heves tiltakozását váltotta ki. A törvényjavaslat az elektronikus tájékoztatás terén szűkíti az elért nemzetiségi jogokat, és konkrét igazgatási változásokat irányoz elő a lendvai magyar RTV-házban is. Megszünteti egyebek mellett a programigazgatói posztot, és korlátozza a nemzetiségi programtanács feladatkörét. Pozsonec Mária parlamenti képviselő és a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség vezetősége ezért tiltakozó levél- , ben fordult Vaskó Simoniti kultuszminiszterhez. —Beregszász diákváros - hangzik el mostanában mind gyakrabban. A II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskolának köszönhetően egyre inkább azzá válik, és ez mindenképpen pezsgést hoz a Vérke-parti város életébe. Tudásukról, helytállásukról, magyarságukról gyakran bizonyságot tesznek, és olykor arról is, hogy tudnak felszabadultan, vidáman szórakozni is. Április 2-án elegáns ifjú hülgyek és urak vonultak a Fehér Kő étterembe. Itt tartották ugyanis a gólyabáljukat a közgazdászhallgatók, akiket elsőként dr. Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola elnöke köszöntött, majd a gólyák bemutatkozása, beavatása és eskütétele következett. Az est fénypontja mindenképpen az elsősök keringője volt, amivel megnyitották a bált, s kezdetét vette a fehőtlen szórakozás. —Moldvában mintegy kilencezer gyermek ma is beszéli a magyar anyanyelvét a mintegy hatvan települé-
