Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F 410-242-5333 E-mail: akacfal 215@aol.com Kiadó/főszerkesztő; Soós József Előfizetés díj egy évre 26 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 24 dollár. Kanadába 29 dollár. Tengerentúlra 44 dollár. (Külföldre iborítékban és csak légipostával küldhetjük.) Az előfizetést USA- dollárban és USA-bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, és azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt, rövid, kijavított, és e- mailen küldött írások a közlésnél előnyben részesülnek. GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megrendülve tudatjuk az összma- gyarsággal, hogy a legdrágább édesanya, nagymama, dédnagymama és a Kanadai/Amerikai Magyarság tulajdonosa, kiadója WÖRÖSVÁRI-WELLER ISTVÁNNÉ Sz. Nyáry Irén 2005. június 12-én, 84 éves korában megtért teremtőjéhez. Június 16-án a Szent Erzsébet Római Katolikus Templomban vettünk tőle örök búcsút. Gyászolják: Fia István, leányai Csilla és Krisztina, menye Enikő, vejei Csaba és Dávid, unokái István, László és Christopher, unokamenyei Norma és Renae, unokaveje Dávid, dédunokái Sabrina, Julia, Rachel és Keegan, unokahuga Czemko- vich Csilla családjával, sógornője Muci, hűséges ápolója Olga Fájó szívvel a kis csapatának dolgozói, akikkel oly sok évet éltek együtt, valamint barátnői, barátai, a Kanadai/Amerikai Magyarság munkatársai, tisztelői és olvasói szerte a világban. „A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. ” Drága halottunk emléke örökké bennünk él! A gyászoló család MIÉRT ÍROK?... Régmúlt időkbe száll az emlékezet.- Már nem számolom a múló éveket. Mennyi szomorú, gyötrődő fájdalom. Minden elveszett, a haza, az otthon. Kifosztott falvak, jó magyar népünket igába hajtották jött-ment idegenek. Meghurcoltaknak halódó sorai, ítélkezőknek gyilkoló hordái... ...Már-már lázongva, tán hitet vesztettem. - Hol a segítség? Hol van hát az Isten? Szinte váratlan, egy feddő hang intett: „Kishitű, üres siránkozás helyett, vess számot arról amid még megmaradt, mert vár reád egy magasztos feladat. A magyar nyelv, a kincsed, örökséged, azt senki el nem veheti tetőled. Hacsak azt önmagad meg nem tagadod, talmi csillogásért fel nem áldozod. Abban rejlik az éltető erő, a hit abban, hogy lesz még magyar jövő.” ...Hazámtól távol, idegen világban, így kezdtem írni, egykor hajdanában. Fiatal hévvel, magyar becsülettel, magyar nyelvem iránt izzó szenvedéllyel... Évek múltával változott sok minden. Ki tudja meddig éltet a jó Isten? Addig is írok, mert szép és jó írni, magyar szavakba életet önteni. Magyarul írni, idegen világban, magyarságunknak hű szolgálatában. Panajothné László Márta Eszámunk a szokásos nyári, júl.-aug-i összevont szám. Legközelebb szeptemberben jelentkezünk. Jó nyaralást kívánunk minden Kedves Olvasónknak!
