Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 június kicsi is igaz, nekünk kötelességünk harcolni érte körömszakadtáig. Mert ha csak egyetlen magyar autonom területet sikerül visszállitani, már megérte. Napirenden van most a Székelyföld Autonómiája, mely törekvéseket még hevesen akadályoz nemcsak a román kormány, hanem az azt kiszolgáló RMDSZ is, de ha már egyszer kimondatott, csak idő és kitartás kérdése, hogy megvalósuljon. Az idő viszont behatárolt, mert ismerve a román politikát, ha 2oo6-ban valóban tagja lesz Románia az EU-nak, vége a mostani viszonylagos rugalmasságának is. Azt viszont világossá tették az Unióban is, hogy ezt lehetetlen elérni a románok beleegyezése nélkül. A tét viszont nagy. Ha már egy ilyen régió létrejött, egymás után születhetnek ennek példájára mások is az egész Kárpát Medencében. Optimista vagyok, mert annak kell most lennünk. Fontos, hogy higgyünk benne, mert enélkül minden próbálkozásunk kudarcra ítélt. - Ha Isten velünk, ki ellenünk?- ismételjük hát el naponta, s hagyjunk fel a siránkozással és a hiú ábrándokkal. Ditroi Csiby Éva TRIANON EMLÉKÉRE Nemzetem harangja vagyok, Fájdalmas gyászát hirdetem! Csonka testét gyógyítani Mint orvost hívlak, Istenem! Szegények harangja vagyok, Elnyomottak Dózsa Györgye! Hon parancsa harangozni, Ébresztőm száll hegyre, völgyre. Petőfi harangja vagyok, Vészharangja! „Talpra magyar! Sehonnai bitang ember” Aki hona ellen szaval... Kossuth harangja üzeni: Elszántan kell harcba menni! Szenvedő magyar hazánkért Minden fegyvert kézbe venni! József Attila: Nem, nem, soha! Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog füni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! Majd nemes haraggal rohanunk előre, Vérkeresztet festünk majd a határkőre És mindent letiprunk! Az lesz a viadal! - Szembeszállunk mi a poklok kapuival! Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen. A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk! Felhatol az égig haragos szózatunk. Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk. Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! soha Árpád honát! Erdély magyar föld, ne hagyjuk elveszni! Nem illik hozzánk szájkosár, Urak szolgája nem leszünk! Nem félünk a megtorlástól, Szabadságot karddal veszünk! Gyászolók harangja vagyok, Emlékezzünk Trianonra! Hazánkat földarabolták S ölték a magyart halomra. Beszélni erről nem szabad! Trianon le van takarva! De árva népünk nem felejt, Szívünkben él! Nem szavakba’. „Szabad demokrácia van” Oh, hol? — Nem Magyarországon! Gyilkosok élnek szabadon S védik őket minden áron! Szomorú napokat élünk. Koldussá teszik a magyart, De a megtagadott Isten, Elnémítja a nagy zavart. Hazánk nem lesz Teleki-tér... Takarodjatok seftelők! Kis országunk nem eladó! Harangoznak a felkelők... „Ébredj magyar, az ősi föld Veszélyben!” - Süllyed a hajó! Maradék hazánk csonkán is, Magyaroké! - Ha rossz, hajó. Védenünk kell minden rögöt, Itt élni, fajtánk szent joga! Vérünktől ázott földön is, Holtakkal kiáltjuk: Nem! Nem! Soha! Viharos Viktor
