Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

2005 június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 SOÓS GÉZA: HAZAI TÜKÖR —Perek tömegére számíthat a magyar egészségügy. Ide­haza az orvosi ügyeletekért az orvosok lényegesen keve­sebb pénzt kapnak mint amennyit az uniós jogszabályok előírnak. Egy 16 órai ügyelet esetén csak 4-8 órát fizetnek ki mondván, hogy az ügyelet alatt az orvosok nem végez­nek folyamatosan efektív munkát. Az érdekeltek viszont arra hivatkoznak, hogy ezt az időt lakásuktól, családjuktól távol töltik, így jelenlétük teljes munkának kell, hogy szá­mítson, ahogy ez az unióban is szokás. Megvolt az első próbaper, melyet az intézményét perelő orvos, első fokon meg is nyert. Ezen egy pillanatig érdemes elgondolkodni. Ha valamely intézkedés a lakosságra vagy annak egy réte­gére negatív Íratással van, a kormány oly szeretettel hivat­kozik arra, hogy ja kérem ez uniós jogszabály. Ha viszont a jogszabály a munkavállalóra előnyös, azt nem alkalmaz­zák automatikusan, csak per útján lehet érvényesíteni. A femit említett esetben ha jogerős ítélet lesz, mely az or­vosnak ad igazat, több ezer perre lehet számítani, ame­lyeket az orvosok, vagy az egészségügy más területén ügyeletet vállalók nyilván meg fognak nyerni. A tárca is érzi, hogy „baj van”, mert a tévé nyilvánossága előtt kije­lentették, hogy ebben az esetben a lakosságra lesz ter­helve a felmerülő pluszköltség. Ez az összeg nem is ke­vés, egyes számítások szerint akár tízmilliárd forint is lehet. Ennyivel sikerült megrövidíteni az egészségügyben dolgozókat, akik egyébként is nyomorúságos fizetéseket visznek haza. Az viszont már az arcátlanság teteje, hogy a kormány a lakosságra próbálja a terheket rátenni olyan formában, hogy egyúttal megpróbálja szembeállítani az orvostársadalmat a lakossággal. Ez azért is veszélyes, mert minden betegség gyógyulásának az alapja a beteg feltétlen bizalma orvosához. Csak mint már említettem, ebben a kormányban és kiváltképpen az egészségügyi tár­ca vezetésében, annyi a tisztesség mint mackósajtban a brummogás. —Megöltek egy 14 éves kislányt Szécsényben. Szécsény egy' alig nyolcezer lakosú kisváros Nógrád megyében. II. Rákóczi Ferenc, vezérlő fejedelem itt tartotta híres or­szággyűlését. Most viszont ez a szomorú tragédia tette hí­ressé, hírhedté a várost. A kislány egy szórakozóhelyen barátnőjével ünnepelte közelgő születésnapját. Már elmúlt este tíz óra, amikor hazafelé tartott. Az egyik sötét utcá­ban, mint később kiderült, egy 24 éves fiatalember meg­támadta, bántalmazta. Bizonyos részletek még nem tisztá­zódtak, annyit viszont az igazságügyi orvosszakértő meg- állapitott, hogy a lány még élt, amikor a támadó beledobta egy szennyvízaknába, és még egy követ is rákötött, hogy elmerüljön. A halált fulladás és a fejre mért ütések okoz­ták. A rendőrség némi szerencsével, bravúros gyorsaság­gal elkapta a tettest. Azt a tettest, aki nemrég szabadult a börtönből, jó magaviseleté folytán. Ugyanis a gyilkosság­gal vádolt személy kétrendbeli erőszakos nemi közösülés­ért töltötte büntetését, de jó magaviseleté folytán, mind­össze másfél évet töltött a rács mögött. Itt érdemes egy pillanatra megállni. A fiatalember két nőt éjszaka megtá­madott, bántalmazott, majd megkötözte és megerőszakol­ta őket. Ezért három évet szabtak ki rá, melynek felét le is ülte. Már ez a büntetés is ellentétes az ember igazságérze­tével. A büntetés egy részének az elengedése pedig vérlá- zító. Mindez a hazai liberális joggyakorlatnak köszönhe­tő, amikor is csak a bűnözőknek vannak jogaik, az áldo­zatoknak soha. Hazánkban eltörölték a halálbüntetést. Ez­zel az emberölések száma ha nem is emelkedett, de lé­nyegesen brutálisabb lett. írásomban nincs szándékom pro vagy kontra állást foglalni a halálos Ítéletek mellett vagy ellenük. Amit hiányolok az az, hogy a lakosságnak nem volt beleszólása a döntésbe. Egy szűk liberális csoport, egy egész ország helyett döntött, mondván, hogy csak ők egyedül viselik a bölcsek kövét. Ma a liberális politika minden kérdésben a lakosságot kiskorúként kezeli és kire­kesztik olyan döntésekből, amelyek őket érintik. Vajon miért nem lehetett egy népszavazást kiírni ebben az ügy­ben. Szó sincs itt bosszúról, egy-egy bűncselekmény ese­tében, mégis ha valahol, itt nagyon fontos szerepet kapha­tott volna a népfelség elve, ahogy ez Lengyelországban is volt. Joggal feltételezhető, hogy egy szigorúbb, követke­zetesebb büntetőgyakorlat érvényesülése esetén, talán még most is közöttünk lehetne az a kislány, aki oly fia­talon és oly kegyetlenül halt meg. —Amennyiben most leimének a parlamenti választások, az MDF-nek nem sok babér terenme ahhoz, hogy bejus­son a Tisztelt Házba. Ugyanis mára már csak árnyéka ön­magának. Amikor a lűrek a Fórumról szólnak, botrány botrány hátán. Kizárások, kilépések, felfüggesztések, át­igazolások. Nem is leime érdemes sok szót fecsérelni rá­juk, ha nem az 1990-es rednszerváltó pártról lenne szó. Néhai Antall József forog a sírjába pártja sorsa miatt. Dr. Dávid Ibolya pártvezér és egyben pártprimadonna, egyre messzebb kormányozza az MDF-et természetes szövetsé­gesétől, a Fidesztől, melyért hálás tapsot kap a balliberális „mesterdalnokoktól”. Miután a Fórumnak az újabb kilé­pők után majdnem sikerült magát lenullázni, szövetséges után nézett. Meg is találta a Magyar Demokrata Néppárt­ban, ahol csupa ismerős arcot fedezett fel. Ezen nem is le­het csodálkozni, hiszen ez a párt is az MDF-bőI vált Id, csak a baloldalról, valamikor a MIÉP kiválása után, mely a jobboldalt gyengítette. Azóta az MDNP hosszú sikerte­len utat futott be. Alkalmi szövetséget kötött a Centrum párttal, amely komoly segítséget nyújtott a szocik 2002-es győzelméhez. Mára a párt „megtért övéihez” és Szabó József pártelnök „békejobbot” nyújtott Ibolyának és min­den kezdődik elölről. Ezzel a szövetséggel az MDF „ko­moly lépést” tett népszerűségének növelése érdekében, mely „szélcsendben” akár a 3%-ot is elérheti. A baj csak az, hogy az a bizonyos parlamenti küszöb 5% melynek átlépése reménytelen feladatnak tűnik. Szegény Fidesz nem tudja sírjon vagy nevessen ezen az erőlködésen, csak hát a 2006-os választási siker a tét. Ezt sehogy sem érti Dávid Ibolya. —Gondban lennék, ha egyenként hosszan elemeznem az elmúlt hónap korrupciós botrányait. Valószínű, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom