Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. november szabadult politikai foglyok egy csoportját, akik meglátogatták a szamosújvári fegyházat. A börtönmúzeumnak berendezett pinceszeríí helyiségben néhány megfakult papírlap emlékeztet az egykoron politikai okokból kivégzettekre, a felsorolás azonban nem teljes, hiszen — mint több részvevő is elmondta - az ötvenes évek végén szinte napi rendszerességgel lőtték tarkón reggelente a falhoz állított embereket, így akár több százra is tehető a kivégzettek száma. A politikai okokból fogva tartott lelkészek listája is foghíjas, mivel zömmel román papok szerepelnek rajta, miközben az ötvenes években itt raboskodott az unitárius egyház lelkészi karának a fele, közel ötven református lelkész és nagyon sok római katolikus pap. Néhány évvel ezelőtt, amikor a börtön melletti temetőben keresztet emeltek a meggyilkoltak emlékére, és jelképesen újratemették a koporsónélkül, hiányos ruhában sírgödörbe hányt kivégzetteket, magyar lelkész nem tarthatott istentiszteletet vagy szentmisét. —Pedrag Markovics, a szerbiai parlament elnöke a nagybecskereki városi parkban, a kiemelkedő polgárok sírkertjében megkoszorúzta dr. Kemény Ferencnek, a modem olimpiai játékok egyik társalapítójának mellszobrát. Markovics az athéni olimpiai játékok ünnepélyes megnyitója kapcsán Kemény Ferencre emlékezve, az olimpiai játékok egykori résztvevőinek jelenlétében helyezte el a koszorút. Ezután Begaföre, több olimpiai érmes szülőfalujába látogatott. Dr. Kemény Ferenc (1863-1937), Pierre de Coubertin legközelebbi munkatársa Nagybecskereken született, és 13 éven át volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első titkára. Az 1896. évi első modem olimpiai játékok megnyitóján Kemény Ferenc a világ fiataljait politikai és faji hovatartozástól függetlenül bajnoki sportversengésre, békés együttélésre és együttműködésre szólította fel. —Kígyós Beregszásztól négy kilométerre Nagybe- reg irányába terül el. Lakosainak száma jelenleg 930 fő, a településhez ezer hektár föld tartozik. A falu területét átszelő Kígyós patakról kapta a nevét. Lakosainak zöme magyar. Klubja romos állapotban éktelenkedik. Ezért - vagytalán pontosabban ezért is — meghatározó szerep jut az itteni magyarság szellemi életében a helyi általános iskolának. A falunapra készülődve az iskola műkedvelői magyar néptáncot, esemyős táncot és egy modem táncot, továbbá egy színpadi jelenetet, magyar népdalokat tanultak be. Nem csupán egy-egy ilyen esemény alkalmával lépnek azonban színpadra, hanem egész évben szorgalmasan próbálnak és rendszeresen bemutatkoznak a közönség előtt. Egykori végzőseik közül sokan folytatják tanulmányaikat különböző főiskolákon, egyetemeken. A végzősök sorából évente négy-öt tanuló a beregszászi magyar gimnáziuban folytatja tanulmányait. Nem rossz az anyagi bázisuk sem. Két tucatnyi számítógépük van, a helyi gazdálkodók és a vállalkozók lokálpatriótákként anyagi támogatást nyújtanak az iskolának. Nekik, valamint a szülők összefogásának köszönhetően kívül-belül sikerült kitatarozni, falújítani a tanintézmény épületét. Nagy gondot jelent azonban a tanulók csökkenő létszáma. „Viszonylag lás település a miénk, szinte mindenki ismer mindenkit, s némi jószándékkal, összefogással valóban sok mindent megoldunk önerőből, de ezt az egy dolgot nem tudjuk kivédeni.” - mondja az igazgatónő. A helyzet ismerős: sajnos a halálozások száma itt is meghaladja a születésekét. Kevés a gyermek. Tavaly már úgy merült fel a kérdés, hogy emiatt elemi iskolává reorganizálják a tanintézetüket. Halvány fény látszik, a 2005-ös tanévben az első osztályt immár tizenketten kezdik majd meg. Úgy látszik, az iskolának nemcsak jelene, hanem jövője is van. A kigyósiak nem feledik Reményik Sándor verssorát: „Szeressétek a templomot s az iskolát”. —„1990 januárjában két műszaki katona kopogott be a régi szerkesztőségi szobámba, ahová már csak baráti találkozás végett menegettem be néha. Az épület belső berendezésének rajzát nézegették egy darabig, majd biztos mozdulattal kiszerelték a falból a lehallgatókészüléket. Ott lapult a vakolat alatt évek óta, a kopott fotelek közelében, ahová a vendégeinkkel telepedni szoktunk gyanútlan beszélgetés végett. Ilyen világban születnek a száműzött könyvek. A kor kézjegye rajtuk, a szerző reménye velük - az erdélyi magyar olvasóhoz vezető útjukon is.” Sütő András íija a fentieket „Heródes napjai” című könyvének romániai kiadása elé. A kötet - amelynek alcíme: „Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról 1984-1987” - a Száműzött könyvek” sorozatban jelent meg a Csíkszeredái Neptun Kiadónál. —Alkotóműhellyel kezdődött a csallóközkürti kul- túrházban az „Apáink öröksége” elnevezésű nemzetközi népzenei fesztivál negyedik évfolyama, amely az előzőekhez hasonlóan most is jó hangulatúnak ígérkezik. Kedvcsinálóként a résztvevő csoportok végig vonultak a falun, és ezt követően léptek színpadra. A közönség a vendéglátó csallóközkürti, továbbá nyékvárkonyi népdalkört, a Megyer néptánccsoportot, a padányi asszonykórust, a nagycétényi férfi éneklőcsoportot, a dunaszerda- helyi Tiszta Forrás Népdalkört, az észak-komáromi Ar- gyélus parasztzenekart, a százdi citerazenekart és a Dorotka duót láthatta. Magyarországról az ostorosi asz- szonykórus, a demjényi hagyományőrző népdalkor, a no- vaji asszonykórus és az egri citerazenekar, Délvidékről a csókái férfi éneklő csoport vett részt a csallóközkürti fesztiválon. —Bánát egyetlen Mária-kegyhelyén, Töröktopolyán Nagyboldogasszony napján tartották a templombú- csut. A zarándokok már előző nap, a kora délutáni órákban megérkeztek. Töröktopolyán minden vasárnap délután három órakor tart szentmisét Sóti János jezsuita atya, a Töröktopolyai Mária-kegyhely őre. Az atya Törökbecse és Aracs mellett lelkesen vállalja a töröktopolyai hívek lelki gondozását is. Nem sok magyar hivő él Töröktopolyán, talán már 500 sem, az iskolában nincs magyár
