Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
2004. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Dr. Miskolczy Kálmán P. Sch MIÉRT A SOK BAJ ÉS A ROSSZ EBBEN A VILÁGBAN? A krisztusi evangélium fényénél próbálunk felelni arra a nagy kérdésre, hogy: „Honnét van a rossz ebben a világban, miért van annyi rossz ember is a sok jó között?” Az Úr Jézus egyik példabeszédében elmondja, hogy ez a világ olyan mint az Isten nagy szántóföldje s ahogy a növények között is vannak hasznos, jó növények mint a búza, vannak köztük haszontalanok sőt ártalmasak is, mint a konkoly. Mi magyarok gaznak neveznénk, és innen van az, hogy a rossz embert „gaz-embernek” mondjuk.. Azt is mondja az Úr Jézus e példabeszéd által, hogy a konkoly, vagyis a rossz emberek nem az Isten hanem a gonoszlélek, a Sátán műve, aki kezdet óta rosszra csábítja az embereket. A Teremtő Isten ugyanis adott minden ép és egészséges embernek értelmet, hogy felismerje Isten törvényeit és adott szabad akaratot, hogy tudjon választani a jó és rossz között. Sajnos sokan nem használják fel jól sem az értelmüket sem az akaratukat, hanem a jónevelés hiánya vagy a már örökölt rossz hajlamaik következtében letérnek a helyes útról, sokan közülük egyre mélyebbre süllyednek és prédái lesznek a gonosz lelkek csábításainak. Sajnos gyakran találkozhatunk az életben ilyen rossz lelkű emberekkel és jól fel kell vértezni magunkat, hogy végekezni tudjunk ellenük s főleg a fiatalok ellenálljanak a behatásuknak. E téren a szülőkre sőt az állami nevelésre vár a nagy feladat. Azt is kérdezhetnétek: Miért tűri ezeket az Isten, miért nem gyomlálja ki őket? Ezt kérdezték a jézusi példabeszédben az Isten szolgái a jó angyalok is az Istentől. Amikor valami szörnyű nagy bűntényről hallunk sokan kérdezik, hogy engedhette meg ezt az Isten? Pár évvel ezelőtt történt, hogy a Colorado nevű államban, valami Columbine nevű városban, két diák csak úgy szórakozásból lelőtte tizenkét diáktársát és két tanálját utána saját magukat. Az ottani újságban az iskola egyik diáklánya levelet írt a jó Istennek, az olvasóknak fenntartott részben: „Dear God, hogy engedhetted meg ezt ami itt a mi iskolánkban történt.” Aláírás: „A concerned student” vagyis: „Egy aggódó diáklány.” Valaki válaszolt is rá, ugyan abban az újságban, valószínűleg a helyi lelkész: „Dear concerned student (Kedves aggódó diáklány): Engem is nagyon elszomorít ami az iskolátokban történt, de tudod, hogy engem kitiltottak az iskolátokból.” Alírás: „A concerned God.” (Az aggódó Isten.) Igen, az amerikai „public school”-okban megtiltották az imádságot. Nincs hitoktatás, a fiatalok nem hallanak a „Tíz parancsolatról”, a tanároknak tilos még Isten nevének gyakori emlegetése is. Nemde arra kell gondolnunk? Ha az a két diák megtanulta volna a tíz parancsolatot, hogy' „Ne ölj” és megtanult volna imádkozni, vajon akkor is elkövették volna ezt a szörnyű gaztettet? A mi ifjú magyarszármazású generációnk hálás kell, hogy legyen szüleinek, ha hittanra járatják, ha beviszik a magyar cserkészcsapatba, mert ők azt akarják, hogy gyermekeik hasznos növények legyenek Isten szántóföldjén, egyben a társadalom hasznos tagjaivá is váljanak, az ő saját örömükre és Isten dicsőségére. Persze újainknak, amit hittanórákon vagy a cserkészetben tanultak gyakorolniuk is kell a mindennapi életben, ápolva a hitet lékükben, őrizve szívük tisztaságát, jó tettekkel kedveskedve Istennek és embertársaiknak. A magyar cserkésztörvény arra inti tagjait, hogy legyen minden nap valami jócselekedetük. Vagyis: „Győzzétek le jóval a rosszat!” - ez az evangélium tanítása. Ez lehet egyik oka annak, miért engedi meg Isten a rosszat a világban. Azt akarja, hogy legyőzzük jóval a rosszat. Ahogy ő is képes a rosszból is valami jót kihozni. Harc nélkül nincs győzelem. Isten azt akaija, hogy „hősök” legyünk. Hogy győzzük le a rosszat először önmagunkban, mert az a legnagyobb győzelem, amit rossz hajlamainkon aratunk. Azután majd tudunk harcolni magunk körül is minden rosszaság, igazságtalanság ellen s nem leszünk áldozatai a rossz embereknek. Mi keresztények gondoljunk arra mit és hogy imádkozunk a Hiszekegy végén az Úr Jézusról? „Felméne a mennyekbe, ott ül az Atyaisten jobbján és onnét jön el ítélni eleveneket és holtakat”. Isten az igazi ítélő bíró, aki megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. A Szentirás szerint igen szigorúan, végső fokon örök büntetéssel vagyis, hogy társuljanak a Sátánnal és angyalaival, akinek szlgáltak. Hogy tehet ilyet a jóságos Isten? - szömyülködnek egyesek, örök büntetéssel sújtani, végeredményben egy gyarló embert! A tény az, akár tetszik nekünk akár nem, hogy Isten végtelenül irgalmas, számos esélyt ad a bűnösöknek a megtérésre, de igazságossága megkívánja, hogy büntesse a rosszat. Ezt hívják jogi nyelven „sanctio”-nak. A törvénynek csak akkor van ereje, ha megszegőit eléri a büntetés. - Azért figyelmeztet a Szentirás: „Minden dolgodban gondolj az ítéletre és nem fogod tenni a rosszat!” Minden embernek, aki eljutott értelme és szabadakarata használatára erre kell gyakran gondolnia: minden jó vagy rossz amit tesz, minden jó amit elmulaszt, minden rossz amit legyőz, fel van jegyezve a mindentudó Istennél, s ezért figyelmeztet a krisztusi evangélium arra, hogy még egy rossz szóért is számot kell adni egyszer az isten ítélő széke előtt. —A keresztény hit és imái, a szülők és nevelők jó példája, Isten tíz parancsolata segít mindenkit előre a jóban és ha kell hőies ellenállásra a rossz és a bűn iránt és akkor nem gyomnövények, nem a „gaz” hanem az „igaz” emberek lesznek többségben Isten szántóföldjén, akiket e földi élet után Isten begyűjt az ő „magtárába”, vagyis a menyországba. Nagy költőnk Arany János ezt így fogalmazta meg élete vége felé egy kis rövid versében: „Életem hatvanadik évébe Köt engem a jó Isten kévébe Betakarít régi rakott csűrébe. Vet helyettem más gabonát, cserébe.”
